Pandora, Gabriella

Csipkerózsika

2007.09.11. 00:00

Programkereső

Vajon ki, mikor és miért csókolta meg? A csembaló a húros-billentyűs hangszerek ma már egyik legnépszerűbb tagja, amely egyre gyakrabban szólal meg korunk hangversenyéletében. Fénykora 1600 és 1750 közé esett, majd egészen a 20. századig a zongora fokozatosan kiszorította a zeneéletből. 1903-tól Wanda Landowska (1879–1959) nyilvános csembalókoncertjei nyomán a hangszer új életre kelt, s a század utolsó harmadától igazi reneszánszát éli. Miért-e hosszú hallgatás, s miért ez az újabb térhódítás? A válasz a hangszer sajátosságaiban, s a korszakonként változó zenefelfogás körül keresendő.

A billentyűzet által biztosított virtuóz, rendkívül árnyalt és sokrétű játéktechnika ennél a hangszernél pengetőmechanikával találkozik. A billentyű lenyomásával egy ún. ugró aktivizálódik, aminek a kifűrészelt felső részébe illeszkedik a pengetővel ellátott nyelv. Ez az ugró billentéskor felpattan, és a nyelvbe ékelt (tollszárból, bőrből, újabban műanyagból készült) pengető rezgésbe hozza a húrt. A billentyű elengedésével az ugró visszaesik, a tetején levő filc pedig megszünteti a húr rezgését. Egészen különleges érzés megtapasztalni a billentyűknek ezt a játékát, amely által a csembaló sajátos billentéskultúrát igényel s a zene egy kifinomult, különleges lélegeztetését, mivel a dinamikát elsősorban nem a billentéssel lehet változtatni. A zenei kifejezésnek ezer más eszköze áll a csembalójátékos rendelkezésére. A 18. század folyamán, mint minden hangszer, a csembaló is a nagyobb, dúsabb, kontrasztosabb hangzás irányába fejlődött. Egy billentyűhöz több ugrósort és húrsort is rendeltek, amelyek által az orgonához hasonlóan több regiszter is megszólalhat rajta. A regiszterkapcsolókat kézzel, esetleg térd vagy lábpedálokkal lehet mechanikusan be-, illetve összekapcsolni. A regiszterkapcsolókkal azt lehet állítani, hogy az egy billentyűhöz tartozó ugróés húrsorok közül melyik legyen aktív, így hangszínt (különböző anyagú és keménységű pengetők) és hangmagasságot (oktávval magasabb, mélyebb) is lehet váltani. Ehhez járul egy, két vagy több egymás fölött lévő billentyűzet (manuál).

A hangkeltés legalapvetőbb elemeit vázoltuk csak fel, de már ebből is láthatjuk, milyen ezerarcú, ezerhangú a csembalók világa. Hogy mégis elfordult tőle az érdeklődés a zongora irányába, elsősorban a regiszterváltásokkal elért fokozatos (teraszos) dinamikai váltás
helyébe lépő folyamatos (crescendo-descrescendo) hangerőváltozás ideáljának köszönhető, amelyre a kalapácszongora már tökéletesen képes. Innen kezdeti elnevezése is: fortepiano.
A két hangszer csatája fokozatosan dőlt el a zongora javára, legfőképpen akkor, amikor Haydn, Mozart és Beethoven is átpártolt a zongorához. Hogy ez nem történt gyorsan, mutatja, hogy Beethoven első zongoraszonátái, egészen az opus 27-ig a következő felirattal jelentek meg: "csembalóra vagy kalapácszongorára".

Ma már hatalmas repertoár áll a csembalisták rendelkezésére. Mindent előadnak, ami az elmúlt, nagyjából nyolcszáz év alatt keletkezett. A zenei történelmi múlt felé fordulás nemcsak a zeneművek felé irányult, hanem azok korabeli hangzása, előadásmódja s minden szegmense felé, ami csak a tárgyi és írott emlékek alapján fellelhető volt. A zenésznek ma már megvan a lehetősége, hogy a legjobb tudása szerint felkészülve, minden művet a számára legmegfelelőbb hangszeren adja elő. A csembaló esetében leggyakrabban kópiahangszereket hallhatunk pódiumon, amelyeket a számos hangszergyűjtemények egy-egy
kiváló darabjainak mintájára építettek. Ezek a hangszerek, úgy, mint régen, ma is műalkotások. Építőikről mindenkor megemlékeznek. Miért nem az eredeti hangszer áll a pódiumra? Az idő a testük fölött eljárt, de a lelkük ily módon újjáéleszthető.

2007. szeptember 17. 19:30 Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - Dobozy Borbála (csembaló) és a Musica Aeterna Pozsony koncertje;
Bach: F-dúr concerto, BWV 1057 - a IV. Brandenburgi verseny átirata; V. Brandenburgi verseny, BWV 1050;
Haydn: F-dúr csembalóverseny, Hob. XVIII:3; F-dúr kettősverseny hegedűre, csembalóra és vonószenekarra, Hob. XVIII:6;

Km.: Kállay Katalin, Kállay Gábor (blockflöte), Kertész Ildikó (barokk fuvola), Musica Aeterna (Pozsony, műv. vez.: Peter Zajícek - hegedű)