Szilárda

Régi zene felsőfokon

2008.06.02. 00:00

Programkereső

24. alkalommal rendezik meg Sopronban a Régi Zenei Napokat június 23. és 30. között, amely idén is két részből áll majd: a fesztivál koncertjeiből, és egy olyan szakmai továbbképzésből, amely talán a legrangosabb régi zenei műhely az országban.
f0acf6df-d052-40e0-8242-c25c7313a8e1

Igricz György, a Filharmónia Budapest Kht. igazgatója kiemelte, hogy a reneszánsz évében természetes, hogy ebben a rendezvényben is hangsúlyos szerepet kap ez a korszak. Elmondta, hogy a fesztivál vendége lesz a Collegium Musicum 90 angol együttes június 24-én, és az a Simon Standage és Anneke Boeke is, aki már visszatérő vendége a Régi Zenei Napoknak. Szombathelyről egy vonósnégyes érkezik, az Authentic Quartet, akik Nikolaus Zmeskall, a magyar származású zeneszerzőnek, Haydn és Beethoven jó barátjának művét is tolmácsolják majd június 25-én.

Június 26-án lép színpadra René Clemencic, aki a magyar publikum számára talán teljesen ismeretlen késő reneszánsz zenei terméséből válogat majd orgonakoncertjén. Johann Sonnleitner a közönség nagy örömére ismét megszólaltatja Bach Goldberg variációit június 28-án, és szintén ezen a napon ad koncertet a Franciaországból érkező Stradivaria Együttes is. A hagyományt folytatva június 30-án egy jóhangulatú táncesttel zárul majd a rendezvény, ahol a közönség, a résztvevők, a professzorok mind belekóstolhatnak a reneszánsz táncok világába.

A 24. Régi Zenei Napok tetőponja mégis egy olyan opera újkori bemutatója lesz, amit feltehetőleg az 1760-70-es években írtak, de valószínű, hogy színpadra még sohasem állították. Június 27-én mutatják be ugyanis azt a művet, ami szintén Raniero de' Calzabigi szövegkönyvére, az Orfeo ed Euridice címűre készült, de szerzője egyelőre ismeretlen. Vashegyi György a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar karmestere és alapítója elmondta, hogy az interneten akadt rá erre a különleges kéziratra, amikor a nápolyi Teatro San Carlo hagyatékai között kutatott. Gluck Orfeo ed Euridice című, zenetörténeti jelentőségű, az operareform elindítójaként emlegetett művét szerette volna megnézni, amelynek 20 kéziratos változata volt a kottatárban, és éppen azt az egyet töltötte le, ami eltért Gluck híres és ismert művétől.

A mű az akkori nyitányoktól eltérően pianóban, vagyis halkan kezdődik. Ez az 1760-70-es években igen ritka - akkoriban inkább erőteljes fortéval kezdték az operákat, hogy a közönség elfoglalja a helyét -, a nyitány ilyen módon való indítása csak később terjedt el. A zeneszerzőről nem tudunk semmit, csak azt, hogy ugyanazt a librettót használta, mint Gluck, de nem biztos, hogy ismerte a német zeneszerző művét. A kézirat korát sem tudjuk pontosan – emelte ki Vashegyi György, ezt csak a vízjeles vizsgálatok után fog kiderülni. A téma szakértőivel konzultálva azonban kiderült, hogy a zene színvonalától függetlenül – amely nem annyira zseniális, mint Glucké, de nagyon jó zene – lehet, hogy ez a darab át fogja írni a zenetörténetet.