Valér

Az okulárés kincstárnok

2008.10.03. 00:00

Programkereső

Ha megpróbálom felidézni a középiskolai zeneirodalom-órákat, Ockeghem nevéhez mindössze annyi párosul emlékezetemben, hogy ő volt az első fennmaradt többszólamú Requiem szerzője, írt egy kánon szerkesztésű, harminchat szólamú motettát (ami nagy valószínűséggel nem is az ő műve), valamint az ábrázolások szerint az első ismert zeneszerző volt, aki szemüveget viselt. Talán már az első adat is elég lett volna ahhoz, hogy bekerüljön a zenei lexikonokba.

Hosszú életét tekintve lényegesen keveset tudunk a franko-flamand komponistáról. A legújabb kutatások szerint lehetséges születési dátumként az 1410 körüli esztendők valamelyike tűnhet, a helyszín a Mons-hoz közeli Saint-Ghislain. A legkorábbi információ, amit születése után tudunk zenészi pályafutásáról, hogy 1443 nyarától közel egy évig az antwerpeni Notre Dame templom énekese volt. A szolgálat elvégzésének folyamatosságában némi szabálytalanság mutatkozott, kórustagként nem látogatta megfelelő gyakorisággal az istentiszteleteket. Valószínűleg 1448-tól énekelt az I. (Bourbon) Károly hercegi kápolnájában működő tizenkét tagú kórusban Moulins-ban, majd egy korabeli fizetési okmány tanúsága szerint az 1453. szeptember 30-án véget érő költségvetési évben pedig már VII. Károlyt szolgálta: a francia udvar kápolnájának egyik énekes-káplánja volt.

Egészen haláláig szolgálta a francia udvart, élete során három királynál is, énekesi, udvari zeneszerzői, kórusvezetői, sőt kincstárnoki feladatokat is ellátott. 1459-ben egy chanson volt újévi ajándéka VII. Károly számára, amelyet pénzbeli juttatással hálált meg az uralkodó. Egész életében alig hagyta el a francia földet, flandriai utazásain kívül egy nagyobb diplomáciai útja szólította őt 1470-ben Spanyolországba, ahol a küldöttségnek IV. Henrik királyt kellett lebeszélnie arról, hogy szövetségre lépjenek Angliával és Burgundiával Franciaország ellen.

e632c8ae-4328-466e-ba43-b57368fe9e69

Pontos adatok híján csak feltételezik a zenetörténészek, hogy az idősödő komponista az 1470-es években Josquin des Prez tanára volt. 1483-ban VIII. Károly lépett trónra, s a zeneszerző őt szolgálta egészen 1497. február 6-án bekövetkezett haláláig. Igen hosszú élete ellenére meglehetősen kevés műve maradt fenn: tíz teljes mise, néhány misetöredék, az első általunk ismert polifon Requiem, öt motetta (ezen kívül néhány kétes hitelű motetta), egy chanson-motetta Binchois halálára (aki valószínűleg a tanára volt), két átirat, valamint húsz chanson. Életművének gerincét miséi alkotják, amelyekből négy a cantus firmus technikát alkalmazza, vagyis kölcsönanyagot használ fel. Ilyen például a L’homme armé mise, amelyben a híres francia dallamot dolgozza fel. Jellemző e kompozíciókra, hogy a szerző szokatlan módon a kölcsöndallamokat igen gyakran a basszusba helyezi, amivel nyilván saját magának akart kedvezni, hiszen messze földön híres basszushangja volt.

Kortársai között nagy tiszteletnek örvendett a komponista, halálára többen is írtak lamentókat, amelyek között akad például egy Josquin-megzenésítés is, valamint a nagy humanista, Erasmus is írt egy gyászverset emlékére. Saját kortársait követően legközelebb csak a 19. századtól találunk Ockeghemet érdemei szerint méltató írásokat, dokumentumokat.

Szabolcsi Bence így jellemezte a komponista stílusát: "A gótika utolsó megszállotja ő, az örök lebegés, a túlvilági titok, a végtelen dallam s a végtelen ellenpont, az égbenyúló szövevények, a zenei dómok és őserdők művésze. Magányos szikla, testtévált tiltakozás a renaissance kivilágosodás ellen; Bach előhírnöke és szellemi őse, csodálatosképpen latin kultúrkörnyezetben. Nyugtalan és nyugtalanító zene az Okeghemé. Gondolat a gondolathoz kapcsolódik, együtt kanyarodnak a magasba, ölelkezve és viaskodva, elfáradást, megpihenést és lezárulást nem ismerve, égőn, gomolyogva, kiolthatatlanul."

(2008. október 12. 20:00 - Művészetek Palotája - Üvegterem (Budapest) - az A:N:S Kórus koncertje - Ockeghem: Alma redemptoris mater; Missa "Ma maitresse"; Missa "De plus en plus", km.: Benkő Pál, Gavodi Zoltán, Gyulai Csaba, Kalmanovits Zoltán, Kard Ádám, Koncz András, Mizsei Zoltán, Patay Péter, Sólyom Richárd, Tőkés Bodor Ferenc (ének), vez.: Bali János)