Orbán

Elődök és utódok

2008.04.03. 00:00

Programkereső

A Művészetek Palotája új orgonájára mára már az egész világ felfigyelt. Valódi mestermunka, a 21. századi orgonaépítés tökéletes remekműve. Gazdag hangzásvilága, számos regisztrációs lehetősége lehetővé teszi, hogy az orgonairodalom bármely korszaka helytől és időtől függetlenül, csorbítatlanul megszólalhasson rajta. Egy különleges hangszer, legyen az új vagy régi, messze földről vonzza az előadókat, inspirálja a komponistákat.
18b7460f-0424-4700-b743-310e44e767fd

Nem volt ez másképpen 300 évvel ezelőtt sem, amikor is az észak-németországi orgonajátszás egyik fellegvára tökéletesedett ki Lübeckben, a Marienkirche csodálatos orgonája s mestere, Dietrich Buxtehude (1637k-1707) révén. A 17. század második felében az észak-német barokk orgonák sajátos hangzását többek között kontrasztáló színeinek, valamint független, erős hangú pedálregisztereinek köszönheti. Ezekre a hangszerekre pompázatos nagyságú, grandiózus orgonamuzsikát teremtettek, amelyek nem mentesek a drámai gesztusoktól és a misztikus hatásoktól sem. A formai és hangzásbeli gazdagodás mellett a mai fül számára is feltűnnek Buxtehude merész harmóniái, modulációi, melyek szinte elképzelhetetlenek a korabeli hangolások rendszerében. A hangszer adta lehetőségek végsőkig való kiaknázása szárnyra lobbantotta Buxtehude képzeletét, s művészetével irányt mutatott kortársainak, valamint nem kisebb művésznek, mint az egy emberöltővel fiatalabb Johann Sebastian Bachnak (1685-1750). Egy virágzó orgonakultúra tehát, mint majd később is láthatjuk, az orgonista-zeneszerzők és az orgonaépítők közös munkája.

Johann Sebastian Bach húsz éves korában, 1705 októberétől 1706 februárjáig tanult Buxtehudénél Lübeckben, felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat szerezve az orgonaépítés, az orgonajátszás és a zeneszerzés terén egyaránt. Jól ismerjük Johann Sebastian Bach életrajzából, mekkora áldozattal járt az északi mesternél töltött "fizetés nélküli szabadsága". Bach felismerte Buxtehudében a nagyszerű muzsikust, s minden fáradtságot megért számára a személyes kapcsolat. Orgonaműveiben, fúgáiban, harmóniáiban, improvizációiban kamatostul visszaköszöntek lübecki élményei. Az utód tökélyre csiszolta művészetét, számos orgonát tervezett, játéktechnikája a mai kor számára is iskolát alkotott, orgonaművei nap mint nap megszólalnak szerte a világon. Buxtehude és Bach a legnépszerűbb barokk mesterek a mai művészek repertoárján.

Az orgonakoncertek másik legnépszerűbb korszaka a romantika. A belga származású César Franck (1822-1890) 1859-ben került a párizsi Sainte Clotilde templomba, ahol abban az évben adtak át egy új Cavaiallé-Coll orgonát. Ez a típusú hangszer a korszak legmodernebb és leggazdagabban regisztrálható orgonája volt. Hangzási különlegességeihez gazdagon hozzájárult számos nyelvsíp sora, mely a Franck orgonaművek színvilágához elválaszthatatlanul hozzátartozik. Harmóniakezelése, merész kromatikája, gyakori modulációi olyan sajátos zenei nyelvet teremtettek, amely által a ma embere is megkülönböztetett helyen tiszteli az improvizátorként is híressé vált zeneszerző-orgonista stílusát. Szívhez szóló dallami, zenéjének jellegzetes lágy ringása, majd dübörgő heroizmusa, melyet egyfajta "szimfonikus" orgonastílusba ötvözött, példaképül szolgált az őt követő orgonista-zeneszerző nemzedékeknek is. 1872-től a párizsi Conservatoire orgona tanszékén tanított. Abban az intézményben, amelyben 1919-től tizenegy éven keresztül képezte magát Oliver Messiaen (1908-1992), a francia zene 20. századi óriása.

Messiaen 1931-től Párizsban, a Sainte Trinité templomban orgonista, számos művet komponált a templom orgonájára. Ő is a francki iskolán nevelkedett, mint számos kortársa. További ihletet mély katolicizmusából merített, s intenzíven érdeklődött az indiai ritmika, valamint a madarak éneke iránt. A 20. század művészeként új zeneszerzői utakat talált. Modernsége, melyben szakított a tonális zenével, kompozíciói minden területén megnyilvánul. Különleges részt alkotnak művei sorában orgonaművei, melyek gyakran hangzanak el koncerteken. Ezek mély vallásosságból fakadva, a szakrális tér által inspirálva ma is megérintik az előadót, a hallgatót.

Háromszáz év orgonamuzsikája ma már gond nélkül felcsendülhet egyetlen koncerten. A 21. század fejlett orgonaépítésének köszönhetően az elődök és utódok hosszú sorát idézhetik meg az orgonisták a koncertlátogatók számára. Ennek méltó életre keltője immár a Művészetek Palotája új orgonája.

(2008. április 17. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Bernard Foccroulle orgonaestje; Buxtehude: D-dúr prelúdium, BuxWV 139; Komm, heiliger Geist, Herre Gott, BuxWV 199; Bach: C-dúr triószonáta, BWV 529; c-moll passacaglia és fúga, BWV 582; Franck: a-moll korál; Messiaen: L’Ascension – részletek)</i)