Lázár, Olimpia

A hét portréja: Charles-Francois Gounod

2008.06.16. 00:00

Programkereső

Gounod egyetlen nagy sikerű operáján, a Fauston keresztül az új francia lírikus opera a világ minden operaközpontjában ismertté vált. A XIX. század második felében keletkezett francia operák szerzőire (Bizet, Massenet, Delibes) gyakorolt hatása, amelyet a korabeli irodalom is bizonyít, nagy jelentőségű.
42e0df36-7cd8-4b70-ad80-b9ec961d07cd

A francia zeneszerző 1818. június 17-én született Párizsban. Apja festő, anyja pianista volt, fia is tőle tanult zongorázni. Gounod először Reicha magántanítványa volt, majd 18 évesen felvették a Coservatoire-ba, ahol Halévy és Paer lettek zeneszerzés-tanárai. 1839-től 3 évet töltött Rómában a Villa Mediciben, miután elnyerte a Római nagydíjat. Ezt követően főleg egyházzenét komponált.

1851-ben mutatkozott be operaszerzőként Párizsban, de első színpadi művei – Sapho (1851), La nonne sanglate (1854), Le médicine malgré lui (1858) – nem hoztak számára elismerést. Az igazi sikert, sőt világhírt a Faust alapozta meg, amit 1859-ben mutattak be a Théatre Lyrique-ben. Ezt a művet egy évtizeddel később a Nagyopera is műsorára tűzte. 1852-60 között a párizsi városi Orphéon igazgatójaként működött. További operái – a Romeo et Juliette-et (1867) kivéve – sorra megbuktak. Gounod 1870-75-ig Londonban élt, ahol megalapította a Gounod’s Choir-t, a Royal Choral Society elődjét. Életének ettől a szakaszától kezdve nagyszámú egyházzenei darabot komponált: Stabat mater (1869), Ave verum motetta (1871), Requiem (1873), Messe du Sacré-Coeur (1874), La rédemption oratórium (1881), Pater noster (1892). Párizsban hunyt el 1893. október 18-án.