Márk

A hét portréja: Arthur Grumiaux

2007.10.15. 00:00

Programkereső

Az elegáns, finom hegedűjáték mesterét - Paganinihez hasonlóan - báróvá nevezte ki Baudouin király 1973-ban. Húsz éves korában Henry Vieuxtemps- és a Francois Prume-díjat, majd 1940-ben a belga kormány Prix deVirtuosité kitüntetését kapta meg. A belga hegedűművész nemcsak e vonós hangszeren játszott, de a zongorajátékot is magas színvonalon űzte.
1c57a3a6-afbf-478c-96e3-5a0da40b9358

Arthur Grumiaux (1921. március 2. - 1986. október 16.) kiváló belga hegedű- és zongoraművész volt. Belgiumban, Villers-Perwinben született, és nagyapja tanácsára kezdett el zenét tanulni, négy éves korában. A Fernand Quintetnél végezte hegedű- és zongoratanulmányait a Charleroi Konzervatóriumban, ahol tizenegy éves korában első díjat nyert egy versenyen. A következő évben Brüsszelben, a Királyi Zeneakadémián folytatta tanulmányait Alfred Duboisnál, az ellenpontozás és a fúga művészetét Jean Absilnál sajátította el.

1939-ben, húsz évesen érte el első nagyobb eredményeit, elnyerte a Henry Vieuxtemps- és a Francois Prume-díjat, majd 1940-ben a belga kormány Prix deVirtuosité kitüntetését. Ezalatt az idő alatt zeneszerzést is tanult Georges Enescunál, a hírneves román hegedűművésznél, Menuhin tanáránál. 1945-ben, első nagyzenekari bemutatkozásán Mendelssohn hegedűversenyét játszotta Belgiumban a Brüsszeli Filharmonikus Zenekarral, Angliában pedig a BBC Szimfonikusokkal. A második világháború eseményei miatt e két bemutatkozás között eltelt némi idő, ezalatt Grumiaux kisebb zenekarokkal magánkoncerteket adott, tartózkodott minden nyilvános fellépéstől. Angliai debütálása után azonban felgyorsultak az események. Hamarosan a Brüsszeli Akadémia professzorának nevezték ki. Tanító munkája során nagy hangsúlyt fektetett a frazeálás fontosságára, a zenei hang kifogástalan minőségére, és a magas technikai színvonal elsajátítására.

Grumiaux több, mint harminc felvételt készített, főként a Philips lemezkiadónál, néhányat az EMI, a Belart és a Music & Arts cégeknél. Elsősorban Bach, Beethoven, Mozart és Schubert műveit játszotta, ritkábban Ravelt és Debussyt. Legkedvesebb partnere Clara Haskil zongoraművész volt, akivel néha hangszert is cserélt, hogy más nézőpontból is megismerhessék az adott művet. Sajnos e kitűnő kapcsolat Clara Haskil tragikus vonatbalesetével véget ért.

Szólófelvételei mellett Arthur Grumiaux Mozart-kvintetteket is lemezre játszott a Grumiaux együttessel, és különböző válogatásokat a Grumiaux-trióval. Ennek, rajta kívül, a Janzer György (brácsa) - Czakó Éva (cselló) házaspár volt tagja.

Kiemelkedő zenei teljesítménye elismeréseként 1973-ban Baudouin király báróvá nevezte ki. Ezt a címet nyerte el korábban Paganini is. Grumiaux rengeteget koncertezett, főként Nyugat-Euróbában, sűrű programja miatt sajnálatosan figyelmen kívül hagyta súlyos cukorbetegségét, aminek következményeként Brüsszelben agyvérzést kapott. 65 évet élt.