Valér

Istennel perlekedő

2008.11.04. 00:00

Programkereső

"Többen mondták nekem, úgy érzik, a Mise zsidó mű. Tudom, mire gondoltak. Isten kérdőre vonása valóban hagyományos zsidó magatartás. Azon az Istenhez kötődő meghitt viszonyon alapszik, amit a zsidók mindig is éreztek, különösen a diaszpórában, a száműzetésben, a gettóban – mivel ott csak ez adatott meg nekik" – nyilatkozta Leonard Bernstein 1972-ben, néhány hónappal a Mise bemutatója után, amelyre a 1971. szeptember 9-én a Kennedy Centerben került sor.
8f2a958f-90bc-4f67-a65e-33c22820e515

Persze e perlekedő viszonyhoz jóban is kell lenni Istennel, érezni, hogy kegyelmébe fogadott. Az 1918-ban született Bernstein saját bőrén tapasztalhatta meg egy felsőbb hatalom jóindulatát – különösen a hosszúra sikeredett indulás időszakában –, pályájának szerencsés fordulatait egy forgatókönyvíró is megirigyelhetné. Érthetetlen, hogy míg Gershwin jóval "unalmasabb" életétről Hollywoodban forgattak filmet, Bernsteinéről (tudomásom szerint) nem.

Az Ukrajnából New Yorkba kivándorolt, szegény ortodox zsidó, Samuel Bernstein (ez ám a "musicalnév"!) Újvilágban született gyermekeinek nyugalmas, anyagilag kiegyensúlyozott életet remélt, s ennek megalapozásáért mindent el is követett. Leonardnak az üzlet továbbvitelét, egy szolid parókaüzem vezetését szánta. S hogy a zene csábításának ellenállni képtelen Lenny hideglelést kapott e perspektívától, tulajdonképpen érthető. Miként az is, hogy a fiú zenei pályájának kibontakozását a jó papa aktívan nem támogathatta. De szerencsére nem is akadályozta. "Tiszteld apádat, és hosszú életű leszel a földön" – ehhez az ótestamentumi intelemhez Leonard mindig hű maradt, így az apa-fiú közötti, klasszikusnak mondható konfliktusok nem mérgezték viszonyukat. Első nagyszabású kompozícióját, a Jeremiás-szimfóniát (1942) apjának dedikálta. E konfliktusmentes viszony már önmagában is isteni ajándéknak tekinthető. Olyan adománynak, mely talán még azoknál a váratlan fordulatoknál is értékesebbek, melyek az ifjú, komponálással is foglalkozó, sajátos technikájú, de kétségtelenül kivételes zenei adottságokkal rendelkező zongorista-karmestert korának legbefolyásosabb zenészeinek környezetébe és jóindulatába sodorta. A nevek önmagukért beszélnek: Mitropoulos, Koussevitzky, Reiner Frigyes, Aaron Copland, Bruno Walter. A 25 éves Bernstein azonban némi joggal tartott a jövőtől, szerencse ide, szerencse oda, a muzsikus pálya még mindig távolinak tűnt, a parókaüzem pedig ijesztően közelinek.

Az eddigieknél is drasztikusabb isteni beavatkozásra volt tehát szükség. Bruno Walter váratlan megbetegedése miatt a néhány hónapja másodkarmesterkedő Bernstein váratlanul reflektorfénybe került, pont úgy, ahogy a "nagy beugrásokat" Hollywoodban ábrázolni szokás. A New York-i Filharmonikusok élén adott fergeteges sikerű koncert a 20. század zenetörténetének legnagyobb legendái közé került. 1943 novemberében járunk, s bár a világpolitika, a háború bőséggel szolgál hírekkel, a szenzációs koncertről szóló beszámolók címoldalra kerülnek a New York Timesban és a New York Herald Tribune-ban. A kritika egy új Toscaniniről vizionál. Egy karrier elindul.

Valószínű, hogy Bernstein nem venné zokon, ha a közönség a West Side Storyt tekintené zeneszerzői főművének. Ő a Miséről gondolta ugyanezt. A kritika pedig meglehetősen vegyesen fogadta, néhány befolyásos zenekritikus igen keményen meg is bírálta. Harold C. Schoenberg például így írt: "A Mise a felületesség és hatásvadászat ötvözete, a stílusok lehető legvegyesebb keveréke." A darab szándékolt eklektikusságával kevesen békültek meg, s sokan kétségbe vonták Bernstein vallásosságának őszinteségét, a mű anti-credója pedig végképp megmagyarázhatatlannak bizonyult. A hit kérdéseiben prűd kortársak többsége nem akarta észrevenni, hogy a Mise nem egy klasszikus oratórium, hanem minden elemében színpadi mű, zenés show, ha tetszik: modern Divina commedia.

(2008. november 8. és 11. - Művészetek Plaotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 19:30 - Bernstein: Mise; km.: Egyházi Géza, Homonnay Zsolt, Kerényi Miklós Máté, Kökény Pál, Mikecz Kornél, Ozsgyáni Mihály, Schwimmer János, Serbán Attila, Szabó Dávid, Szemenyei János, Bódi Barbara, Lukács Anita, Peller Anna, Sas Éva (ének), Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendékei (karig.: Tóth Márton); vez.: Záborszky Kálmán; rend.: Böhm György)