Géza

Kritikus Gyökerek

2007.01.17. 00:00

Programkereső

Gaál István Gyökerek címmel egy háromórás színes filmet készített, amely Bartók Béla életét követi végig Nagyszentmiklóstól New Yorkig. Erre a filmre nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi sajtó is felfigyelt, és számos recenzió jelent meg a DVD-ről: ezekből válogattunk.
5df0ae27-fcbd-467e-a320-66adad0f7a6c

Jean-Charles Hoffel, Diapason, 2006. november
„Az életrajzi dokumentumfilm veszélyes terep. Gaál István rendező honfitársáról, Bartókról szóló filmje azzal a meghatározhatatlan erénnyel bír, hogy át-meg-átszövi a muzsika. A Gyökerek időutazás: azokon az utakon járunk, amelyeken a fáradhatatlan népzenegyűjtő Bartók, saját hangján szól hozzánk levelein és egyéb dokumentumokon keresztül, s egyben tanúi lehetünk zenei stílusa – a 20. század egyik fontos modern zenei hangja – kialakulásának. Nem szólalnak meg Bartók életútjának tanúi, csak maga Bartók, s mindez elfeledteti velünk az idő múlását, csupán az tudatosul egyre inkább, mennyire magányosan, lelki egyedüllétbe süppedve élt Bartók, akkor is, ha munkája egy része arra kényszerítette, hogy úttalan utakon járva külső helyszíneken keressen a maga számára inspirációt. Az őt körülvevő megnemértés ennek ellenére csupán szelíd iróniára indítja leveleiben. A megidézés hitelessége valósággal szíven üti a nézőt az utolsó fejezetekben. (...) Példa értékű munka, mely helyet biztosít számos remek zenei bejátszásnak, amelyek közül ékszerként csillog ki Ránki Dezső zongorázása, archív anyagoknak köszönhetően bevillan maga Bartók az Allegro barbaro előadójaként, és hallhatjuk a kiváló Réti Józsefet is a Cantata profana felvételén.”

D. Magyari Imre, Sine morbo, 2006. nyári szám
„...A saját Bartók-ünnepünk egyik szép és megrendítő momentuma lehet, ha végignézzük, akár részletekben, Gaál István Gyökerek című háromórás, nagyszerű dokumentumfilmjét. (...) Gaál István alkotótársaival, Kovács Sándorral és Várbíró Judittal olyan életrajzi filmet készített, amiben nemcsak egy élet külső történetét mutatják meg, hanem a személyiséget is, amelyik megélte, olykor elszenvedte ezt az életet, s amelyik a legleplezetlenebbül természetesen a művekben nyilatkozik meg. Kommentár helyett végig Bartóktól idéznek (...) A citátumokból – a szövegeket Szakácsi Sándor nem mondja, hanem éli, alázattal, igazi színészként – s a felhangzó műrészletekből áll össze e rendkívüli pálya rajza. És a képekből. Filmet látunk: Gaál István lefényképezte azokat a magyarországi, romániai tájakat, ahol Bartók népzenét gyűjtött, látjuk az ott élő embereket, a film elején feltűnő, kenyeret dagasztó asszony képe a mű végén, a lélektelen felhőkarcolók látványa után mintegy emlékként tér vissza, amikor Bartók egyik amerikai levelében a hazai kenyeret idézi föl. Átértelmeződik a motívum, jelképpé válik. A látvány mutatja meg a gyökereket, azt, hogy hová is kötődik Bartók, hová kötődik a muzsikája, milyen célokat kívánt szolgálni vele. (...)”