Márk

"Nagy" Sándorok

2007.10.21. 00:00

Programkereső

A nagysághoz nem lehetőség kell, hanem (a Sándor név ómene szerinti) erős akarat. Veress Sándort és Végh Sándort, a két jó barátot teherbírásuk, a zene iránti lelkesedésük és hajthatatlan szabadságvágyuk tette ugyanazon korszak palettáján nagyokká. Abban a korban, amelyben – a Sándor név másik két, ellentétes görög olvasata szerint – az "embereket oltalmazó" éppúgy, mint az "emberek ellen oltalmat nyújtó" magatartásra egyaránt szükség volt.
bb05eb81-a13f-48fe-bd60-eb7a9750fafe

Veress 1907-ben, a második nemzetközi békekonferencia évében születik, amikor Hágában kidolgozzák a szárazföldi háború szabályait; Végh öt évre rá, amikor e szabályokat immár használni is lehet, mert elkezdődik az első Balkáni háború. Közös az elindulás helye, Kolozsvár, és földi pályafutásuk időtartama, 85 év. Zeneakadémiai tanulmányaikat majdnem egyszerre (1923-1924) kezdik el: Veress Kodálynál a zeneszerzést; Hegyi Emánuelnél, majd Bartóknál a zongorázást sajátítja el. A szinte még gyermek Végh Kodály mellett Hubaynál tanul, közben "ösztönösen megérzi,
hogy mi a jó, és ami jó, azt egész életében követi" (Végh), így Bartók zenéjének értékét is. Már ekkor (12 évesen!) megveszi a legújabb Bartók-kompozíciók kottáit. A diploma megszerzése után Végh szólókoncertjeivel, valamint a saját alapítású Magyar Trióval lép fel. Alapító tagja az Új Magyar Vonósnégyesnek (1934) is, ők mutatják be 1936-ban Bartók V. vonósnégyesét. Mindemellett a Székesfővárosi Zenekar hangversenymestere lesz és ismeretterjesztő népszerűsítő hangverseny sorozatot állítva össze, vidéki hangversenykörútra viszi a zenekart. A sorozat nyolcadik hangversenye fontos alkalom: 1940. december 1-jén először játszik együtt a később Végh Kvartett néven ismert együttes. Míg Végh vidéki hangversenykörutakon "tanít", addig Veress, közösen Czövek Ernával a magyar hangszeres oktatás elméleti-módszertani reformjának bevezetésén fáradozik. Végh 1940-ben, Veress 1943-ban lett a Zeneakadémia tanára. Az ő osztályába járt a háború utáni generáció két legnagyobb magyar zeneszerzője, Ligeti és Kurtág György is.

Veress még zeneakadémiai évei alatt bekapcsolódik a népzenekutatás munkájába: előbb Lajtha László asszisztenseként, később az 1930-as moldvai gyűjtőútja eredményeinek elismeréseképpen Bartók veszi maga mellé. Egyébként a gyűjtés létrejötte külön szerencsének számít, mivel a trianoni békediktátum következtében már nem lehetett a Kárpát-medence egész területén szabadon gyűjteni. Veress korai zeneszerzői korszakát e népzene erőteljes hatása jellemzi. A Hegedűversenyben (1939) és az I. szimfóniában (1940) a kontrapunktikus szerkesztésmód, valamint az egyre kifinomultabbá váló ritmika mellett a dallami invenció is fontos szerepet kap. Az 1950-es évektől megfigyelhető a dodekafónia használata (az első dodekafon művek: Hommage à Paul Klee 1951, Zongoraverseny 1952). Utolsó alkotói periódusában (1961-től) a magyar és európai zene hagyományait integrálja műveibe.

A második zenészemigráció 1945 és 1949 között zajlik, ekkor távoznak ők is. Kivándorlásuknak közös állomása is van: Svájc. Végh 1964-ben vonósnégyesével együtt telepszik le Bázelben, de aztán tovább mozdul. Freiburg, Düsseldorf után megtalálja végre otthonát: a salzburgi Toscanini-villát. Veress 42 évesen, 1950-ben telepszik le végleg Bernben, ahol a konzervatóriumban zeneszerzés zeneelmélet tanár, majd az egyetem zenetudományi tanszékén oktat.

Talán csak karakterük hevességének intenzitása tér el egymástól. Veress, a "hazaáruló emigráns", ki még a Kossuth-díját sem veszi át (itthon épp a Rajk-per folyik), akinek a nevét kiejteni sem volt szabad, aki Bernben bevezeti a Kodály-módszert, s aki oly zárkózott, hogy tanítványain kívül szinte senkivel sem érintkezik, "zordul és keményen protestáns erkölcsisége [...] vívódásait, forróságát csak legyűrten és leszűrten engedi a nyilvánosság elé" (Szabolcsi Bence), olyan "igaz művész [...] aki a zene hangjaival tisztázni akar és tisztázni is tud valamit [...] a kavargó élet káoszából". (Tóth Aladár) Végh Sándor pedig "percenként robbanó lelkes vulkán, aki muzeális becsű olasz hegedűjével [Paganini Stradivarijával] röpdös a föld körül". (Cs. Szabó László)

(2007. november 26. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Ünnepi hangverseny a Magyar Zene Ünnepe és Veress Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából; eress Sándor: Passacaglia concertante oboára és vonósokra; Zongoraverseny; Hegedűverseny; Hommáge á Paul Klee - fantázia két zongorára és zenekarra; km.: Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora), Keller András (hegedű), Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar; oboán játszik és vezényel: Heinz Holliger)