Mátyás

A hét portréja: Olivier Messiaen

2008.04.28. 00:00

Programkereső

A madarak énekét képzett ornitológusként tanulmányozta, és elmélyedt a görög és indiai ritmusokban is. Tanulmányozta az emberi test mozgásának, az atomok és a csillagok elmozdulásainak ritmusát is, mert a ritmust tartotta zenéje legfőbb kifejezési eszközének: magát zeneszerzőnek és ritmikusnak nevezte.
cb78e19f-4205-4ec0-9d8b-ac1a6b25d3af

Francia zeneszerző, aki 1908. december 10-én született Avignonban, 1992. április 28-án hunyt el Párizsban. 11 évesen vették fel a párizsi Conservatoire-ba, ahol Marcel Dupré tanította orgonálni és improvizációra, valamint Paul Dukas növendéke volt zeneszerzés tanszakon. Már gyermekkorában is érdeklődött a természet iránt. Ennek hatását jelzik a korai művekben megjelenő madárdal-idézetek.

1931-ben a La Trinité-katedrális vezető orgonistája lett és több mint 40 éven át megőrizte ezt a pozíciót. 1936-39 között az École Normale de Musique és a Schola Cantorum tanára volt. 1950-53-ig Darmstadtban vendégprofesszorként működött. 1942-től a Conservatoire zeneelmélet-, 1947-től zenei elemzés tanára volt, majd 1966-tól zeneszerzést oktatott. 1956-58-ig összegyűjtötte és rendszerezte Franciaország madárdalkincsét. Japánban, valamint Észak- és Dél-Amerikában is tartott előadásokat.

Zeneszerzési stílusában erőteljesen megmutatkoznak a hindu és görög ritmika, a népzene, a gregorián, illetve az idő és időtartam elméletének hatásai. Legfontosabb kompozíciói: Vingt regards sur l’Enfant Jésus (Tizenkét pillantás a gyermek Jézusra, 1944, zongora), Chronochromie (1960, zenekar), Quatre études de rythme (1949-50, zongora), Des canyons aux étolies (1971-74, zenekar). Elméleti írásai között fontos helyet foglal el a Technique de mon langage (2 kötet, 1944 és 1956). Tanítványa volt többek között Boulez, Stockhausen, második felesége, a billentyűs Yvonne Loriod, P. Henry, Amy és Barraqué.