Etelka, Aletta

Tenor, foci, almacsutka, fődíj

2008.06.30. 00:00

Programkereső

Egy ifjú magyar énekes nyerte a brüsszeli Erzsébet Királynő Nemzetközi Énekversenyt. A második fordulót és a döntőt szerte a világon sokan látták. Brickner Szabolcsot, a rakétasebességgel induló ifjú művészt Brüsszelben értük utol.

Brickner Szabolcs (foto: Laurent Friob)

Fidelio Súgó: Azon énekesek közül való vagy, akik muzsikusok is, ráadásul mintha nemcsak szívvel és testtel, de aggyal is muzsikálnál. Mi foglalkoztat a győzelem után pár nappal?

Brickner Szabolcs: Sok dolgom van: két tucat ügynöktől kaptam ajánlatot, és el kell döntenem, hogy kikkel dolgozzak, ami korántsem könnyű feladat, mivel csak egy-kettőt ismerek közülük. Rengeteg interjú készül velem, naponta akár több is. Ezen kívül nagyon sok koncertem van, többségük zenekaros szólóest, úgyhogy ezekre mind teljes odaadással készülök. Tehát teljesen lekötnek itt júliusig – még a foci eb meccseit sem tudom mind megnézni, pedig egész évben vártam rájuk! De hát én akartam ezt, és persze, egy percig sem bánom.

FS: Meglepett a döntős műsorod: a Revelge és az Um Mitternacht baritondalok, az első iszonyatos strapa és semmi líra sincs benne, csak halálos csontzene, a másikat meg nemcsak poézissel, de levegőkkel is kell bírni. Neked nagyszerűen sikerült – mit tesz a fafúvós előélet –, de úgy érzem, sokat kockáztattál, miközben az elvont Mahler helyett csillogó tenorszámokkal is felléphettél volna...

BSZ: Ez a verseny arról is híres, hogy komplex énekeseket keresnek. Arra törekedtem, hogy minél színesebb programmal álljak elő, minél több oldalam mutassam, több (ezúttal éppenséggel öt) nyelven énekeljek. Volt, aki a fi náléban kizárólag áriákkal csillogtatta a hangját. Én nem ezt az utat választottam.

FS: Annyira komoly ez a verseny, hogy még a színfalak mögötti vízivást és orrfúvást is közvetítik? Mitől félnek, talán hogy magas C-port szippantotok?!

BSZ: Én sem értettem, miért vettek ott is a kamerák. Ráadásul az almámból akartam egy kicsit enni, de pont’ a csutkájába haraptam, úgyhogy az egész nézőközönség hallhatta és láthatta, amint nagy hanggal kiköpöm a tenyerembe a nemkívánatos részeket…

FS: A záró koncert után egy héttel már megint nem érlek el itthon. Szétszednek az impresszáriók – de vajon a magyarok is?

BSZ: Magyarországról nem kerestek, viszont az Operaház vezetői felhívtak, gratuláltak, s ez nagyon jól esett.

FS: Olvasgattam külföldi fórumokat: megosztottad a nézőket. A rajongók nemcsak gyönyörű hangról, mintaszerűen vezetett frázisokról írnak, hanem meggyőző színpadi jelenlétről is. A Britten-dalban merészen játszottál, az áriákban pedig úgy tűnt, csak a megszólaltatással törődsz, ezért vannak, de ezért természetesek is a gesztusaid.

BSZ: Csak a zenével foglalkoztam, nem terveztem el mozdulatokat. Az, hogy megosztottam a nézőket természetes, hiszen ez egy nagyon szubjektív műfaj. Gondoljunk csak Domingóra vagy Pavarottira: talán a két legnagyobb tenor, de micsoda különbségek! Valaki ezt szereti, valaki azt.
FS: Tenort nem láttam a zsűriben, de mondott-e a neves operisták – Sutherland, Titus, Tomowa-Sintow – közül bárki valami személyeset a nagydíjas magyarnak?

BSZ: Mindenki mondott valami kedveset, de a legmeghatóbb az volt, mikor Tomowa-Sintow nyújtott nekem kezet, s odahúzott magához. Azt súgta a fülembe, hogy "nagy művész" vagyok. Gondolom, nem minden nap bókol így...

FS: Apropó, letűnt nagyok: az életrajzodban mindig aláhúzott Nicolai Geddától mit tanultál?

BSZ: Rengeteget, főleg énektechnikai elemeket, s most is "táplálkozom belőle".

FS: Mennyit énekelsz egy nap, és mennyit skálázol?
BSZ: Általában másfél órát, de sosem mérem az időt. Mindig annyit, amennyi jól esik. A skála nem több 25 percnél.

FS: És mennyit skálázol… klarinéton?

BSZ: Klarinéttanulmányaim számottevő előnyt jelentenek. Én kisiskolás koromtól foglalkozom zenével, míg azok, akik később kezdenek énekléssel foglalkozni, azok számára a szolfézs és a zeneelmélet kötelező behoznivaló, valamikor 18 éves kor táján. De nem kerülöm meg a kérdést, a diplomakoncert utolsó hangja volt az utolsó hang. Immáron hat vagy hét éve. De ezt Kovács Bélának el ne mondd!

FS: Rendben, egy szót sem szólok, csak nyomtatjuk… És végül a legfontosabb: mikor, mit hallunk a világversenygyőztestől idehaza?

BSZ: A következő produkció – ha minden igaz – Gounod operája, a Rómeó és Júlia lesz a Margitszigeten, augusztus 15-én. Itt egy igazi Júlia, feleségem, Hajnóczi Júlia énekli a másik címszerepet!