Etelka, Aletta

Reiner öröksége

2008.01.01. 00:00

Programkereső

A budapesti fiatalember mindössze huszonöt évesen már Strauss egyik kedvencének számított Drezdában - ötvenévesen pedig Otto Klemperer kezéből vette át Amarika egyik legígéretesebb zenekarát, a Pittsburghi szimfonikus Zenekart.

Az 1888-ban született dirigens sok más útkereső fiatalhoz hasonlóan kerülő úton jutott el a muzsikusi pályához. Gimnáziumi évei alatt először a jog bonyolult rendszerében való eligazodáshoz érzett indíttatást, de aztán hamar a violinkulcsok mögött felsorakozó hangjegyek megszólaltatásának lehetőségei felé irányult érdeklődése. A Zeneakadémián a nála alig hat esztendővel idősebb Bartók Béla is a tanára volt. Friss diplomával a kezében 1909-től egy évig a Vígopera korrepetítora volt, majd egy ével később Ljubljanában kapott karmesteri állást. 1911-től három esztendeig a Népopera karmestere volt. Nehéz feladat várt rá, a színház zenekara ugyanis nem a legjobb muzsikusokból verbuválódott. Mégis, Reiner rendkívül alapos betanító munkájának köszönhetően, zeneileg igen magas színvonalú előadásokat láthatott-hallhatott a közönség. Operatörténeti premier, magyarországi ősbemutató fűződik a nevéhez. 1914. január 1-jén, egy nappal azután, hogy Wagner Parsifalja kikerült a Bayreuthon kívüli előadást tiltó szerzői jog hatálya alól, vezényletével a Népoerában, német nyelvű előadáson felcsendült a német zeneköltő hattyúdala, amely az év áprilisáig kilenc előadást ért meg. Reiner a Lohengrint is vezényelte. Erről így írt a korabeli kritika: "Lohengrin előadása újabb alkalom volt arra, hogy Reiner Frigyes kitűnő kvalitásairól ismét bizonyság adódjék. Az előjáték ezüstös csillogású muzsikája subtilis gyengédséggel emelkedett fel a zenekarból." (Bálint Aladár: A Népopera vendégei, Nyugat, 1913)

Nemzetközi karrierje is ebben az évben kezdődött. Először a világhírű drezdai Hofoper karmestere volt, itt több alkalommal dirigálta Richard Strauss műveit a zeneszerző jelenlétében. Majd vezényelt Rómában, Barcelonában és Buenos Airesben. A történelem viharai őt is váltásra késztették: 1922-ben hazát „váltott”, az Egyesült Államokban lelt új otthonra. Híre megelőzte, ennek köszönhetően azonnal a Cincinatti Szimfonikus Zenekar vezetője lett. Közben több más együttes mellett 1928-tól a New York-i Filharmonikus Zenekart is vezényelte. Kilenc évvel később Philadelphiában a zenei egyetem karnagyképző szakán tanári katedrát kapott. Legnevesebb tanítványa Leonard Bernstein volt. Gyakran látogatott haza. Reiner Frigyes 1937. január 19-i budapesti hangversenyéről ezt írta a korabeli kritika: "... Befejezésül Strauss Till Eulenspiegeljét játszotta bravúrosan a remek formában levő Filharmóniai Zenekar. Reiner Frigyes orkesztervezető művészetét természetesen nem kell felfedezni, csak talán azt tehetjük hozzá, hogy ha lehetséges, az talán még az utóbbi látogatásai óta is fölényesebb, nagyobb vonalú lett. Mert hiszen technikában már régen felülmúlhatatlan volt. A közönség melegen ünnepelte egész este az illusztris vendégkarmestert és a brillírozó zenekart".

0585089c-43fd-4980-891b-3e9607081417

Reiner 1938-tól tíz éven át irányította a pittsburghi szimfonikusokat. Ő volt Bartók Béla utolsó pódiumszereplésének karmestere 1943-ban New York-ban. Ezen a koncerten az ekkor már nagybeteg komponista feleségével, Pásztory Dittával a Versenymű két zongorára és zenekarra című művét adta elő. A világhírű dirigens 1948-tól 1953-ig a Metropolitan karnagya volt, 113 előadást vezényelt itt, többek között Sztravinszkij A léhaság útja című operájának amerikai bemutatóját. 1953-ban Chicagóba tette át székhelyét, hogy az ottani szimfonikusok élén is hasonló sikereket érjen el. De közben járta a világot. Koncertjein gyakran tűzte műsorára Bartók mellett Kodály és Weiner Leó műveit. Vezénylési technikája, kiváló szín- és ritmusérzéke a múlt század egyik legnagyobb karmesterévé avatta.

Egy vele kapcsolatos kedves történet 1960-ból, Bécsben. Próbájára két fiatal magyar karmester kéredzkedett be. Angolul kérdezték a Maestrót, mire az visszafordította a kérdést magyarra, és azt mondta: "Én nem tartozom azon szamarak közé, akik elfelejtették az anyanyelvüket". 1963-ban visszatért régi sikerei helyszínére, a MET-be, ahol Wagner Az istenek alkonya című zenedrámájának előkészületei során rosszul lett, és még a bemutató előtt, november 15-én meghalt.

(Február 4. 19.30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Pittsburghi Szimfonikus Zenekar koncertje; Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84; IV. G-dúr zongoraverseny, op. 58; Brahms: III. F-dúr szimfónia, op. 90; km.: Nyikolaj Luganszkij (zongora), vez.: Marek Janowski)