Etelka, Aletta

"Angliában minden másképp van"

2007.04.10. 00:00

Programkereső

- írja George Mikes híressé vált, How to be an alien című, az angolokat kifigurázó könyvében. "Ott a hétfői lapok vasárnap jelennek meg, a villát hegyével lefelé fordítják, és az ételt a tetejére tolják. (…) Míg a kontinensen egyetlen témát kell elkerülni minden körülmények között: az időjárást, Angliában, ha nem kérdezed meg napjában legalább százszor, hogy ›szép idő van, ugye?‹, akkor kissé unalmasnak és egyhangúnak találnak."

Egyszóval: „európai” szemüvegen keresztül nézve az angolok meglehetősen konzervatívnak tűnhetnek, és nem szívesen változtatnak, még akkor sem, ha az kényelmesebbé tenné az életüket. Még mindig mindenhová, a legegyszerűbb kereszteződésbe is körforgalmat iktatnak be, s bár a metrikus rendszert már évekkel ezelőtt bevezették, ennek ellenére még mindenki footban, inchben, poundban és Fahrenheitben gondolkodik.

De vajon igazak-e ezek a megállapítások a zenei élet területén is? Ha abból indulunk ki, hogy a meglehetősen gazdag hagyományokkal és kultúrával rendelkező nagy „európai” országok is megelégednek egy-két világhírű szimfonikus zenekarral, a szigetország azonban ennél jóval több zenekart prezentál a világot jelentő deszkákra (Royal Philharmonic Orchestra, London Symphony Orchestra, London Philharmonic… stb.). Tehát igaznak bizonyul az a megállapítás, miszerint Angliában sok minden másképp van, azonban ez inkább irigylésre méltó, mintsem gúny tárgya. Bár a tökéletes technikai felkészültség, ugyanakkor a túlzott precízség egyhangúsága mutat némi anglomán jellegzetességet, például az olaszok, oroszok vagy a magyarok hevesebb vérmérsékletű elképzeléséhez képest, mégis a hangversenyeken többször visszatapsoljuk az angol zenekarok produkcióit.

S nemcsak azért irigykedhetünk, hogy egy közszolgálati műsorszolgáltató (BBC) több neves zenekart is képes világszínvonalon működtetni, hanem azért is, mert (gondoltuk-e volna, dacára az angol egyhangúságnak) a világ legtöbb lemezét éppen egy angol zenekar készítette el, továbbá repertoárjukat tekintve jóval szélesebb skálán mozog, mint bármelyik más világhírű zenekaré. De ebben az összefüggésben vajon kinek jutott volna eszébe a BBC Filharmonikus Zenekar, miközben a „nagy” BBC zenekar (vagyis a BBC Szimfonikus Zenekar) mellett csupán a „kis” BBC zenekar jelzővel ihletjük?

c386a128-aac6-47ff-8e80-b445894b65cb

A zenekar múltjában számos olyan eseménnyel találkozhatunk, amely még talán Mikest is zavarba hozhatta volna, ha könyvében írt volna egy fejezetet az angol zenekarokról (különösképpen a BBC zenekarokról… NB. Mikes évekig dolgozott a BBC magyar osztályán). Az együttes első karmestereként Sir Charles Grovest tartja számon, aki 1944 és 1951 között irányította a zenekart. Kevesen tudják róla, hogy az első angol karmester volt, aki bemutatta például Mahler összes szimfóniáját, és aki tudomást sem véve Mikes konzervatív angol képéről, feltűnően nyitott volt a kortárs kompozíciók felé.

Ez a nyitottság tulajdonképpen a zenekar sikereinek kulcsa, hiszen a számos országban vendégül látott BBC Filharmonikusok mindig igyekeznek a vendéglátó közönség kedvében járni, képesek repertoárjukat a helyi ízlés és a helyi nagy nemzeti zeneszerzők szellemében kialakítani. Hazánkba idén áprilisban érkeznek, és Schubert „Nagy” C-dúr szimfóniája mellett a számos Mozart-ária sorát – amelyeket Rost Andrea énekel – egy méltatlanul elfeledett Liszt-darabbal nyitják meg, a szenvedélyes és pszichologikus mélységeket ábrázoló Hamlettel.

A szélesebb repertoár, a külföldi vendégkarmesterekkel való együttdolgozás és a könnyedebb műfajok felé való nyitottság a rádiózenekarok esetében egyáltalán nem meglepő, mondhatjuk, hogy a világ rádiózenekarai majdhogynem ennek köszönhetik létüket. A zenekar jelenlegi vezetőkarmestere, az olasz származású Gianandrea Noseda Oroszországtól Amerikáig számos világhírű zenekart irányított, és Mozarttól egészen a kortárs zenéig mindenféle műfajt vezényelt: szimfóniát, operát, balettet, filmzenét. A zenekar magyar művészekkel is rendszeresen ad(ott) hangversenyeket; Széll Györggyel, Solti Györggyel, Szabadi Vilmossal, továbbá repertoárjukon magyar művek is szép számmal szerepelnek. Legutóbbi nagyszabású vállalkozásuk Liszt összes szimfonikus költeményének lemezre vétele a Chandos kiadónál. A legjobb Crossover albumnak járó Grammy-díjat Korngold filmzenéinek felvételével nyerték el, és ők büszkélkedhetnek a 2006-os év legjobb kortárszenei lemezével is (James MacMillan művei).

Hát igen… Angliában minden másképp van…

(2007. április 21. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – A BBC Filharmonikus Zenekara hangversenye; Liszt: Hamlet – szimfonikus költemény; Részletek Mozart operáiból: Don Giovanni – nyitány; „Crudele? Non mi dir, bell'idol mio” (Don Giovanni – Donna Anna áriája, II. felv.); Idomeneo – induló; „Batti, batti o bel Masetto” (Don Giovanni – Zerlina áriája, I. felv.); „E Susanna non vien! Dove sono i bei momenti” (Figaro házassága – a grófné áriája, III. felv.); Schubert: IX. C-dúr, „Nagy” szimfónia, D 944; km.: Rost Andrea (ének); vez.: Gianandrea Noseda)