Csilla, Noémi

Rondó - az alapfokú művészeti iskolákról beszélgettünk

2007.01.08. 00:00

Programkereső

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium értékelési rendszer létrehozását írja elő az alapfokú művészetoktatási intézményeknél, melyet a szakmai szervezetek fognak elvégezni. Az értékelések eredményétől függ majd, hogy mennyi normatívát kap az adott intézmény 2007 szeptemberétől.

Emellett az OKM ösztönözni kívánja az önkormányzatokat, hogy „iskoláikban a délutáni foglalkozási körben szervezett művészeti tevékenységekkel biztosítsák a tanulók művészeti nevelésének sokszínűségét”. Rovatunkban ezúttal az alapfokú művészeti iskolákat érintő változásokról kérdeztünk hat, a témában érintett személyt, hogy mi a véleményük a támogatási rendszer átalakulásáról és mit kívánnak tenni a jövőben?

Farkas Krisztina (Hangszer és Zene Online lapigazgató)

Általánosságban rendkívül sajnálatosnak ítélem a helyzetet. Kodály, Bartók hazájában szinte elképzelhetetlen és érthetetlen az a törekvés, amelynek tendenciája egyértelmű: a zeneiskolák helyzetének ellehetetlenítése. Teljesen felfoghatatlan, hogy miért a fiskális szemlélet érvényesül ezen a területen is. Persze az egész kulturális, oktatási szektorban az állami szerepvállalás drámai csökkenése tapasztalható. Ha már a kultúra, az értékteremtés önmagában nem elégséges a támogatások megtartásához, érthetetlen, hogy miért nincs az országban egy olyan közgazdász sem, aki kiszámítaná az egyes közszektorok valódi közgazdasági értékét, GDP-hez való hozzájárulását például a turizmus, az országimázs és a kulturális ipar területén. Ha befektetünk a kultúrába egy forintot, mennyi lesz annak a hozama? Lehet, hogy meglepő eredményre jutnánk. Tudjuk a fociból, hogy ha sok gyerek focizik, akkor jó válogatottunk lesz, mint Brazíliában. A piramis hiánya azonban katasztrófához vezet. Amíg 130 ezer gyerek tanulhat zenét, addig biztosítható, hogy legyenek világhírű művészeink. Ha ez megszűnik, nyilvánvalóan drámaian csökkenni fog a kiemelkedő zenészek száma, hiszen nem lesz miből válogatni. Kevés pozitív dologban vagyunk a világ élvonalában, a zenében egyelőre még igen – de ezek után vajon meddig? Lapunk, a Hangszer és Zene folyamatosan követi az eseményeket, és mindent megteszünk a magas színvonalú zenei alapképzés megmaradásáért.

Ember Csaba (zenetanár, karnagy, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke)

A konvergencia-programban megfogalmazottak és a költségvetési törvény-tervezetben leírtak tényleges adatai a válasz írásakor még nem ismertek. A szakmai szervezetek régen hiányolják a mérés-értékelés kidolgozását, az ellenőrzést és a szaktanácsadást, mert szükséges eleme a fejlődésnek. Semmiképpen sem szabadna ezt a pénzhiány szülte kényszerrel keverni, s egy korábban jól működő, problémáival is nemzetközileg elismert művészetoktatást méltánytalan helyzetbe hozni. A mérésen alapuló értékelési rendszer működtetése a szakmai szervezetek által létrehozott, önálló minősítő testület és az általuk megbízott, jelentkezés alapján kiválasztott szakértők feladata. Nem helyettesíti a hatósági ellenőrzést, s a szakmai alkalmasság, kiválóság megállapítása lenne a feladat. Ha sikerül meghatározni a művészetoktatásban elvárható minőségi követelményeket, s nem a gazdaság más területeinek szempontjait vesszük át szolgai módon, művészeti nevelésünk-oktatásunk lesz jobb. Fontos lenne tisztázni, mi a délelőtti kötelező oktatás, mi a délutáni szakköri lehetőség, és mi a művészeti iskolai oktatás – állam által támogatott, szülői, fenntartói hozzájárulással kiegészített – kötelező feladata. Önmagában szép cél, hogy a művészeti tevékenység egy része a szakköri tevékenység keretében történjen, azonban ez nem helyettesíti a művészeti iskolák munkáját. A szakmai mérés-értékelés feltárhatná a valóságot, azonban egy hosszú (többéves) folyamat végén szabadna ennek – tapasztalatok birtokában – anyagi kihatásairól tárgyalni. Az alapvető célok iskolánként másként tudnak megvalósulni, de kell egy közös mérce, ami a művészeti iskola sajátja.

