Eszter, Eliza

Ukrán "tank" hegedűvel

2008.07.01. 00:00

Programkereső

A tank, mint olyan, szó szerint lehengerlő jelenség. Nagy, súlyos, erővel teli, ellentmondást nem tűrő. Valami hasonló kisugárzása volt Vadim Gluzmannak is, miközben Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét játszotta. Nem volt erőszakos, nem háborúzott senkivel, de hihetetlen energiáival azonnal lehengerelte a teremben ülőket.

Amikor belépett, már akkor lehetett érezni a Nemzeti Hangversenyterem egészét betöltő személyiségét: Gluzman nagy művész, aki tökéletesen tisztában van nem midennapi képességeivel. A zenekari előjáték alatt vonójával szinte vezényelt, szemmel láthatólag hergelte magát, gyűjtötte az erejét. Nem hiába, mert az első tétel felütésétől a harmadik tétel záróakkordjáig tökéletes teljesítményt nyújtott (egyetlen üveghang volt az, ami nem szólalt meg az első tételben és egy-két futam vége, ami olyan szélsebesre sikeredett, hogy az utolsó hangokat már csak sejteni lehetett). Kocsis Zoltánnal, az est karmesterével tökéletes összhangban voltak, ez talán annak is köszönhető, hogy az ukrán-izraeli hegedűművész sem szereti használni a "féket": minden gyors részt egy hajszállal tempósabban játszott az első tételben, mint ahogy megszokhattunk (pedig csak Allegro moderatot kért a szerző), a harmadik tételben (Allegro vivacissimo) pedig őrületes sebességre kapcsolt. Olyan spiccatókat játszott, ami fehér embertől ritkán hallható. Mindez már nem is a húrt elhagyó, a vonó önsúlyára építő technnikai elem volt – hangzásában ördögien gyors, testes detachéra emlékeztetett, ami mégiscsak elemelkedik a húrról.

A második tétel, a Canzonetta szívszorító volt: könnycseppeken áttűnő emlékezés egy elmosódott, mégis gyönyörű történésre. Csajkovszkij ebben a tételben egy súlyos lelki válságot követő, feloldó, felszabadító itáliai utazásnak legszebb eseményeit öntötte "dalba", amely ha olyan előadó kezében, mint Gluzman, és olyan hegedűn szólal meg, mint Auer Lipót 1690-es Stradivarija, képes a lélek legmélyét is bevilágítani. Kocsis és a MÁV Szimfonikus Zenekar simulékonyan és pontosan követte Gluzman zenei elképzeléseit, így méltán érdemelték ki a közönség elismerését. Sajnos nem tapsoltunk elég meggyőzően, mert ráadást nem hallhattunk, pedig érdekes lett volna megtapasztalni, hogyan hangzik egy Bach, egy Ysaye szólószonáta vagy bármilyen ráadásdarab Gluzmantól.

f085e5f2-370d-4652-86fe-ea4a651ec98f

Csajkovszkij töretlen népszerűségű hegedűversenye a koncert második műsorszáma volt, melyet Kocsis Zoltán Liszt-átiratai előztek meg, az Ave Maria, a III. Elfelejtett keringő és a Mazurka brillante. A zongoristából lett karmester lassan a zeneszerzői címet is méltán magáénak tudhatja, bár e "címkék" inkább képességei kibontakozásának egyeneságú következményei. Valójában egy jó zenész nem nélkülözheti sem a zeneszerzői-, sem a dirigensi-gondolkodást, hiszen akkor hogyan tudná visszefejteni Mozart vagy Beethoven zenei kódjait, hogyan tudná irányítani kamarapartnereit?! A MÁV Szimfonikus Zenekar eleinte bátortalanul követte Kocsis mozdulatait, a Mazurka brillantéra kissé felébredtek, majd amikor Gluzman nekik is adott egy keveset inspiráló energiáiból (sokszor hátat fordítva a közönségnek kamarázott a fúvósokkal, vagy egy-egy lekonyulni készülő résznél a koncertmester – kivételesen Falvay Attila – és a hegedűk felé fordulva buzdította őket) felnőttek a feladathoz. És hogy milyen ember is Vadim Gluzman, arról sokat elárul, hogy az első félidő után nem rohant a szállodájába pezsgőt szürcsölni, hanem beült a bal oldali páholyba, ahonnan végighallgatta Richard Strauss első Aus Italien című szimfonikus költeményét.

A darab, az első próbálkozások nyomait hordozza magán, vagyis inkább ígéretes, mintsem jelentős. A zenekar változó teljesítményt nyújtott, de Kocsis szigorúsága jót tett, mert a kisebb-nagyobb hibák nem zökkentették, nem zökkenthették ki a zenekart a játékból. Összességében kerek, szép élményt nyújtó koncertet láthattunk, aminek végeztével senki nem mondhatja azt, hogy úgy érezte magát, mintha átment volna rajta egy tank…

(2008. június 26. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A MÁV Szimfonikus Zenekar koncertje; Liszt-Kocsis: Ave Maria; III. Elfelejtett keringő; Mazurka brillante; Csajkovszkij: D-dúr hegedűverseny, op. 35; R. Strauss: Aus Italien, op. 16; km.: Vadim Gluzman (hegedű); vez.: Kocsis Zoltán)