Auguszta

Szenvedélyes odaadás

2007.04.10. 00:00

Programkereső

Számomra minden évben hozzátartozik a Nagyhéthez, hogy – mintegy lelki fürdőt véve – megmerítkezem Bach valamelyik passiójában. Az idén a János-passiót hallgattam meg Philippe Herreweghe és a Collegium Vocale Gent tolmácsolásában.
de9a6c29-fc8e-496e-8f04-e16c2d10548a

Valóban megmerítkezésként hatott a hangverseny, két okból is. Egyrészt: az előadók a mű két része között nem tartottak szünetet, ami kizökkenthetett volna a darab menetéből. Másrészt – és ez a lényegesebb –: az interpretáció rendelkezett azzal a szakrális légkörrel, amely (még a koncertteremben is) minden hiteles passió-előadás sajátja. Ez elsősorban abban a szenvedélyes odaadásban tükröződött, amellyel Herreweghe a zenei karakterek, affektusok lehető legteljesebb életre keltésén és az énekelt szöveg érthetővé tételén fáradozott – hiszen a textus, az evangélium maga a szakralitás, és Bach is ezt a szöveget, a szöveg értelmét alakította muzsikává a maga eszközeivel.

Philippe Herreweghe – úgy tűnik – tökéletes ellentéte mind a ma divatos pálcazsonglőr-típusnak, mind a régebbi korok diktátor-karmestereinek. Nagy szabadságot hagy a keze alatt muzsikálóknak, sokat bíz rájuk, ugyanakkor képes rendkívül szuggesztíven megmutatni nekik (s persze nekünk, hallgatóknak is), milyen a tétel karaktere, hogyan lélegzik a zenei anyag, meddig tart egy frázis, vagy hogyan szólaljon meg egy adott hang. S ha azt érzi, hogy az énekesnek volna szüksége segítségre, nem átallja magukra hagyni hangszereseit, hogy kizárólag a szólistát instruálja. Máskor pedig, ha minden rendben megy, szerényen félrehúzódik, s csak magában követi a zenét.

Valóban többször is szükségesnek tűnt irányítani, vagy inkább animálni a szólistákat. Nem mintha nem tudták volna jól a szólamukat, viszont többségük nemigen osztozott a karmester (fentebb említett) szenvedélyes odaadásában. A szoprán szólista, Camilla Tilling mindvégig makulátlanul tisztán, és feltűnően merev távolságtartással énekelt. Ingebirg Danz hangja az első alt áriában kimondottan sápadtnak tűnt, a híres „Es ist vollbracht” viszont szépen sikerült – vokalitását azonban így sem nevezném jelentősnek. A fiatal tenorista, Jan Kobow már inkább törekedett a kifejező éneklésre, azonban hangi szempontból egyelőre kiforratlannak tűnt. A basszus áriákon kívül Pilátus szólamát is megszólaltató Peter Kooij teljesítménye, akárcsak a Jézust megszemélyesítő Konrad Jarnoté, leginkább korrektnek nevezhető. Egyedül az Evangélista, Christoph Prégardien produkciójában éreztem olyasfajta kifejezést és intenzitást, amely némileg összhangban állt a karmesterével.

Az előadógárda legbiztosabb pontjának Herreweghe 1970-ben alapított saját együttese, a Collegium Vocale Gent bizonyult – szólamonként csupán négy-négy, összesen tizenhat énekes, akik ezúttal hangszeres kollégáik mögött, félkörben helyezkedtek el. Kiváló erők működnek ebben a kórusban (erről a néhány rövid szóló tanúskodott); a jó szövegérthetőség mellett a homogén hangzás, a dinamizmus és a hajlékonyság tűnt a Collegium Vocale legfőbb erényeinek. Legjobban a rövid, nagyon élő turba-szakaszok tetszettek, de a korálok is egybefogottan és kiegyenlítetten szólaltak meg előadásukban. Egyedül a nagyszabású nyitókórus hatott vérszegényen – de ez csak kezdeti nehézségnek bizonyult. A zenekart nem nevezte meg a műsorfüzet; feltételezem, azt az együttest hallhattuk, amely – mintegy a Collegium Vocale kötelékébe tartozva – rendszeres közreműködője az énekkar nem a cappella fellépéseinek. Bár előfordultak kisebb hangszeres pontatlanságok, és az együttjáték szempontjából sem volt mindig hibátlan a produkció, alapvetően jó színvonalon szólalt meg a mű instrumentális anyaga. Az „Es ist vollbracht” áriát szépen játszó gambás hölgy mellett a recitativókban mindig tartalmas hangon és érzékenyen résztvevő csellistát kell kiemelni.

A János-passió hétfői előadása ugyan nem volt kiemelkedő – de igaz volt: a mű szólalt meg. Ez esetben pedig minden egyéb már másodlagos.

(2007. április 2. 19:30, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – Bach: János-passió, BWV 245; km..: Christoph Prégardien, Konrad Jarnot, Camilla Tilling, Ingebirg Danz, Jan Kobow, Peter Kooij (ének); Collegium Vocale Gent; vez.: Philippe Herreweghe)