Ervin

Európa másik közepe

2007.10.31. 00:00

Programkereső

A helyiek arra figyelmeztetik az utazót, Németország, Belgium és Franciaország határán lassítson, hiszen ha nem figyel, néhány perc alatt keresztülhajt Luxemburgon. Márpedig a Nagyhercegségbe nem csupán annak érdemes ellátogatnia, aki Zsigmond király ősei vagy az Unió intézményei iránt érdeklődik: a Luxembourgi Filharmónia fiatal épülete méltó koronaékszere lett Európa Kulturális Fővárosának.

Az ezeréves Luxemburg lakói több okból is örülhettek a 2005 nyarán átadott, Joséphine-Charlotte nagyhercegnő nevét viselő koncertteremnek. Először is, sokan találtak javítanivalót az állam európai imázsán. Bár történelme során a Nagyhercegség gyakran állt burgundi, osztrák, francia, spanyol és egyéb arra járó hadak fennhatósága alatt, 1948-ban önállóságát javarészt feladva különféle gazdasági, politikai és katonai szervezetek tagja lett, az Európai Közösség (az EU leánykori neve) egyik alapítója volt, mára pedig az eurokrácia bástyája, vagy praktikusabban: az Unió egyik jellemző postacíme. Ez nem azt jelenti, hogy az "európai" jelző más, pozitív jelentéstartalmai ne illetnék meg az alig félmillió luxemburgert.

Különlegesen gazdag kulturális örökséget és megnyugtató jólétet tudhatnak magukénak, valamint egy saját nyelvet letzebuergesch (helyesen: lëtzebuergesch), amely bár germán eredetű, a németek általábannem értik, miközben ők rendszerint beszélnek franciául és németül is. Azzal azonban, hogy Nagyszeben mellett idén ők adják a Kulturális Főváros otthonát, végre megmutathatják, nem csupán adminisztratív központként töltenek be meghatározó szerepet a kontinensen.

A város 1995 után második alkalommal érdemelte ki a kiemelt címet, idén azonban egy kiterjedtebb terület központjaként, ugyanis a teljes Nagyhercegségen túl Belgium francia- és németajkú közösségei, a franciaországi Lorraine régió, valamint a német Rajna-Pfalz és Saar-vidék tartományai is csatlakoztak a programsorozathoz. Az ünnepi évre Luxembourg városát renovált épületek, kibővített kulturális intézmények, új múzeumok és a Filharmónia átadásával varázsolták újjá. Akik ellátogatnak a koncertterembe, nem csupán szimbolikus értéke felett örvendezhetnek: a Müpa néhány hónappal fiatalabb testvére építészeti remekmű, amely hamar a régió zenei fellegvára lett. A Kirchberg-fennsíkon, Luxemburg óvárosával szemben áll Christian de Portzamparc Pritzker-díjas építész munkája, a lenyűgöző kulturális komplexum. A francia mester "zenevárosokra" specializálódott: ő tervezte többek közt a párizsi Cité de la Musique, valamint a riói Cidade da Musica épületeit is.

Kezdjük a lényeggel: az elsőrangú akusztikájú nagyteremben akár 1500 hallgató tudja körülülni az előadókat, ha pedig épp az itt "lakó" Luxemburgi Filharmonikus Zenekar ad hangversenyt, velük együtt a kilencvenezres főváros jelentős része részesül zenei élményben.
Két másik varázslatos zenedobozt is csomagoltak az impozáns épületbe: egy 300 fős kamaratermet és egy 120 fős elektroakusztikus és más előadásoknak otthont adó kistermet. Ezeket teljesen körülfutja az előcsarnok, amelyet a külvilágtól hatalmas üvegfelület, valamint több mint 800, hat emelet magas oszlop választ el. Az újraértelmezett antik oszlopcsarnokkal, a beáradó természetes fénnyel és a merészen kanyarodó ívekkel egy jelképes létesítmény került a város szívébe, amely magára vonja a figyelmet az őt körülölelő épületegyüttesről, az Európa téren álló Európai Bíróságról és az Európai Parlament Titkárságáról, nem szólva az Európai Unió Statisztikai Hivataláról és sokak kedvencéről, az EU Szerveinek Fordítóközpontjáról. Zenerajongók számára persze a Filharmónia legfőbb erénye nem az országról alkotott kép javítása vagy az architektúra. Amikor a büszke államfő, Henrik nagyherceg átadta az épületet, szinte biztosnak tűnt, hogy az a környék domináns zenei helyszínéül szolgál majd. Az avatáskor Krysztof Penderecki erre az alkalomra komponált VIII. szimfóniáját mutatta be a helyi filharmonikus zenekar és kórus Bramwell Tovey vezetésével, azóta pedig olyan kiváló muzsikusok adtak ott koncerteket, mint Mutter, Muti, Maazel, Mehta, Mehldau, Metheny vagy McFerrin. A klasszikus, jazz, világ- és popzenei koncertek mellett táncprodukciók, gyerekprogramok és más művészeti események kapnak helyet, mint a Ciné-Musique, a mozit és a zenét ötvöző sorozat, amelyben egy 180 négyzetméteres vászonra vetített film megtekintése közben hallgathat a közönség élőzenét, vagy a Backstage beszélgetések, ahol a közönség művészektől és szakemberektől hallhat az előadásokról. A műsor tehát bárki számára vonzó lehet; még az is, aki csupán a történelem iránti éhségét kívánja ott csillapítani, hamar rá fog jönni: a Luxemburgi-dinasztia után ma a luxemburgi ház tündököl.