Luca, Ottilia

Az orosz legenda

2007.03.29. 00:00

Programkereső

Napjaink egyik legkeresettebb muzsikusa, a mindössze 33 éves orosz hegedűművész március 30-án ismét Budapesten játszott volna, de a koncertet a művész betegsége miatt el kellet halasztani. Jövőre talán hallhatjuk a hegedűst, akit Budapesti élményeiről, a kamarazenéhez fűződő viszonyáról és sok minden másról is kérdezett Harkányi László.

- A 20. század nagy hegedűművészei - Heifetz, Menuhin, Ojsztrah, Kogan - közül kinek az örökségét vállalja leginkább?

- A nagyszerű orosz hegedűiskola hagyományain nevelkedve Ojsztrah áll hozzám a legközelebb. Amikor Moszkvában és Szibériában tanultam, az ő művészete és személyisége mindig példaértékűnek számított.

- Milyen szempontok szerint bővíti a repertoárját?

- Számomra az egyetlen szempont a zene, ebben a tekintetben nem kötődöm semmilyen iskolához. Ha egy darab megtetszik, akkor szívesen eljátszom a közönségnek is, olyan muzsikát pedig nem tudok előadni, amit nem szeretek.

- Van olyan új szerző, vagy mű, amelyet mostanában fedezett fel?

- Természetesen, hiszen folyamatosan foglalkozom új művekkel. Az új zene rendkívül fontos, ez jelenti az oly értékes hagyományok természetes folytatását. Az életemben különösen jelentős szerepet játszanak az új darabok: Benjamin Juszupov orosz zeneszerző nemrég komponált nekem egy brácsaversenyt, ami a hangszerre valaha írt művek közül a leggyönyörűbb. A Tango Rock Brácsaversenyt idén mutatom be Nagy-Britanniában, elektromos hegedűn játszom rockot, és egy partnerrel tangózom is az előadás során – ezért most tangózni tanulok.

- Milyen szerepet kap az életében a kamarazene?

- Imádom a kamarazenét, a hangszeres repertoár talán legjava kamaraegyüttesekre íródott. A partnerekkel teljes beszélgetést lehet folytatni szavak nélkül.

- Kik a kedvenc kamarapartnerei?

- Rengeteg kiváló, de kevésbé ismert muzsikussal van szerencsém együtt dolgozni. Az ismertebbek közül nagyon szeretek közösen zenélni Daniel Barenboimmal, Yo-Yo Mával, alkalmam volt kamarazenélni többek között Msztyiszlav Rosztropoviccsal és Yuri Bashmettel is.

- El tudja képzelni, netán tervezi-e, hogy egyszer egy kvartett, vagy egy trió primáriusaként tartjuk majd elsősorban számon?

- Van egy trióm, amiben kiváló muzsikusokkal játszom együtt: Alisa Wallerstein csellózik, Igor Levit zongorázik. Ők nagyon fiatal, de kivételes kifejezőkészséggel megáldott zenészek, nagy örömmel játszom velük. Lehet, hogy egyszer egy kvartettben is részt veszek majd, érdekes gondolat.

fe493aba-871e-4710-b819-fb444adf3161

- Stradivari, Guarneri - legendás, közismert nevek, a "hegedűmárka" szempontjából talán a legmisztifikáltabb valamennyi hangszer közül. Mennyire fontos valójában a hangszer kiválósága?

- Számomra energiaforrásként van kulcsszerepe a hangszer kiválóságának. Nem kell, hogy gyönyörűen nézzen ki, vagy nagyon különleges legyen, de a hangzás alapvető fontosságú, és a zenésszel összhangban kell lennie. Mielőtt lejátszom egy hangot, belül már előre hallom, ezért lényeges, hogy ami megszólal, egyezzen azzal, amit elképzeltem.

- Melyek azok az országok, városok, koncerttermek, ahová a legszívesebben tér vissza?

- Erre nehéz válaszolni. A koncertteremben a legfontosabb a közönség. A közeget a zene, az előadás és a közönség reakciója közösen formálja. Szerencsére sok országban kapok jó reakciókat, Bécsben, Moszkvában, a Carnegie Hallban, és azt kell mondanom, amikor utoljára Budapesten jártam és a pécsi Pannon Filharmonikusokkal játszottam, fantasztikusan éreztem magam. A családnevem egyébként is magyart jelent oroszul, édesapám Ukrajnából származik, Kárpátalján pedig gyakori családnév a Magyar. Mindig nagy élmény számomra, ha Magyarországra látogathatok, nagyon várom, hogy visszatérjek.

NÉVJEGY
1974. augusztus 20-án született Novoszibirszkben. Galina Turcsaninovánál kezdett hegedülni, öt évesen már koncertezett, majd a londoni Royal Academy of Music növendékeként Zakhar Bronnál tanult tovább. Tíz évesen megnyerte a Wieniawski Versenyt, tizenöt évesen pedig a Carl Flesch Nemzetközi Hegedűversenyen lett győztes, ezt követően rendszeresen lépett fel olyan kiváló együttesekkel, mint a holland Royal Concertgebouw Orchestra vagy a Szovjet Állami Szimfonikus Zenekar.

1995-ben lemezre vette Prokofjev és Sosztakovics hegedűversenyeit, amiért a brit Gramophone magazintól két díjat is elnyert, 2004-ben pedig a Rosztropoviccsal és a Londoni Szimfonikusokkal felvett Britten-hegedűversenyért és Walton-brácsaversenyért kapott Grammy-díjat. Maxim Vengerov 1997-ben a klasszikus zenészek közül elsőként kapott az UNICEF-től nagyköveti kinevezést, azóta Thaiföldtől Ugandán át Koszovóig számos országban játszott hátrányos helyzetű gyermekeknek. Jószolgálati tevékenysége mellett gyakran ad mesterkurzusokat Németországban és Nagy-Britanniában. Világszerte turnézik, hangversenyei során virtuóz szólódarabokat és kamaradarabokat is előad, de gyakran lép fel nagyzenekarokkal is, 2004 őszén ő játszott a New York-i Filharmonikusok szezonnyitó koncertjén.