Konrád, Tivadar

The Voice Of Bakfark

2007.01.31. 00:00

Programkereső

Megjelent a Voces Aequales énekegyüttes és Győri István lantművész új lemeze The Voice Of Bakfark címmel a Hungaroton Classic kiadásában. Az albumon Bakfark Bálint lant-intavolációi és azok eredeti kórusműve hallhatók.

A Voces Aequales énekegyüttes 1993-ban alakult a 15-16. század rendkívül gazdag vokális repertoárjának korhű előadására, de ezek mellett műsoraival mindig igyekezett egy zenén túli jelentést is felmutatni a közönség számára. Ezt a törekvést mutatja az együttes több koncepcionális műsora, melyekben a reneszánsz művek kortárs kompozíciókkal együtt szólalnak meg. (Hungaroton-lemezeken Bánkövi Gyula és Sáry Bánk mai művei hallhatók az együttes tolmácsolásában.) A Voces másik fontos törekvése az európai érett reneszánsz magyar vonatkozásait felmutatni. A most megjelent kiadvány, valamint a Thomas Stoltzer műveit tartalmazó előző Hungaroton-lemez is ezt a célt szolgálja. Az elmúlt tizenöt évben ezeket a törekvéseket számos európai ország hangversenytermében és jeles régizenei fesztiválokon volt alkalmuk megmutatni.

Győri István klasszikus gitár tanulmányait Roth Edénél kezdte. 1986-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gitár tanszakán, tanára Szendrey-Karper László volt. 1991-1993-ig a Hágai Királyi Zeneakadémia régizene tagozatának növendékeként lantot tanult Toyohiko Satoh-nál. Ettől kezdve foglalkozik régi pengetős hangszerekkel. 1997-ben Andrejszki Judit barokk szopránnal megalakította a Musica Poetica ének & lant régizene együttest, amellyel főleg 16-17. századi megzenésített verseket adnak elő. Tagja az Aura Musicale zenekarnak, amelynek művészeti vezetője Máté Balázs csellista. 2004-ben Tokodi Gáborral megalakította a Rozetta Lantduót. A lanton kívül barokk és romantikus gitáron is koncertezik, lemezeken közreműködik. Fellépett mint a Liszt Ferenc Kamarazenekar szólistája, koncertezett a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Budapesti Fesztiválzenekarral és az Orfeo Zenekarral is. Ezek mellett számos hangversenyen és lemezen közreműködik szólistaként és kísérő játékosként itthon és külföldön egyaránt.

16c1d113-9f8e-485d-a787-be10e8d65078

Lantos Szabó István így ír a most megjelent lemezről: „Telten zengő akkordok, fürge futamokkal átkötött harmóniák, könnyed táncdallamok: ilyenféle kép keletkezik a mai zenekedvelőben a lant szó hallatán. Valóban, a lantmuzsika fejlődésének különböző szakaszaiban újra és újra megjelenik ez az ideál. Bakfark Bálint korában viszont más igényt támaszt a lantot a magas művészetek világába emelni szándékozó mester. Hangszerével azokat szeretné meghódítani, akik a többszólamú énekes műfajok különféle darabjaiban, olasz madrigálokban, francia chansonokban, latin szövegű motetták hallgatásában lelik örömüket. Amint a 21. század kedvelt dalait ma szívesen dolgozzák fel zongoristák, gitárosok, úgy nyúlnak a lantművészet 16. századi jeles képviselői az akkori slágerekhez. A lantosok számára jól olvasható partitúrába, tabulatúrába írják át a vokális polifónia darabjait, egykori elnevezéssel intavolációt készítenek. Ezek a letétek nagyon sokféle módon közelíthetik meg a négy, öt-, hatszólamú kórusművet. A lant mesterét éppen az minősítette, milyen módon nyúlt a nemes zenei anyaghoz. Az 1500-as évek első évtizedeinek lantosai két vagy három szólamot tartottak meg az eredeti műből, a hangszer adottságait nem érezték megfelelőnek több független szólam vezetésére. Bakfark Bálint a lantjáték lehetőségeinek tágításával szinte ellene megy a hangszer kínálta csábításoknak annak érdekében, hogy a feldolgozás alapjául szolgáló művet minél inkább teljességében mutassa be, szépségeit kiemelje. Az újraformálás eredménye akkor érthető számunkra igazán, ha a vokális eredetit is megismerhetjük. Ez utóbbi célt is szolgálja a jelen kiadvány… A 16. század Európájának kulturális egységét mutatja, hogy e kedvelt többszólamú énekes műveket országhatároktól függetlenül szinte mindenütt énekelték. Ha pedig nem állt össze alkalmas énekes együttes, egy lantos feldolgozás hallgatása vagy játszása által jutott művészi élményhez a kor embere. A különféle intavolációk a nyomtatványokon kívül kéziratos másolatokban terjedtek. Egy-egy darab sokféle feldolgozása között a játékos megtalálhatta a neki tetszőt, illetve a képzettségének, tehetségének megfelelőt. Bakfark Bálint átiratai a nagy gonddal elkészített, technikailag nehezebb feldolgozások közé tartoznak. E felvétel kapcsán is betekintést nyerhetünk a reneszánsz igényes zeneművészetének világába.”