Konrád, Tivadar

A hét portréja: Karol Szymanowski

2007.10.01. 00:00

Programkereső

Szymanowskit számos európai hatás érte, amely zenéjét bizonyos fokig eklektikussá tette, bár egyéni mondanivalója és sajátos kifejezésmódja tagadhatatlan. Különösen erőteljes ritmikája és harmóniai gazdagsága ad pompás lehetőséget a szláv népzene hiteles interpretálására.
26c7135e-af1f-4e4f-bd5d-1a663b0009d9

A lengyel-ukrajnai Timosovkában született 1882. október 3-án. Első zongoraóráit apjától kapta, majd egy nagynénje tanította. 1900-ban néhány kitűnő zongoradarabot írt, egy évvel később Varsóban folytatta tanulmányait. Itt később diáktársaival megalakította az Ifjú Lengyel Zeneszerzők Társaságát, amelynek 1906-ban adott nyilvános hangversenyén Szymanowski számos kompozíciója hangzott el. Ugyanez évtől Berlinben és Lipcsében tanult tovább, ahol átmenetileg Richard Strauss és Reger hatása alá került. 1908-ig maradt Berlinben, majd visszatért hazájába, és utazgatni kezdett Európa különböző városaiba. Ebben az időben Szkrjabin hatott rá. 1912-14 között Bécsben élt, ez idő tájt keleti témakörök érdekelték. Az első világháború kitörése előtt Párizsban Ravel stílusa tett rá mély benyomást. 1921-ben az Egyesült Államokban járt. 1926-ban a varsói konzervatórium igazgatója lett, később a zeneakadémia elnöke, tüdőbaja azonban rövidesen visszavonulásra késztette. Svájcban és Franciaországban próbálta gyógyíttatni magát, Lausanne-ban halt meg, 1937. március 29-én.