Árpád

Kis ország nagy kultúrája

2008.01.17. 00:00

Programkereső

Hollandia: egy kis ország nagy kultúrával. Vajh jogos-e a megállapítás? Ahogy vesszük. Ahonnan nézzük. A válasz függ attól, hogy mely korról, mely századról beszélünk, s a kultúra mely ágára gondolunk éppen.

Jól tudott: a 17. századi németalföldi festészet óriási volt. Ez időben a hollandoknak szinte minden jól ment. A világkereskedelem s a tengerek urai voltak, náluk halmozódott fel először jelentős tőke, s ők polgárosodtak először.

Hollandiában létezett először polgárság. Polgárság, mely már pénzzel rendelkezett, és festményeket rendelt. S ha már rendelt, akkor angyalkák helyett kocsmai jelenteket várt el a festőktől. Így születtek meg a mindennapi életről szóló képek, s így jött létre a képek piaca. Németalföldön már nemcsak az egyház, de a polgár is rendelt festményt, mégpedig egyre többet, s ez a több kitermelte a minőséget. A festészet ma is jól fekszik a hollandoknak. Tán azért, merthogy ez egy individuális művészeti ág, s a hollandok eléggé individuálisak. Szinte nincs család, ahol a nagybácsi vagy unokaöcs vasárnaponként ne festegetne. Kevésbé tudott, hogy a 15. és 16. században Németalföld a zenében is nagyhatalom volt (Ockeghemtől Orlando di Lassóig). Hogy mitől lett akkortájt a németalföldi zeneiskola oly nagy, és később mitől múlt ki, azt ma már ki tudja?

No de ugorjunk át a mába! Milyen ma a holland művészet? Ki finanszírozza, kik támogatják? Kik a fő művészetfogyasztók? Mit fogyasztanak inkább: hazai vagy import kultúrát? Miben erős és hol zsengébb a holland művészet? Mit akar a holland művészet a nagyvilágnak (Budapestnek) megmutatni magából? Mennyiben más a művészethez való holland hozzáállás, mint nálunk? Tengernyi kérdés cseppnyi válaszlehetőséggel.

eb0cabd7-e29c-4ad9-8151-c095023908c2

Árulkodó tény, hogy a hollandok – ellentétben más EU-országgal – Párizs és Jakarta kivételével sehol a világon nem tartanak fenn állandó kulturális képviseletet. Helyette időnként fesztiválokat rendeznek. Így találkozhat a magyar érdeklődő 2008. február-márciusában a holland kultúrával. Amszterdam utcáin sétálgatva, a kulturális plakátokat nézegetve azt látjuk, hogy a nagyvilág művészete jelen van Hollandiában. Jelentős tehát a kultúra-import (ellentétben az exporttal): van tehát az országnak elég pénze és igénye arra, hogy a nagy neveket néhány napra mindenhonnan megvásárolja. Más kérdés, hogy néhány nap alatt, borsos árak mellett vajon hányan jutnak hozzá.

A hollandok valahogy másképp állnak a művészethez, mint mi. Mintha hiányozna a művészet eliter volta. Ellentétben mondjuk kishazánkkal vagy Franciaországgal, Hollandiában nem olyan nagy sikk művésznek lenni, s a művészetnek közel nincs akkora társadalmi tekintélye, mint másutt. Ez talán a holland puritán és pragmatikus lélekből adódik. Az átlag holland jobban értékel egy sikeres papírkereskedőt, mint mondjuk egy rendezőt. A papírkereskedőt jobban el tudja helyezni lelki palettáján, nagyobb a bizalma hozzá. S ez nem feltétlenül az anyagi biztonsággal függ össze. Hollandiában a közelmúltig egész jól finanszírozták a művészeket. Festők, szobrászok például évtizedekig havi fizetést és műtermet kaptak, aminek fejében némi rendszerességgel az államnak képeket, szobrokat kellett szállítani. Nem egy olyan magyar és orosz művészismerősöm volt Amszterdamban, akik azért települtek le Hollandiában, hogy bekerüljenek ebbe a kategóriába. Amikor azután a jóléti állam kezdett lebomlani, és a felhalmozott műveket az állam már nem tudta hol tárolni, alaposan megcsappant e pénzügyi forrás.

Egy másik feltűnő jelenség: a kultúrát, a művészetet valahogy szélesebben, lazában – bizonyos szempontból demokratikusabban – értelmezik, mint nálunk. Mintha „a művészet mindenkié” szlogent komolyan vennék. Ha valaki hat darab kávés csészét tesz egymásra, avagy egy disznót hajt be a fürdőszobába, és azt nevezi művészetnek, ám legyen. Hollandiában az ilyesmit hamarabb elfogadják, hamarabb tolerálják. E tolerancia hátránya, hogy több a megemészthetetlen művészeti szemét. Előnye tán, hogy az új érték könnyebben kiugrik.

