Konrád, Tivadar

Orgonabemutató az Egyetemi templomban

2007.10.03. 00:00

Programkereső

Egyedülálló programsorozat indult nemrég a Fidelio fórumosainak civil kezdeményezésében: neves építők és orgonaművészek mutatják be ingyenes program keretében az érdeklődőknek a fővárosi és vidéki templomok, koncerttermek legszebb, legérdekesebb orgonáit. A nyolcadik bemutatóra az Egyetemi templomban került sor.

Amit egy óra alatt megtudhatsz az orgona működéséről …. – Dobi Bálint írása

Vajon más hangszerért is ennyire lehet-e lelkesedni, mint az orgonáért? Az orgona egy életre rabul tudja ejteni az iránta érdeklődőt. Jól emlékszem az első orgonaórámra, amikor templomunk orgonistája töviről-hegyire megmutogatta az orgonát (egy 28 regiszteres Rieger volt), az ajak és nyelv sípokat, regisztereket – szinte alig maradt idő a néma ujjváltás kipróbálására. Mint fizikát szerető fiút, ámulatba ejtett, hogy hogyan lesz zene némi sűrített levegőből ennek a hihetetlenül összetett és monumentális hangszernek a segítségével. Hazatérve nagy áhitattal tanulmányoztam a kölcsönbe kapott Zalánffy orgonaiskola előszavát, ahol az orgonaismeret rövid összefoglalása volt olvasható. Új fogalmak, rezgő levegőoszlopok, nyelvek, tölcsérek. Akkor elkezdődött valami, ami ma is tart.

Hasonló "első orgonaóra" ízelítőt kapott az, aki ellátogatott az Egyetemi templomba szeptember 14-én. A hely érdekessége, hogy az orgonakarzat a szeminárium felől közelíthető meg, így nem a templomhajó félhomályában kellett az orgona tömegét fürkészni, hanem a folyosóról belépve egyből a jól kivilágított karzaton találtuk magunkat. Középen a négymanuálos, tekintélyes játszóasztal, az orgonista mögött a templom teljes szélességében húzódó neobarokk szekrény, rengeteg síppal, a játszóasztal előtt pedig a jókora eredeti barokk szekrény. Kicsit olyan volt, mintha egyszeriben a patinás orgona belsejébe csöppentünk volna.

Izgatottan vártuk, hogy megszólaljon végre a hangszer. Verbay Zsolt Messiaen: Pásztorok című művét szólaltatta meg először. A hangzás gondolom sokaknak meglepő volt, de a Messiaen művek között slágernek számító darab számos hangszín megízlelésére adott lehetőséget. A mű közepén található csillag motívum visszhangeffektusa jól érzékeltette az egymástól távolálló sípcsoportok keltette térélményt.

Ezek után Újvári Csaba gyakorlott előadóként vezette végig a jelenlévőket az orgona részein, majd hangszínein, valahogy úgy, mint 25 éve azon az első orgonaórán első tanárom engem is.

Közben Zsolt még egy darabot játszott – mi mást, mint Messiaent – a másik nagy slágert a „Nativité” záró tételét. Akik szeretik az intenzív orgonahangzást, nem panaszkodhattak. Zsolt nagyon igényesen, többféle plénumhangzást felvonultatva szólaltatta meg a darabot. Merész választás volt. Azóta is ez a harangzúgást(?), ujjongó tömeget(?) idéző, semmivel össze nem téveszthető zene jár az eszemben!

Ismét Csaba következett, a sípok, hangszínek bemutatásával. Ekkor már nyilvánvalóvá vált (számára is), hogy nem lesz lehetőség mind a hetvenegynéhány hangszín egyenkénti megzengetésére: közel húszra volt lehetőség, és még szűk háromnegyed óránk maradt a hangszer kipróbálására is.

Az orgona mai formáját 1970-ben nyerte el, az 1910-es években épített három manuálos Rieger orgona elemeinek felhasználásával. Nagysága, manuálbeosztása gyakorlatilag megegyezik a néhány sarokra álló Ferenciek templomának negyedszázaddal később épült orogonájáéval, tulajdonképpen annak idősebbik testvérének tekinthető. Hangszínei egy romantikusabb hangzásideált követve kicsit tompábbak, nincs rajta több száz kombináció, csak három. Ezzel együtt Budapest egyik jelentős orgonája, mely alkalmas a teljes orgonairodalom megszólaltatására.

Molnár Ágnes így ír az eseményről: A tavasszal kezdődött orgonabemutató sorozatnak a nyolcadik állomásán vagyunk túl. Az összes meghallgatni vágyott orgonához képest talán ez a szám nem túl sok, de mégis, kaptunk némi képet a mai magyarországi orgonaéletről. Hallottunk különféle orgonákat (még épülőt, felújításra várót, felújítottat, székesegyházit, kis templomban lévőt stb.), megismerhettünk és össze is barátkozhattunk több kiváló orgonaművésszel, és ami külön öröm számomra, hogy több orgonaépítő cég munkatársával is volt alkalmunk találkozni, beszélgetni.

Az Egyetemi templomban tartott orgonabemutató azonban mégis különlegesebb volt számomra, mint az összes többi. Én magam nem tudok orgonálni, sőt, vajmi keveset tudok ennek a hangszernek a működéséről, csak lelkes zenerajongóként veszek részt ezeken a bemutatókon, mert az orgonamuzsika kitüntetett helyet foglal el a szívemben. Az eddigi orgonabemutatók mind nagyon szépek voltak, de egy kicsit kívülállónak éreztem magam amiatt, hogy az orgonisták, és az orgonálni tudó bemutatót látogatók fél szavakból is megértették egymást, én meg csak kapkodtam a fejem a szakszavak hallatán (menzúra, tasniláda, akárhánylábas sípok stb.).

70629bd5-bb99-4a8e-b654-281cb4754842

Az Egyetemi templomban Újvári Csaba azonban – pedagógus lévén – pontosan tudta, hogy hogyan kell teljesen laikusoknak is úgy beszélni az orgonáról, hogy meg is értsék, hogy az a gyönyörű hangkavalkád, amit ez a hangszer kiad, hogyan tevődik össze. Végre megértettem, hogy mi az a mixtúra, mire szolgál, és hogyan működik a redőnymű, mit takar a regiszterek elnevezése, és még sorolhatnám. Persze nem állítom, hogy orgonaszakértő vált belőlem, hisz az idő rövidsége miatt ez lehetetlen lett volna, de sokat bővültek az ismereteim, és már nem látom reménytelennek az orgona működésében való elmélyülést.

A hangszer lehetőségeit a lipcsei Latry-kurzusról frissen hazatért Verbay Zsolt mutatta meg Messiaen-darabok bemutatásával. Biztos vagyok benne, hogy csodálatos játéka azokra is hatást gyakorolt, akik eme modernebb zeneszerzőt nem annyira kedvelik.

Örülök, hogy jelen lehettem ebben a gyönyörű templomban, és biztos, hogy ezután a – számomra bizonyosan különleges – bemutató után még lelkesebben fogok részt venni a többin is.