Lázár, Olimpia

Útinapló Sanghajból - Hétfő, kedd

2007.11.15. 00:00

Programkereső

Hiába no: gyarlók vagyunk. A médiamunkás lényegéből fakadó, gyárilag telepített örök elégedetlenség legbiztosabb gyógyszere, ha az ember egy izgalmasnak ígérkező sajtóútra készül. Ha pedig az úti cél a glóbusz túlsó oldala, a téma pedig az utóbbi évek egyik legsikeresebb, már mérete okán is joggal mega-előtaggal illetett produkciója, akkor talán még némi lelkesedés is megbocsátható.
d21eb17a-3814-41a1-861d-a907ea55565e

Az alábbiakban olvasható útinaplóban a kínai magyar évad csúcsrendezvényének is tekinthető produkció, Müpa által Sanghajba exportált Markó-Keveházi balett, az Emberi Himnusz kiutazásának történetét mesélem el – a műfajból adódóan némileg szubjektíven.

Hétfő

Első kép: a busz tetejéről vidáman csöpög az aszfaltra az előző nap ráesett és azóta is olvadó hótakaró. Hamar kiderül, sokan vagyunk: harminc táncos, az Operaház és a Magyar Fesztivál Balett művészei kb. fele-fele arányban, tucat kisgyerek néhány kísérővel, a Müpa technikai stábja, és Karácsony Ágival mi ketten, sajtókoloncok. Tele a busz, a csomagtartóról már nem is beszélve: hét, egyenként jó harminckilós bőröndben és egy félmázsás csomagban utaznak a jelmezek és a függöny. No és viszünk magunkkal kellékként egy kerekesszéket is – előre gondoskodva ezzel a kínai tisztviselők értetlen kérdéseiről.

d3740e90-b190-4fbf-b937-a07859f37ab4
 
7f5664cd-828a-4dff-9d99-8114c223889a

7ee0a410-dc34-444e-9ac6-94450fff2733
 
3bcb6fe7-9f78-4119-a809-54e219793503

Többen is vagyunk a csapatból, akik tuti stratégiával vágnak neki a maratoni repülőútnak, illetve a "jet lag" kiküszöbölésének: aludni kell a gépen mindenáron, mert helyi idő szerint reggel 10:30-kor érkezünk és kifejezetten hosszú napnak nézünk majd elébe. Ez a terv... A valóságban azonban buli van, aludni reménytelen: az egyik legnagyobb utasszállító, a Boeing 767-300-as fedélzete az út legnagyobb részében inkább hasonlít egy pubra, mint a légiközlekedés minden ízben szabályozott szereplőjére. Mire Pekingbe érünk, alábbhagy a jókedv – a hajnali fényekben álmosan nyújtózó gigapolisz még a levegőből is rejtélyt és erőt sugároz. Kép 72 – Partytime, hosszú záridővel…

f3c035f2-5568-4868-9d57-1f1ee1f7adb5
 
bc97d3ce-e8be-46ff-8ef9-87de4c16a5aa

0d467a67-229d-4c9e-ad42-ac6148091ddb
 
e7d4ed7c-2e4e-4726-aac0-a5c93bd68dd7

A pekingi átszállás simán és gördülékenyen ment, leszámítva a szigorú biztonsági ellenőrzés érdeklődését a többmázsányi extra csomag, valamint a kerekesszék iránt. Miután a társaság valamennyi tagja még a gépen három űrlapon át tagadóan nyilatkozott vélt vagy valós betegségeiről és a kommunista országba becsempészni kívánt átjátszóállomásokról, egy gyors "becsekkolást" követően fent is voltunk a következő gépen – már csak két óra várt ránk Sanghajig.

Bár üres frázisnak tűnhet, ezúttal szó szerint igaz: a város az első percektől kezdve lenyűgözött mindenkit. Hiába volt a társaság többsége holtfáradt, alig indult el a busz, a sokfelé járt emberek is az ablakokra tapadtak. Nem csoda: Sanghaj nem elsősorban méretei, vagy épületei okán lenyűgöző és grandiózus – hanem európai szemmel szinte felfoghatatlan módon az. A városról részletesen majd később – a kedvcsinálónak azért álljon itt egy kis ízelítő.

d9cfe975-d9c8-4984-8e9a-0c648a9788d6
 
aa0eab9a-380f-4fc1-91c9-4e2df59522dd

f53ac6ee-8d3b-42f2-b7c0-cece3e243a48
 
98795796-375d-4aac-b1b7-fd2b33f52221

Egy fenomenális ebéd – kínai konyhából – és a már közel huszonnégy órás ébrenlétet kevés sikerrel kompenzálni hivatott kávé elfogyasztása után kétfelé vált a csapat. A táncosok egy „rehabilitációs” balettórával próbálták kigyúrni ízületeikből a sokórás repülőutat, mi pedig a technikai stábot kísértük el az ilyenkor szokásos „bejárásra” az előadás helyszínére, a Nagy Színházba. Nem akármilyen teremről beszélünk: a sanghaji Nagy Színház büszkélkedhet a legnagyobb színpaddal Ázsiában, az impozáns és ötletesen kialakított terem befogadóképessége 1400 fő.

22647cfd-ac6c-40b0-96fa-06f24a7d50e9
 
0d9a3b52-86a9-42cc-b7fa-fbfcd8afbf32

 
284c5ae2-6738-4f9f-87cb-047ffcef86f9
 

A nap – azaz két nap – végére egy még az ebédnél is emlékezetesebb vacsora tette fel a koronát. A kinti producer-partner meghívására a város egyik legnépszerűbb éttermében egymást érték a finomabbnál finomabb kínai specialitások – és a kollégákkal megállapodtunk abban, hogy ha ez így megy tovább, komolyan igyekeznünk kell, hogy a sajtótudósításokban a gasztronómiai élmények ne szorítsák háttérbe küldetésünk valódi célját… Mondanom sem kell, hogy a harmincvalahány órás ébrenlétet és kiadós vacsorát követően senkit sem kellett elringatni – sokan már a buszon hazafelé az igazak álmát aludták.