Auguszta

Zenében utazunk

2008.06.16. 00:00

Programkereső

1994-ben, 25 évesen lett a Debreceni Filharmonikus Zenekar vezető karmestere. Azóta ennél az együttesnél tevékenykedett – most azonban elnyerte a MÁV Szimfonikus Zenekar művészeti vezetői állását. Kollár Imre a személyes és a MÁV Zenekarral közös jövőről nyilatkozott lapunknak.

Kollár Imre

Fidelio Súgó: Az első kérdés magától értetődik: mi lesz Debrecennel?

Kollár Imre: Nem szeretném megszakítani a kapcsolatot a zenekarral: nagyon jó a viszonyunk, a zenekar szeret, a közönség szeret, remélem, tudom folytatni a működésemet ott is, de mostantól természetesen a MÁV Zenekaré az elsőbbség.

FS: Fenyő Gábor távozása óta megváltozott a MÁV Zenekar vezetése. Mondhatjuk-e, hogy mostantól létrejött az állandó csapat? Világosak-e a feladatok, a szerepkörök?

KI: A szerepkörök világosak: Lendvai György az igazgató, Gál Tamás távozásával pedig én leszek a művészeti vezető. Nagyon számítok Takács-Nagy Gábor munkájára, aki állandó vendégkarmesterként továbbra is a zenekarhoz kötődik.

FS: Megmarad a kamarazenekar?

KI: Szeretném, ha megmaradna, sőt hangsúlyosabb szerepet szánok neki. Megpróbálom a hazai és külföldi koncertéletben ismert együttessé tenni. A MÁV Kamarazenekar sok szempontból "piacképesebb", mint a teljes szimfonikus zenekar. Egy kisebb együttes több helyre el tud menni, egy buszba hangszerestül beférnek. A MÁV Szimfonikus Zenekar művészeti vezetőjeként ezt egy fontos szegmensnek tartom. Olyan ez, mint amikor egy nagy repülőgépgyár autót is készít.

FS: A zenekar-építésről mi a véleménye? Milyen állapotban van az együttes?

KI: Állandó, fegyelmezett munkára van szükség: elsősorban zenei fegyelemre, koncepcióra – hogy a kezem nyoma látszódjék az együttesen. Negyven-ötven éves felvételeken - az ismert húsz névből - kapásból meg tudjuk mondani, ki vezényel, felismerjük az együtteseket is. Ma már kevés az olyan zenekar, amelynek saját hangzása, saját zenei nyelve van - pedig én ezt szeretném elérni.

FS: Szükség van-e személyi változásokra, kell-e, lesz-e belső próbajáték?

KI: Ha úgy látom szükségesnek, akkor lesz. Nem gondolom, hogy ha belépek a zenekarhoz, és azzal kezdem, hogy kirúgok húsz embert, attól bármi jobb lesz. Ha azonban - a közös munka során - úgy fogom látni, hogy erre szükség van, akkor nem fogok habozni.

FS: Létszámkérdésekbe, foglalkoztatási kérdésekbe lesz-e beleszólása?

KI: Pontosan meg kell fogalmazni, kinek mi a hatásköre, de azt is, hogy ezek között hol vannak a csatlakozási pontok. Én művészeti vezetőként ad absurdum mondhatom azt, hogy jövőre Mahler Ezrek szimfóniáját akarok csinálni, kibérelem Budapestet... Ha ehhez hiányzik 100 millió forint, az nem azt jelenti, hogy az igazgató beleszól a művészeti elképzelésekbe... Nekünk folyamatosan egyeztetnünk, együttműködnünk kell. Neki a pénztárcát, nekem a művészeti szempontokat kell figyelembe vennem. Ez egy olyan hajó, melyet ketten vezetnek, ha ketten két irányba akarnak menni, akkor törés lesz. Arra is látunk példát, hogy egy ember vállalja ezt a két posztot - én inkább egyeztetek, mert vannak olyan kérdések, amelyekkel nem szeretnék foglalkozni.

FS: Hogy áll a jövő évad programja?

KI: A 2008/2009-es évad nyilvánvalóan nem az én elképzelésemet tükrözi: április elején dőlt el, hogy én leszek a művészeti vezető, addigra az erre az időszakra tervezett rendezvények nagy részét már le kellett kötni. Igazán tehát a 2009/2010-es évad lesz az, amit magaménak érezhetek. Most kilenc bérletes koncertem lesz a MÁV Zenekarral, emellett lesznek bérleten kívüliek is.

FS: Vidéken is fellép-e az együttes?

KI: A MÁV országos cég - ezt jó lenne kihasználni. Szeretnék minél több helyre elmenni az országon belül, hosszútávon ez akár a zenekarnak egy jellegzetessége is lehet.

FS: Az állandó munkák mellett mi fér még bele Kollár Imre életébe?

KI: Egy karmester élete vendégszerepléseket is jelent. Ez mindenkinek jó: együttesnek, karmesternek egyaránt. A MÁV Zenekarhoz is szeretnék sok jó vendégkarmestert hívni.

FS: Az 1989-es karmesterversenykor úgy tűnt, van egy fiatal generáció. Most is így látszik?

KI: Igen, nagyon is. A kezdetekben ez sok nehézséget okozott. 25 évesen kerültem zeneigazgatóként Debrecenbe, ami szinte nonszensz. Fölöttünk volt egyfajta lyuk, generációs űr. Aztán jöttünk mi - ami az utánunk jövő generáció helyzetét nehezíti meg: most ugyanis nincs elég hely a zenei szakmában. Amiben nehezebb volt az indulásunk, abban tehát könnyebb is. Még mindig fiatalon ott vagyunk az országban mindenhol. És maradunk is még jó darabig.