Jól cseng az amszterdami Concertgebouw neve, és Hollandia valóban jó zenében. Ez persze nem úgy értendő, hogy jók a holland zeneszerzők, aminek talán ellentmond, hogy a budapesti Spinoza-ház öt évvel ezelőtt a Mata Hari című holland opera világpremierjével nyitott, s azt egy évig műsoron is tartotta. Inkább arról van szó, hogy kitűnők a zenészeik. Ha viszont a zenészek, karmesterek neveit megnézzük, igen nagy számban találkozunk külföldi nevekkel. Ez ismét a holland demokrácia, tolerancia és a xenofóbiahiány terméke: elsősorban az a fontos, hogy valaki valóban jó zenész legyen. Bár a nehezedő gazdasági helyzet miatt ez mostanság változik, s kezd számítani, hogy ki holland, ki nem.

Kitűnő a holland modern tánc. Ennek pedig két oka van: nem volt klasszikus balett, amit le vagy át kellett volna törni, s a hollandok rögtön ráállhattak a modern táncra. A másik ok ugyanaz, mint a zene esetében: a modern holland tánc zömében külföldiekkel dolgozik. A legnagyobb koreográfusuk például, aki a holland balettet naggyá tette, Jirí Kylian, cseh.

Nagyok még a fotógráfiában, és kezdetben itt is a külföldiek játszottak nagy szerepet. Büszkén elmondhatjuk, hogy ehhez a harmincas évektől kezdve magyarok is nagyban hozzájárultak. Az első holland fotóügynökséget (ABC Press) a magyar Róna Imre hozta létre 1935-ben. A harmincas évek holland lapjai még nemigen használtak fotókat, azokra Róna szoktatta rá a holland lapok főszerkesztőit. A fotó szűz területét olyan magyar fotósok törték még át, mint Éva Besnyő, Moholy Nagy, Ata Kando stb.

Hollandiában öröm múzeumba járni, mert a múzeumok jól rendezettek, eseménydúsak, gyerekbarátok és interaktívak. Említhetném példaként az amszterdami Van Gogh múzeumot, a Zsidó Múzeumot avagy a Hajózási Múzeumot, ám igazságtalan lennék, mert a többi is ragyogó. Kedvenceim az utcai szobrok, amelyek a közterületeken az emberrel szembejönnek, merthogy oly emberszabásúak, eszköztelenek, puritánok, mint maguk a hollandok. S ha már utcán vagyunk, szóljunk az építészetről is! A 17. századból ránk maradt Amszterdam ugyebár csoda, még akkor is, ha a házak ide-oda dőlnek. Ami az elmúlt hatvan év építészetét illeti, nagy különbség van a tekintetben, hogy például Amszterdamról vagy Rotterdamról beszélünk. Érdemes még figyelni az utcai és az üzleti íb>designra – van mit csodálni!

(LOW Holland-flamand Kultfesztivál - Művészetek Palotája (Budapest)

2008. Február 17. 19:30 - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Tetzepi és a Flat Earth Society koncertje

2008. Február 24. 19:30 - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Az UMZE Kamaraegyüttes és a Modern Art Orchestra koncertje; Louis Andriessen: Racconto dall’inferno; Worker’s Union;Martijn Padding: Three Summer Pieces; km.: Cristina Zavalloni (jazzének); vez.: Rácz Zoltán

2008. Február 25. 19:30 - Fesztivál Színház (Budapest) - Az Asko Ensemble koncertje; Louis Andriessen: Dances; Gerard Grisey: Vortex temporum; km.: Claron McFadden (szoprán); vez.: Hans Leenders

2008. Február 28. 19:30 - Fesztivál Színház (Budapest) - A Combattimento Consort Amsterdam koncertje; Händel: Il trionfo del Tempo e del Disinganno, HWV 46a (oratórium két részben); km.: Patrizia Biccerè (Bellezza), Anne Lise Sollied (Piacere), Nathalie Stutzmann (Disinganno), Carlo Vincenzo Allemano (Tempo); vez.: Jan Willem de Vriend

2008. Március 2. 19:30 - Fesztivál Színház (Budapest) - A Capilla Flamenca koncertje - "Négy évszak az Ars nova korában"; Baude Cordier, Thomas Fabri, Philippe de Vitry, Oswald von Wolkenstein, Jehan Vaillant, Guillaume de Machaut, Martinus Fabri, valamint ismeretlen korabeli szerzők művei; km.: Marnix De Cat (kontratenor), Tore Denys (tenor), Lieven Termont (bariton), Dirk Snelling (basszus, műv. vez.), Patrick Denecker (fuvolák), Liam Fenelly (hegedű), Jan Van Outryve (lant)