Pandora, Gabriella

A démoni virtuóz nyomában

2008.06.27. 00:00

Programkereső

Walter Reicher, a kismartoni Haydn-fesztivál intendánsa, aki a Raidingi (Doborjáni) Nemzetközi Liszt-fesztivált megálmodta, a zeneszerző legrangosabb interpretátorait hívja meg az ünnepi játékokra.
b63b6b95-a60f-4b5b-a6b6-da0ec8ae6723

Idén júniusban és októberben zajlik a "listen in Raiding" ("lisztelni Doborjánban") elnevezésű fesztivál. Az első felvonásban, a június 18. és 22. között lezajlott koncertsorozaton világszerte ünnepelt művészek léptek föl: a zongorista Rudolf Buchbinder, Borisz Berezovszkij, Brigitte Engerer, Gottlieb Wallisch, Konsztantyin Serbakov, a fiatal hegedűművész, Patricia Kopacsinszkaja, a cimbalmos Viktor Kopacsinszkij, valamint a Martin Haselböck vezényelte Wiener Akademie.

A Liszt-centrum 2006-os avatási ünnepségen a rendezők még bátrabban válogattak az elitnek szánt repertoárból, ezúttal azonban populárisabb műveket tűztek műsorra. A Pathétique című nyitókoncertenen Beethoven azonos néven emlegetett c-moll zongoraszonátáját, Schubert Impromtu-ket, Mozart B-dúr szonátáját (KV 333.), Liszt Rigoletto-parafrázisát adta elö Rudolf Buchbinder.

Másnap Egy este az operában címen Brigitte Engerer és a Londoni Filharmonikusokkal való föllépése után Doborjánba érkező Borisz Berezovszkij játszott négykezes Csajkovszkij-átiratokat és két zongorára komponált Liszt-műveket. A különleges alkalomra összejött duó a 17 éves Rachmaninov által – a zeneszerző egyetértésével – zongorára átírt Csipkerózsika-szvitet és a Nicolaus Economu transzponálta Diótörő-szvitet adta elő. A két művész a mesés romantikán túl, szokatlanul energikus játékkal teremtette meg a két közismert orosz balett atmoszféráját. Az egyenrangú felek összjátékában Berezovszkij a vezető szólamot Engerernek engedte át. Az Adagio főtémája "énekelt" a violinkulcsban, majd izgalmas-szellemes karaktertáncok keltek életre a kettős játékában. A híres keringő, melyet nemegyszer jégrevük, versenytáncok kedvelt kísérőzenéjeként használnak, most szuverén egyéniségek játékos poézisével szólalt meg. Az energikusabb előadásmód inkább Rachmaninovra, mint Csajkovszkijra vallott.

Engerer a Diótörő Indulójában az energikus, férfias játék iránti vonzalmát élhette ki, míg a rádióban agyonkoptatott Virágkeringőt sikerül a szokványos édeskés mellékíz nélkül előadni, tiszta poézissel. Borogyin Igor hercegének Poloveci táncok című betétszámát robbanó szilajsággal, vad szenvedéllyel "ropta" a zongorán a művészduó.

A liszti Mephisto-keringőt zenekari játékot idéző hatalmas energiával, démoni drámaisággal, nem különben, ördöngős virtuozitással játszotta Engerer és Berezovszkij. A Liszt eredeti átírásában készült kétzongorás Don Giovanni-parafrázis (Mozart-reminiszcenciák) intepretálását frenetikusan száguldó futamok, szédületes virtuozitás jellemezte. Súlyos akkordok jelezték a Kővendég kopogtatását, sallangmentes poézis telítette a szerelmi motívum jelentkezését a basszuskulcsban, majd egetverő finálé dübörgött Don Juan elveszejtésekor.