Gaszler Gabriella (három gyermek édesanyja)

Mi egy kétezer lelkes településen lakunk, ahol – és ezt a hírlevelünkből tudom – nyolcvanan járnak alapfokú művészeti oktatásra, köztük az én három gyerekem is. A fiam két éve zongorázni tanul, a lányaim tavaly kezdtek furulyázni. Nagyon elégedettek vagyunk a tanárokkal, s úgy véljük, hogy ha már az iskola a kötelező oktatási folyamatból kiszorítja a művészeti nevelést, igazán örvendetes, hogy legalább a tanórákon kívül van mód ezen tárgyak megismerésére. Hiszen nem csak az elméleti tudás számít, nem csupán a reáltárgyak fontosak. Művészetek nélkül nem lehet élni, s annak élvezetére is tanítani, nevelni kell a gyerekeket. Ezért aztán teljesen felháborít, amit a kormányzat képzel, tervez e téren! Ha csökkennek a fejkvóták, az iskolák nem fogják tudni fenntartani ezeket az órákat. Nem lesz miből fizessék a tanárokat, vagyis elbocsátanak közülük. Hiszen azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a hiányzó összeget majd az ezer sebből vérző önkormányzat pótolja! Miből?...És azt sem lehet várni, hogy a szülők többet áldozzanak erre, mert nekünk, legalább is a nagy többségnek, nincs miből. Meggyőződésem, hogy a nyolcvan diáknak legalább a fele kiesik szeptembertől az alapfokú művészeti képzésből. Aki ilyen foglalkozásokra jár, az áttételesen sok mást is megtanul. Látom a gyerekeimen, mennyi érzelmi pluszt ad nekik a zene. A művészeteken keresztül megnyílnak a világra. Amire tudjuk, megtanítjuk őket magunk vagy a barátaink, de sajnos nincs száz szakmánk, hogy mindet átörökítsük, átplántáljuk gyermekeinkbe. Mi, amíg tehetjük, biztosan megoldjuk, hogy muzsikálni taníttassuk őket.

Kupper András (a Fidesz budapesti elnöke, országgyűlési képviselő, Újbuda önkormányzatának fideszes frakcióvezetője, műkedvelő és amatőr muzsikus)

Zeneértő, zenekedvelő és a mai napig naponta zenét művelő emberként őszintén mondom, nem értem mi zajlik. Nem tudom, hogyan lehet végrehajtani több mint 800 intézmény több mint 4000 telephelyen folytatott tevékenységének auditálását 5 hónap alatt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az oktatási-nevelési tevékenységet a nyári szünetben nem lehet vizsgálni. Nem világos, hogy milyen szempontok szerint fogják vizsgálni az intézményeket. Pusztán csak adminisztratív szempontokat vagy valódi, az oktatás színvonalát és eredményességét tükröző paramétereket is figyelembe vesznek. Ráadásul az auditálást a fenntartónak kell kifizetnie, ami a kisebb iskolák esetében elviselhetetlen tehernövekedést jelent akkor, amikor a kormány csökkenteni készül a normatív támogatást, és amikor a szülők teherviselő képességük határára érkeztek. Természetesen volna helye a minőségbiztosításnak az alapfokú művészeti oktatásban is, ezt nem vitatjuk. Helyes volna megvonni a támogatást az oktatást „papíron” végzőktől, de ehhez a célhoz egyszerűbb, mondjuk rendszeres hatósági ellenőrzés is elegendő volna. A Parlamentben olyan módosítókat kell benyújtani és megszavazni, amelyek az auditálást valódi tartalommal szabályozzák, végrehajtható határidőt adnak hozzá. Mindenáron megpróbáljuk megakadályozni, hogy a normatíva-csökkenés ne lehetetlenítse el az iskolákat. Azt pedig nem szabad hagyni, hogy különbség keletkezzen egyik és másik iskolás között a miatt, hogy az intézmény nem kapja meg a normatívának csak a 80%-át.

