Etelka, Aletta

"Mind én vagyok" - II.

2008.06.05. 00:00

Programkereső

Május 24-én mutatták be Gergye Krisztián táncos-koreográfus új produkcióját, a Melankóliát. Az előadás rekviem formában íródott zenei anyagát Philipp György állította össze, aki énekesként maga is részt vett az előadásban. A sokoldalú fiatal zenésszel színházról és zenéről beszélgettünk, terveiről faggattuk. INTERJÚ

Philipp György

- Milyen zenei korszak vagy stílusirányzat vonz leginkább?

- Nincsenek és nem lehetnek megkötéseim, mindent meghallgatok és minden érdekel. Ha valaki kísérőzenéket komponál vagy szerkeszt, nem is szabad egy korszaknál megragadni és csak azzal foglalkozni. A darab bármilyen anyagot megkívánhat, így nekem minden korszakban és stílusban jártasnak kell lennem, tudnom kell, mihez mi illik. Ez nem ízlés dolga. Folyamatos fejlődésről és tanulásról van szó, mely munka közben engem is tovább palléroz. A klasszikus zenei műveltség csak az alapműveltség. Számomra evidens, hogy karmesterként emellett sok mindenre kiterjedő ismeretekkel kell rendelkeznem. Arra törekszem, hogy minél szélesebb legyen a látóköröm.

- Másféle személyiséget kíván a kóruséneklés és más embertípust a zeneszerzés, a színházról nem is beszélve. Mindegyikben megtalálod önmagad?

- Mindegyik terület más értelemben vett csapatmunka. A kóruséneklés alázatos tevékenység, ehhez valamilyen szinten szolgalelkűnek kell lenni, akkor is, ha professzionális kórusról van szó, és mindenki kiváló szakmai tudással rendelkezik a csapatban. A kóruséneklést időszakos tevékenységnek gondolom a pályámon. Az egész a partnerektől és a karnagytól függ, és egy idő után azt szoktam érezni, hogy a produkciók nagy részét egyre inkább én cipelem a hátamon. Azért, mert azt érzem, hogy telik az idő, és a dolog nem fejlődik úgy, olyan gyorsan, ahogyan én szeretném. Azt hiszem, az ilyen jellegű munkákat sajnos én kinövöm. Zenekarnál ez a csapatmunka egész más. A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusokkal sokat dolgoztam, és remélem, még dolgozok is együtt. Egyelőre ők az egyetlen együttes, mely olyan munkalégkört és energiát biztosít, ami nekem leginkább megfelel, és ezt igyekszem mindenképp kiaknázni. Ezek a dolgok kiegészítik egymást, egyik feladatom sem pusztán szerep, mind én vagyok. Sokfélét csinálok, és mindegyikre szükségem van. Remélem, hogy ennek a hiperaktivitásnak meglesz majd az eredménye, és nagy tudású ember válik belőlem.

- Ha egy dolgot kellene választani ebből a sokból, mi lenne az?

- Egyiket sem tudnám elhagyni. A vágyam, hogy az elkövetkezendő időszakban kortárs színházi produkciókban dolgozhassak, ahol én valamiféle zenekar- vagy kórusvezető szerepet tudok vállalni. Vezényelni nagyon szeretek, ezt szívesen tanítanám is. A hazai zenei életben elég nehéz érvényesülni, még egy magamfajtának is, aki ennyi mindent csinálok, de alapvetően nem vagyok és nem is leszek egy megkeseredett valaki. Tudom, hogy mikor, hol és hogyan terem számomra babér. Mindegyiket szeretném folytatni, és nem úgy, hogy a kezemből kikerülő, általam énekelt vagy szerkesztett produkciókra lesajnálóan azt mondják, hogy ez derék, és a hibákat elnézzük neki, mert hát ő igazából karmester; a karmesteri produkciókra pedig azt, hogy elnézzük neki, mert ő valójában énekes. Amíg nem kapok ilyen kritikákat, addig nem is teszek le elképzeléseimről. Távolabbi célom egy kórus vagy kamarazenekar vezetése, ahol széles látókörű és műveltségű tagok vannak, mindent el tudnak énekelni vagy játszani, minden stílusban, minden nyelven, és ezzel a csapattal alkalmanként színházi produkciókban is részt vennénk. Ha ez összejönne, nagyon boldog lennék, de ez legalább ötven év.

- Marad-e szabadidőd? Mivel foglalkozol ilyenkor?

- Két hónapja született meg Morci fiam, ő tölti ki az életemet. Amikor terhesek voltunk, sokat énekeltem, doboltam neki, ismeri a hangomat. Szinte lehetetlen, hogy ne szeresse a zenét legalább annyira, mint a szülei. Örülök, hogy a Melankólia bemutatója után most egy olyan időszak következik, amikor csak a családdal tudok foglalkozni.

- És mi következik a pihenést követően?

- Egy éve dolgozom az El Sabio Consort nevű formációmmal, s a nyár folyamán több fellépésünk is lesz. Középkori spanyol zenét játszunk, Bölcs Alfonz cantigáit adjuk elő. Ez az együttes egy olyan régizene-felfogást képvisel, mely szokatlan a hasonló hazai együtteseknél, melyekből egyébként is kevés van. Az együttes tagjai a legkülönfélébb helyekről érkeztek, van, aki a komolyzene, és van, aki a népzene felől. Énekel velünk néhány számot például Palya Bea is. A zenekar, a klasszikus zenészek precizitásával és a népzenészek "tökösségével" számomra egy igazi középkori, templom előtti forgatag hangulatát teremti meg.