Géza

Az improvizácó a zenész legfontosabb eszköze

2008.04.28. 00:00

Programkereső

Az olasz improvisso (váratlan) szóból eredő kifejezés tulajdonképpen az élet minden területére alkalmazható. Lényeges hogy tudjuk mit is jelent, mi áll a kifejezés mögött: a váratlan helyzetek megoldása, reagálás a megadott tudás alapján.
41a53b1c-2cef-46a9-9700-a8d63438a6d3

Fontos kiemelni, hogy megfelelő háttértudás nélkül nem lehet improvizálni. Zenei vonatkoztatásban ismerni kell az adott stílust, megfelelő technikai, illetve dallamvilági felkészültség segítségével.

A jazz zenében mindennaposak a rögtönzések. Tulajdonképpen a stílus alap alkotó eleme, míg a komolyzene sokkal kötöttebb (bár e stílus bizonyos korszakaiban is feltűnik az improvizáció). Ugyan lejegyzett zenéről beszélhetünk, mégis minden koncert más. Szinte lehetetlen kétszer egymás után lejátszani ugyanúgy egy zenei motívumot. Ez teszi egyedivé, megismételehtettlenné ezt a művészeti formát.

A jazzkoncerten "születő" darabok, bár kötöttek, tele vannak improvizatív elemekkel. Azonnali visszajelzést kapunk mikor először találkozunk a közönséggel. Szinte érezzük milyen a hangulat a színpad körül és ehhez kell bizonyos mértékben az előadásmódunkat is igazítani. Ha a művész kísérettel koncertezik, fel kell készülni a kísérő zenész, zenészek viselkedéseinek, hangulatának, stressztűrő képességeinek változásaira.

Tulajdonképpen a szólista, bármennyire is a középpontot képviseli a színpadon, a teljes darab alatt improvizál, hisz bár a zenekar őt kíséri, az egy a tömeg ellen felállásban neki kell alkalmazkodnia. Természetesen a karmester feladata hogy "zökkenő mentesen" élvezze a koncertet a közönség és a művészek. Az improvizációra való felkészülés elengedhetetlen kelléke a merészség. Tudni kell elszakadni a kottától és átlépni egy másik világba.

Ezt a világot magunk építjük fel a már eddigi tapasztalatok alapján. Egészen kis korban észrevehető az improvizáció fontossága. A kisgyerek lát valamit és otthon megpróbálja utánozni a mozdulatokat, cselekvéseket. Zenei példaként az ütős irodalomban egyre többször alkalmazott zeneszerzői kívánság az improvizáció.

A háttéranyag az eddig megtanult művek, technikai felkészülés mely segítségével szabadon "játszatunk" a hangszereken. Nélküle a változatosságot veszítjük el. Igazán íze az improvizációnak akkor lehet, ha az ember nem azt adja elő melyet begyakorolt, és emiatt koncerthelyzetben lehet, hogy ront, hanem a szabad rögtönzés. Szabadon játszhat és tudja, hogy abban a pillanatban nincs felelőssége, nincs rontási lehetősége, teljesen önmaga lehet. Ez a szabadság érzése!