Laczó Zoltán (a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, a Zenetanárok Társaságának elnöke)

Véleményem szerint minden értékelési rendszer Janus-arcú. Egyik arcával lehet akár hasznos is. Az arculat hasznossága segíthet kiszűrni azokat az anomáliákat, amelyeket már a napi sajtó is megszellőztetett. Nevezetesen rámutathat azokra a visszaélésekre, amelyeket ügyeskedő magániskola szervezők követtek el a tisztességesen működő zeneiskolák, más, komplexebb tevékenységet folytató művészetoktatási intézmények erkölcsi kárára. A Janus-arc másik fele azonban az újabbnál-újabb értékelési rendszer(ek) keresztülvitelével külön vesszőfutásnak teszi ki az eddig is tisztességesen és jogszabályi feltételeknek megfelelően működő állami zene-, ill. művészetoktatási intézményeket. Évekkel korábban már voltak olyan programok, amelyek bizonyos minőségi értékrend szerint átvilágítottak ilyen típusú iskolákat. Általában azok bizonyultak a legjobbaknak ebben, akikről eddig is tudtuk, hogy az ország és a megyék legjobbjai. Azt az értékelési rendszert, amely most épp a levegőben lóg, ezekre az intézményekre praktikussági okok miatt sem kellene kiterjeszteni, hisz’ ezek a büszkeségeink, s minőségi „védbástyáink”. Ezt kellene igazolnia egy olyan grémiumnak, amely tapasztalati és minőségi mutatók alapján kialakít egy ilyen – művészetoktatási vonatkozásban „prima” és „prima primissima” – rangsort.

517b8311-a284-4b59-9687-3bcc2d2e4c76

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium állásfoglalása

Az alapfokú művészetoktatási intézmények minősítését – a 2005. évi költségvetési vita során – a művészeti intézményeket képviselő szakmai szervezetek kezdeményezték, mivel ezen intézmények száma jelentősen megnőtt. Határozott kérés volt, hogy a minősítést ne az állam, hanem a szakmai szervezetek végezzék. Ezt követően rendeletben kellett megállapítani a szakmai minősítés szempontjait, valamint a minősítés eljárási rendjét. Ennek tett eleget a minisztérium, amikor 2006. március végén kiadta 12/2006-os rendeletét. A szakmai értékelési szempontrendszer kidolgozását a rendeletben felhatalmazott szakmai szervezetekre rótta. A jogszabályban nevesített szervezetek és azok összetétele a garancia arra, hogy kellő körültekintéssel és szakmai kompetenciával határozzák majd meg azokat a kritériumokat, amelyeknek meg kell felelni valamennyi művészetoktatási intézménynek. A képző intézmények képviselői (fenntartói) azt várják el a kormányzattól, hogy minősítés alapján, differenciált módon támogassa az intézményeket. Hangsúlyozzuk, a minisztériumnak nem célja az alapfokú művészetoktatási intézmények megszüntetése, mivel mind a két rendszernek létjogosultsága van. Az alapfokú művészetoktatás beépülése az iskolai tanórai foglalkozások keretébe csupán választási lehetőség. A 2007. évi költségvetési törvény tervezetének alapján csak egyes intézménytípusoknál változna meg a finanszírozás rendje. 2007. szeptember 1-jétől a közoktatási törvényben meghatározott oktatás-szervezési paraméterek szerint számított teljesítménymutató után jár majd a normatív támogatás. A támogatási rendszer átalakítása nem érinti az alapfokú művészetoktatási intézményeket, mert a képzés sajátosságai – az egyéni foglalkozások, az alacsony csoportlétszám, illetve heti óraszám – alapján a teljesítménymutató reálisan nem számítható ki. Továbbá az állami kötelezettség-vállalás mértékét közvetítő teljesítménymutató a művészeti intézmények esetében azért sem alkalmazható, mivel az alapfokú művészetoktatás nem ingyenesen igénybe vehető szolgáltatás.

(Lapzártakor érkezett: az Országgyűlés december 4-i szavazásán visszavonta az alapfokú művészeti oktatás finanszírozását szigorító eredeti javaslatot, maradnak az eddigi támogatások, az ellenőrzések viszont szigorúbbak lesznek, mint eddig.)