Etelka, Aletta

Mr. Orlando: Metz István

2007.03.20. 00:00

Programkereső

A marosvásárhelyi születésű gordonkaművész immár a 26. Orlando Fesztivált szervezi választott hazájában. Ezen kívül tanít az általa alapított Holland Vonósnégyes Akadémián, és játszik. Többnyire az Orlando Trióval, de az idei Budapesti Tavaszi Fesztiválon szabad kezet kapott és a belga Danel Vonósnégyest hívta maga mellé. Elismerései közül kiemelkedik a holland királynő által adományozott Oranje Nassau Lovagrend Tisztje címe.

Csak pár napot töltött Budapesten a koncert előtt Metz István, s repült vissza Hollandiába, hogy aztán a koncertre persze újra visszatérjen. Ez a jövés-menés jellemző minden művész életére, az övére is. Ráadásul a hazai sajtó is felfedezte (remek cikket olvastunk róla az egyik napilapban, s ugyancsak jó kis interjút hallottunk a közszolgálati rádióban), plusz a család egy része is itt lakik, szóval, nem könnyű az egyeztetés. De aztán sikerül a velőscsont és a süti (valamint két családtag) közé ékelődnünk az egyik budai kiskocsmában. Igazán nem zavartak minket a körülmények, sőt, a beszélgetés mellékterméke, hogy a Metz família hölgy tagjai ráébredhettek arra, milyen kemények is a gordonkás ujjbegyek. Persze, ennél lényegesebb dolgok is felmerültek.

- A kezdetek mindig izgalmasak. Nem mintha könnyű lenne eljutni a miértek gyökeréig, de azért csak megkérdezem, egy olyan családban, ahol az orgonaépítés dívott, hogyan lett önből mégis csellista?

- A nagynénim a városi zeneiskola igazgatónője volt, s meghívott minket egy növendékhangversenyre. Ekkor ötéves voltam. És láttam, hallottam egy fiút csellózni… azonnal megszerettem a hangszert. Persze előbb még muszáj volt kicsit zongoráznom, épp eme nagynéni tanított, és olyan jól, hogy ma is ezekből az alapokból élek, de aztán végre csellózhattam is.

- Mi lett a kis példaképével, azzal a másik fiúval?

- Nagyon remek autószerelő lett belőle…

- Mi a szép Önnek a csellóban? Mi ragadta meg akkor? Mondják, tán a legközelebb van az emberi hanghoz, az énekhez…

- Nehezen tudnám megfogalmazni. Különben is a hangszer számomra csak hang-szer ahhoz, hogy zenélhessek. Zenésznek tartom magam, nem csellistának. S hogy miért kvartettben zenélek leginkább? Mert rabul ejtett a négy vonós hangszer egyedülálló összehangzása, a mesterművekben hallatlanul gazdag kvartett-repertoár, és nem utolsó sorban az azonos színvonalon muzsikáló kollégákkal való izgalmas munka, amelyben saját egyéniségemet, gondolataimat, érzelmi világomat is maradéktalanul kifejezhetem, és feloldhatom az egységben.

- Úgy olvastam, a kamarázásra is a véletlen vitte rá, már, ha egyáltalán elfogadjuk, hogy vannak véletlenek.

- Nagyszebenbe mentem egy szóló koncertre, és amikor a vonatról leszálltam összefutottam egyik bukaresti zeneakadémiai kollégámmal, ő hegedült. Kiderült, mindkettőnk ugyanazon a napon játszik, azt hittük valami tévedés van, de nem, mindketten szerepeltünk a plakáton. Még volt pár napunk a koncertig, ki-ki gyakorolta a magáét, de feltettük lemezen Beethoven Esz-dúr kvartettjét és annyira elragadott mindkettőnket, hogy újra és újra hallgattuk, megittunk hozzá egy pár üveg bort is, és úgy mentünk vissza Bukarestbe, hogy akkor még keresünk két embert és kvartettet alapítunk.

- Nyilván a folytatásban is jócskán akadnak „véletlenek”.

- Ha ezt elkezdem mesélni, reggelig itt ülünk…De tény, hogy az Amadeus Quartett mesterkurzusára nem kerülünk ki Hollandiába, ha nem akad a kezünkbe egy lemez, ha nem találom meg a mesterkurzus felhívásukat, ha nem derül ki, hogy az bizony nekünk megfizethetetlen, amit sajnálattal megírtam az Amadeusnak, ahonnét, mit ád az ég, jött a válasz, hogy szívesen adnak ösztöndíjat. Ettől kezdve már „csak” útlevelet kellett szerezzünk, ami akkoriban Romániában még nehezebben ment, mint Magyarországon, és egyébként is az oroszok ’68 augusztus 21-én bevonultak Prágába.

- Na ezek után kész csoda, hogy mégis kiértek. Az már kevésbé, hogy kint is maradtak…

- Egy nap késéssel jutottunk ki. Ami történt, az utolsó csepp volt a pohárban. Én és a brácsás döntöttünk úgy, hogy maradunk.

- Nyolc évvel később már saját zenekara volt, az Orlando Kvartett a neves holland zeneszerző Orlando di Lassonak tisztelegve, és egész Orlando világot alakított ki. 1982-ben megalapította az Orlando Fesztivált, Hollandia legrangosabb kamarazenei fesztiválját.

8820c63b-07b8-4464-a0b1-5141678be43c

- A fesztivál a világon is egyedülálló. Nincs mögötte állami intézményrendszer, nem egy egyetem vagy egy zeneintézet áll mögötte, és az évek során hihetetlenül neves zenészeket sikerült egy kvartettbe leültetni, a tizenötödik fesztiválon afféle világválogatott játszott, egy tag a Borodin vonósnégyesből, egy az Amadeusból, egy az Orlandoból – ez voltam én – és egy a Juillard Kvartettből. A koncertek egyébként a festői környezetben lévő Rolduc kastélyban zajlanak, ami ideális környezet. Számos zeneszerzőtől rendeltünk műveket, és persze vendégeink is voltak. Így például 1995-ben bemutattuk Kurtág jelenlétében a teljes kamarazene-oeuvre-jét 14 koncerten.

- Szeret tanítani? Úgy tudom, a kamarázás és a fesztivál mellett még ezt is műveli.

- Mindenki szeret tanítani, nem? A vonósnégyes akadémián, amit én alapítottam és amely posztgraduális képzést nyújt a hallgatóknak, mindig könnyen találok vendégtanárt. Három hét az enyém, a negyedikre meghívok valakit. Nem szoktak nemet mondani.

- Hogyhogy a Budapesti Tavaszi Fesztiválra most brüsszeli négyest hoz magával?

- A Danel Vonósnégyes belga-francia együttes, remek művészek. Mondanom sem kell, egykor diákok voltak és a fesztiválunkról ismertem őket, aztán eltelt egy tucat év és tanítani hívtam őket immár a vonósnégyes akadémiára, most meg úgy gondoltam, a saját együttesemmel már kétszer felléptünk a Tavaszi Fesztiválon, hozok inkább valami újat.

- A szóló karrier sose hiányzott?

- Sose. Egyébként mindig van lehetőségem szólót játszani. Most is egy Kurtág művet egyedül játszom.

(2007. március 25. 19:30 Festetics Palota (Budapest) - Metz István (gordonka) és a Danel Vonósnégyes koncertje; Beethoven: c-moll trió, op. 9/3, Kurtág György: Szólódarabok csellóra, Bartók: V. vonósnégyes, Schubert: Kvintett - Budapesti Tavaszi Fesztivál 2007)