Géza

A hét portréja: Giuseppe Tartini

2008.04.07. 00:00

Programkereső

Tartini legendás hírű hegedűpedagógiájának legfőbb titka a vonóvezetés új módszerében rejlett. Quantz elismerte, hogy minden hangmagasságot és minden tempót egyforma könnyedén játszott. Jellegzetesen daloló hegedűhangjáról ugyancsak bámulattal nyilatkoztak a kortársak.
a8f691fb-2057-4207-81cb-928c63742bed

Az isztriai Piranóban született 1692. április 8-án. Jogásznak készült, és egyidejűleg teológiát is tanult a padovai egyetemen. Nyughatatlan vérű, kalandor hajlamú ifjú létére zajos botrányok hőseként elvonult az assisi kolostorba, ahol egy paptól hegedülni tanult. Huszonnégy éves korában lépett első ízben nyilvánosság elé hegedűjátékával, a velencei Mocenigo palotában. Itt hallotta őt Veracini, aki tanítványául fogadta. Néhány évi elmélyült munka után 1721-ben a padovai Szent Antal bazilika elsőhegedűse lett. 1723-ban Prágába utazott Kinsky gróf meghívására, és részt vett VI. Károly császár koronázási ünnepségein. Kinsky gróf zenekarának karnagyaként 1725-ig működött Prágában, majd a következő évben visszatért Padovába, ahol megalapította világhírű hegedűiskoláját. Bár a megtisztelő külföldi meghívások egymást érték, Tartini nem távozott el többé Itáliából, Padovában halt meg, 1770. február 26-án.

Értékes pedagógiai tapasztalatait elméleti munkában tette közzé. Különös figyelmet szentelt a hangszeres ékesítések kivitelezésének, de jelentősek az akusztika terén végzett megfigyelései is. Műveinek (mintegy 135 koncert, hegedűszonáta, triószonáták és néhány vokális darab) nagy része kéziratban maradt az utókorra. Kortársaira különösen témáinak erőteljes, kifejező karaktere gyakorolt mély benyomást. Tartini stílusa már a korai klasszicizmus jegyeit hordozza magán.