Lázár, Olimpia

A romantika határai

2008.12.30. 00:00

Programkereső

Keller András hegedűművész-pályafutásának kezdetei óta tevékenysége egyik fontos pillérének tartja a kortárs zene megszólaltatását, így a legkevésbé sem meglepő, hogy a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójaként is jelentős szerepet szánt a repertoár e némiképp mostoha sorsú részének az együttes új arculatának kialakításakor.

A modern kompozíciókkal való életerős kapcsolat jegyében válogatta össze a zenekar december 17-i hangversenyének műsorát is, amelyen két, budapesti koncerten eddig még nem hallott alkotás szerepelt: a grúz Giya Kancheli Styx címet viselő, eredetileg Jurij Bashmet felkérésére készült műve az MR Énekkar és Gidon Kremer közreműködésével, valamint Brahms g-moll zongoranégyesének (op. 25) Schönberg által készített nagyzenekari átirata.

Ránézésre valamelyest furcsának tűnt egy kortárs komponista alkotása a romantikus bérletsorozat egyik hangversenyének programján, az élet és halál határán egyensúlyozó terjedelmes darab azonban már az első ütemek felhangzásakor egyértelmű magyarázattal szolgált. A kompozícióban szólista, kórus és zenekar egyetlen lebegő, végtelenbe nyúló egységet alkot, amelynek teljessége épp az apparátus sokszínű foltjainak villódzó mozaikszerűségéből alakul ki. A töredezett részletek egymásutánja nagyrészt tizenkilencedik századi elemeket sorakoztat fel, csakhogy nem rendezi őket semmiféle hagyományos, megszokott formai-logikai sorba, szerkezeti funkciójuk átértelmezésével alakítva át az általuk keltett asszociációk körét. Apró töredékek keresik a kapcsolódási pontot egymással, miközben az élettelen szépség békéjét időről időre riasztó erejű, egyre terjedelmesebb kitörési szakaszok rombolják szét. Tetőpontjukat azonban ezek sem érik el soha, mintha félbeszakadva úsznának el a Styx hullámain a semmibe a szólóhangszer testén súrlódó vonó és a kórus hideglelős sziszegésének szélfúvásszerű hangjától kísérve. Gidon Kremer természetes eleganciával és érzékeny figyelemmel formált játéka, a kórus zsolozsmájának finom árnyalatai, a zenekari szólamok motívumismételgetéseinek egyéni pontossága és tutti tömbjeinek megrázó súlya Keller András koncentrált irányításával méltán tette emlékezetessé a mű magyarországi bemutatóját, amelynek végén a grúz művész személyesen mondott köszönetet az előadóknak.

45a7a668-0a3c-40a2-958f-a6254c43f23d

A Styx által keltett feszültség oldását a műsor – tökéletes érzékkel – a múlt átértelmezésének másik mesterére, Schönbergre bízta, aki feladatának maradéktalanul megfelelve óvatosan megválasztott túlzásokkal mozdította el a Brahms-kvartett zárkózottságát, képeknek és szavaknak ellenálló hangulati hullámzásait a szinte látható és tapintható karakterek karikaturisztikus filmszerűsége felé. Az átirat tökéletesen elmosta a zongoraszólam nyomait, unisono-melódiák egyszerűségébe és harsány fúvósállásokba fojtva az esetleges hiányérzetet.

Az nagyszabású együttes mégsem duzzasztotta esetlen szimfóniává a darabot, mivel a következetesen kigyomlált intimitást helyettesítő éles humorérzék biztosította a kompozíció könnyed lendületét. A zenekar eleinte ugyan megküzdött egy-két pontatlan belépéssel, ügyetlen hangindítással, a harmadik tétel szégyentelenül felnagyított, gunyoros katonásdijának és a tüzes rondó féktelenségének izgága ütős-fúvós szólamai azonban a méltóságteljes hagyomány fölött őrködő vonóskar virtuozitásával párosulva tökéletesen magukkal ragadták a hallgatókat, akik zajosan ünnepelték Keller Andrást és zenekarát. Ha maradt egyáltalán kívánnivaló az este végére, csak annyi, hogy az efféle zseniálisan kivitelezett zenei élcek sűrűbben bukkanjanak fel a pesti koncertek műsorán.

(2008. december 17. 19:30 Zeneakadémia Nagyterem (Budapest) - Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar; km.: Gidon Kremer (hegedű), MR Énekkar; vez.: Keller András; Kancheli: Styx; Brahms-Schönberg: g-moll zongoranégyes, op. 25)