Ervin

A hét portréja: Serly Tibor

2007.10.08. 00:00

Programkereső

A zeneszerző, hegedű- és brácsaművész nevéről először talán Bartók befejezetlen Brácsaversenye juthat eszünkbe, amit a vázlatok alapján Serly dolgozott ki és hangszerelt meg, de a III. Zongoraversenyt is ő fejezte be. Saját művei közül a Rondo fantasy in stringometrics és a Rapszódia című kompozíciója a legismertebb.
b24c9f43-d5d0-4387-941e-2bca22a0de4f

Serly Tibor hegedűművész, brácsaművész és zeneszerző 1901. november 25-én született Losoncon, és 1978. október 8-án halt meg Londonban. Zenei tanulmányait édesapjánál kezdte, Serly Lajosnál, aki Liszt-tanítvány volt. 1922-ig az édesapja által dirigált zenekarokban játszott New Yorkban, majd visszatért Magyarországra, hogy a Zeneakadémián folytassa tanulmányait. Itt a legkiválóbb mesterekhez került: Kodály Zoltán oktatta zeneszerzésre, Hubay Jenő hegedűre és Weiner Leó hangszerelésre. 1925-ben végzett, kitűnő eredménnyel.

Ezután visszatért az USA-ba, és különböző zenekarokban töltött be pozíciókat, mint brácsaművész. 1929-ben megismerkedett és barátságot kötött Ezra Pound költővel, akit gyakran meglátogatott Rapalloban, Olaszországbeli otthonában. 1934-ig a Philadelphiai Szimfonikus Zenekar hegedűse és másoddirigense volt, majd ismét Európába utazott, ahol Herman Scherchennél folytatott karmesteri tanulmányokat. Az 1937-1938-as évadot az NBC Szimfonikus Zenekar hegedűseként töltötte Arturo Toscaninivel. Ezt követően New Yorkban telepedett le, ahol a zeneszerzésnek és a tanításnak szentelte az életét.

1940-ben Bartók Béla és felesége New Yorkba menekült. Bartók benső barátságával tüntette ki a fiatal zenészt, aki a mestert elkötelezetten támogatta munkájában. Jól sikerült zenekari átiratokat készített a Mikrokozmoszból, és Bartók halála után többéves megfeszített munkával a vázlatokból kidolgozta és hangszerelte a Brácsaversenyt, és megírta a III. zongoraverseny utolsó tizenhét ütemét.

Serly Tibor élete utolsó szakaszában Longview-ban, Washington államban lakott. 1976-ban jelent meg utolsó nagy teoretikus műve, a "Modus Lascivus: The Road to Enharmonicism" (Modus Lascivus: Az út az Enharmónia felé). Ennek a hangsornak a tanulmányozását az 1930-as években kezdte, és Bartók halála után újra foglalkozott e zeneelméleti témával. Kísérletezett a különböző hangszereken létrehozható különleges hangzásokkal, ezenkívül a húrokkal is, például a "Rondo fantasy in stringometrics" című művében. Kompozíciói között találunk szimfóniát, brácsaversenyt, szimfonikus szvitet, harsonaversenyt. Legsikeresebb művének a brácsára és zenekarra írt Rapszódiát tartják.