Valér

Útinapló Sanghajból - Csütörtök

2007.11.19. 00:00

Programkereső

A reggelit követően úgy döntöttünk, hogy nagy levegőt veszünk és belevetjük magunkat e sokarcú metropolisz nyüzsgésébe: első célpontunk az egyik legfontosabb sanghaji nevezetesség, az Örömök kertje (Yu Yuan) volt.

A Ming-kori kert, a benne található, egy kis tóra épült teaház, valamint a hozzá kapcsolódó bazársor egyike Sanghaj viszonylag kis számú, a hagyományos kínai építészet emlékét őrző látnivalóinak. A bazársor csak megjelenésében tradicionális, kínálatában közel ugyanannyira modern és eklektikus, mint Sanghai bármely másik bazársora: tehát a sálak, legyezők és a kínai kézművesség remekei mellett karóra, táska, gyorsétterem… A tó közepén fekvő teaházat egy cikkcakk alakú hídon át lehet megközelíteni – a kínaiak hite szerint az ártó démonok ugyanis csak egyenes vonalban tudnak közlekedni. Ugyanez az oka a magas küszöböknek, amelyekben könnyen orra eshet a figyelmetlen vendég: a rossz szellemeket hivatott kizárni.

3dca8f6a-a401-4e02-b2d0-ca48adda7392
 
4b080a9c-a7e3-4a15-b0d6-c4daac6ee477

86784c27-096d-4db2-a990-9a2d981f308d
 
70614f95-3969-4ba6-9e53-7cf504f579c3

És egy kis intermezzo: Sanghajban a forgalmi rend fogalma néha egyszerűen értelmezhetetlen szókapcsolattá válik. Még egy közel húszmilliós városhoz képest is rengeteg az autó – busz, motor, bicikli, és tulajdonképpen mindenféle eszköz, aminek kereke van. Az úthálózat ehhez a terheléshez képest elsőrangú – minimum két-, de inkább három- és négysávos utak minden fontosabb szakaszon; egyáltalán, a közlekedés minden pontján érződik, hogy a gyalogos- és a tömegközlekedés (a kötött pályások kivételével), csak megtűrt szereplői az aszfaltrengetegnek. Cserébe viszont a gyalogosok és a biciklisek – utóbbiak sokszor elképzelhetetlenül megpakolva – mindenütt jelen vannak, gond nélkül és halált megvető bátorsággal átszelve a Hungária körút szélességű utakat.

Visszatérve a magyar főkonzulátusra, egy kiadós és igen tanulságos beszélgetés várt ránk a főkonzullal, Hajba Tamással. A sanghaji magyar képviselet fontosságáról már nem kellett bennünket meggyőzni: míg Budapestről nézve Sanghaj inkább egy egzotikus, izgalmas városnak tűnt, két nap alatt ráébredtünk, hogy a valóságban Sanghaj a világ egyik "közepe", sok szempontból egyenrangúan fontos New Yorkkal, Londonnal, vagy bármelyik nyugati metropolisszal. Hajba világos, üres frázisokat nélkülöző gondolatmenetei, imponáló hely-és kultúraismerete viszont arról is meggyőzött minket: a sanghaji-magyar kapcsolatok – beleértve a kulturális kapcsolatokat is – könnyen a következő évek sikersztoriját jelenthetik.

4b2df360-6dc8-46a3-aeea-644675a482a0
 
59cf791c-e7ec-43e0-a59d-da01c43dceac

A csütörtöki nap sikersztorija viszont még aznap este eljött: a sanghaji közönség az első előadást követően lelkesen ünnepelte az Emberi Himnuszt. A próbán tapasztalt kisebb nehézségeken Antal Mátyás gond nélkül átlendítette a zenekart és a kórust, a táncosok teljesítménye pedig minden elismerést megérdemel. Talán a hatalmas színház és nézőtér, talán az ismeretlen közönség meghódítása miatti izgalom tette, de érezni lehetett rajtuk, hogy ez most nem egy előadás a sok közül: lenyűgöző dinamizmussal és koncentrációval voltak jelen a mintegy hetvenperces mű minden pillanatában. Pestiesen szólva: nem lesz könnyű "überelni" mindezt holnap.

 
cc4e512d-9f8f-46bd-9eb7-d55b4f34dd62