Valér

Az igazi Mozart

2008.03.15. 00:00

Programkereső

Tekinthető-e autentikusnak az a portré, amelyet 18 évvel a modell halála, és 36 évvel a vele való találkozás után festenek? Az emlékezet csalfa jószág. Cliff Eisen, a londoni King’s College Mozart-kutatója bebizonyította, hogy a csokigolyóra, porcelántányérra, pólóra és még ki tudja, milyen egyéb használati tárgyra nyomott, az ifjú Wolfgangot ábrázoló képnek nem sok köze lehet a komponistához.
4778adff-e6a5-49d2-9c27-8d9e13fb1fbf

A kijelentést két, eddig lappangó festmény bizonyítja, amelyek hitelességét levelek bizonyítják.

Az egyiket 1783-ban festette ajándékképp - az Esz-dúr szerenádért (K375) - Joseph Hickel udvari festő, Mozart bécsi évei alatt, közvetlenül a Constanzéval kötött házassága után. (A 47 x 35 cm méretű képet felbukkanása után azonnal kétmillió fontra biztosították.) A kutató a képen viselt piros kabátra és a gyöngyház gombra Cliff Eisen egy 1782-es, Martha Elisabeth von Waldstätten bárónőnek küldött. levélben talált utalást: „A gyönyörű piros kabát nagyon megtetszett, hálás lennék, ha tudatná, hol kapható és mennyibe kerül, mert sajnos elfelejtettem. Annyira elbűvölt (a kabát), hogy az árát nem is figyeltem” – írta Mozart. „Szükségem van egy olyan kabátra, már csak a gombok miatt is - és ilyen gombokat rég keresek - megéri az árát. Gyöngyház gombok, a szélükön fehér, középen pedig egy gyönyörű sárga kővel.” Röviddel ezután pedig köszönőlevelet írt a bárónőnek: „Köszönöm kegyelmességednek, hogy a gyönyörű kabát beszerzésének gondjait azonnal magára vállalta.”

A másik kép 1764-ből származik, és a nyolcéves csodagyereket testvérével, Nannerllel ábrázolja. A lány azt az elegáns fehér ruhát viseli, amelyet apjuk egy levelében említ megjegyezve, milyen szépen voltak a gyerekek felöltözve. A ruhákat Leopold Mozart az 1760-as években vásárolta Londonban, azoknak a fellépéseknek az alkalmával, amikor a gyermek Wolfgang III. György és Charlotte királyné előtt játszott.

A festményeket jelenlegi amerikai tulajdonosa Leopold Mozart közeli barátja, Johann Lorenz Hagenauer leszármazottjaitól vásárolta, és egyébként fogalma sem volt, milyen értéket birtokol. A két család tagjai megemlítődnek egymás naplóiban, már csak a Hagenauer és a Mozart gyerekek azonos életkora miatt is.

Cliff Eisen szerint a személyes és a szakmai kapcsolatok – Hagenauer ugyanis bankár és háztulajdonos volt, Salzburgban Mozarték is béreltek tőle ingatlant – indokolhatják azt, hogy a zeneszerző családjából néhány tárgy a Hagenauer família tulajdonába került át.

Eddig meglehetősen kevés hiteles Mozart-portrét tartottak számon: Doris Stock 1789-ben Drezdában készített rézkarcát, Leonhard Posch 1788-ban Bécsben készített kis viasz domborművét, Mozart sógora, Joseph Lange befejezetlen olajfestményét az 1782 és 1787 közötti időszakból, illetve Barbara Kraft a zeneszerző halála után készített képét.