Lázár, Olimpia

"Csináld jól az egyiket és élvezd a másikat!"

2008.12.01. 00:00

Programkereső

Hétvégi mókának indult, majd jöttek az eredmények, a felkérések, a koncertek sora, az ősbemutatók. Idén már 20 éves jubileumát ünnepelheti a Banchieri Énekegyüttes, melynek művészeti vezetőjét kérdeztük a jeles évforduló kapcsán.

Szabó Soma

Fidelio Súgó: Magyarországon az elsők között voltatok, akik a King's Singers mintájára énekegyüttest alakítottatok, ráadásul nem is a fővárosban, hanem Nyíregyházán. Húsz év távlatából hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?

Szabó Soma: Nem tudom, mennyire voltunk mi az elsők, de nem is ez foglalkoztatott bennünket. Ha az ember a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskolában, illetve a Cantemus Gyermekkórusban tapasztalja meg az együtténeklés varázsát, akkor 14 évesen nem nagyon lát más utat maga előtt, minthogy énekeljen, akkor is, ha tovább kell tanulnia másutt. Mivel a lányoknak már akkoriban is lehetősége volt a Pro Musica Leánykarban tovább énekelni, nekünk fiúknak is kezdenünk kellett magunkkal valamit. Nyolcadik év végén körülbelül 11-en gondoltuk úgy, hogy énekelni fogunk, a nyári szünet aztán hatra faragta a létszámot. Ezért léptünk a King's Singers nyomdokába. Az egész nem volt más, mint hétvégi móka, együttlét a barátokkal, nagyon produktív, öt-hatórás próbákkal. Az első év végére meg is tanultunk vagy 15 percnyi műsort…, de nagyon szerettük csinálni. Aztán jöttek a megmérettetések, ahol szép eredményeket értünk el: érdemes volt a sok felesleges óra mellett a munkát is elvégezni.

FS: Miért éppen Adriano Banchieri nevét választottátok húsz évvel ezelőtt?

SzS: A név is puszta ragadvány, mint a naiv 14 éveseknél minden. A nyolcadikos osztályhangversenyen 11 fiúval előadott híres Banchieri-móka (Az állatok rögtönzött ellenpontja) volt az együttes megalakulásának gyújtópontja. Ezért ragadt ránk, a Banchierit éneklőkre a név, és mi nem tiltakoztunk. Később találkoztunk valahol Banchieri jópofa mondatával: „A komoly és drámai művek mellett az embereknek szükségük van vidám, szórakozást nyújtó darabokra is. Csináld jól az egyiket és élvezd a másikat!” Ez nagyon illett a gondolkodásunkhoz, így később tudatosan ragaszkodni kezdtünk a névhez.


A Banchieri Énekegyüttes

FS: Vannak-e olyan darabok, amelyek hozzátok köthetők, mert ti kezdtétek el megismertetni mind a közönséggel, mind muzsikustársaitokkal?

SzS: A repertoár a húsz év során rengeteget változott, hatalmasra nőtt. A kezdeti King's Singers példát szép lassan kiegészítették egyéb kiváló együttesek, majd főleg a Zeneakadémia könyvtárának köszönhetően olyan darabokkal is megismerkedtünk, amit előtte senkitől nem hallottunk. Egyik kedvencem Gombert volt egy időben. Aztán a viszonylagos ismertséggel a magyar és japán zeneszerzők látókörébe is bekerültünk. Orbán György, Tóth Péter, Balázs Árpád, Hollós Máté, Nógrádi Péter, illetve Wakamatsu Masashi, Yamamoto Naozumi, Takatomi Nobunaga több művének ősbemutatója, vagy kifejezetten nekünk ajánlott darabja lett az eredménye. Saját könnyű- vagy népzenei átdolgozásaink száma is jelentősnek mondható, van például átdolgozott Illés-lemezünk.

FS: 2000-ben megváltoztattátok az együttes felállását. Ennek mik voltak az okai?

SzS: Az együttesben kétszer történt jelentős változás. Először a középiskola végeztével: a megváltozott életkörülmények szükségszerűen eredményezték az együttes változását is. Akkor két alapító tag, Marik Sándor és Pálinkás Róbert is Amerikába költözött. A másik csere az egyetemi tanulmányok végeztével történt, amikor Nagyváti Zsolt és Rohály Tibor döntött úgy, hogy Budapesten folytatják életüket. Akkor ez áthidalhatatlan nehézségnek tűnt. Így kapcsolódott a munkába Földesi Ildikó és Major Olga szopránként.

FS: Mennyiben befolyásolta a repertoár alakulását a hölgyek bevonása a csapatba?

SzS: Az új hangfaj új kapukat nyitott meg, mind a hangzás, mind a repertoár terén, ami nagy lendületet adott az együttesnek. A kiszélesített hangterjedelem szinte teljesen átformálta a repertoárt, olyan művek is műsorra kerülhettek, amiről azelőtt álmodni sem mertünk. Utólag kifejezetten végzetszerűnek érzem, hogy ez a váltás megtörtént. Akkor kicsit kétségbe voltunk esve, most úgy érzem, lehet, hogy a fiús összeállítás a repertoár szűkössége miatt nem biztos, hogy megérte volna a huszadik évfordulót. A koncerteken még a legkedvesebb darab is elhasználódik bizonyos idő alatt.

FS: Ha nem is az elkövetkező húsz évre, de a közeljövőre nézve milyen terveitek vannak?

SzS: Régóta foglalkoztat egy magyar szerzők műveiből összeállított lemez elkészítése, valamint a régi álom, az abszolút piacképtelen Gesualdo-madrigálok gyűjteménye. Mivel a repertoár már mindkét lemezhez készen áll, csak az anyagi fedezet hiányzik, most a reménykedés fázisánál tartunk, hogy valaki egyszer csak meglátja a fantáziát a terveinkben.