Valér

Kinyíló ajtók

2009.03.13. 00:00

Programkereső

Két magyar világsztár – Komlósi Ildikó és Polgár László – énekli majd Bartók Kékszakállúját, az est igazi meglepetését mégis a rendező Mundruczó Kornél tartogathatja számunkra, aki a filmes világból érkezve vállalta a szcenírozott koncert rendezését.

Mundruczó Kornél (fotó: Erdély Mátyás)

- Nem volt aggályos egy szinte szentté avatott műhöz nyúlni?

- Egyszerre öröm és félelem, hogy felkértek erre a munkára. Egyrészt, mert a komolyzene világa nagyon vonzó, ugyanakkor félelmetes is számomra, másrészt, mert az az előadásmód, vagy progresszió, amit én kvázi biológiailag képviselek, nem állná meg a helyét ebben a színpadi munkában. De mivel a szervezők kifejezetten kérték és támogatták, hogy olyan produkciót készítsek elő, ami eltér a szokásoktól, vagy ami másképp látja ezt a művet, megnyugodtam.

- Milyen mintát adtak a korábbi feldolgozások?

- A korábbi feldolgozások tanulmányozását tudatosan mellőztem, annyira a zenéből akartam kiindulni. Hallgattam a zenét, ez vezetett. Azért én is ismerek néhány kanonizált előadást, de ezek nem befolyásoltak, és azt is meg kell mondanom, olykor ezek már porosak is. A Kékszakállú olyan fontos zéró pontja, alapműve az újkori operának, egyáltalán az újkori zenének, hogy mindenkor színpadon kell lennie, és minden előadásnak meg kell és lehet teremtenie a maga olvasatát.

- Mennyire kell rejtvényt fejtenie a közönségek?

- A mű nem specifikusan egy közönségrétegnek szól, ez tényleg egyetemes alkotás. Azt gondolom, a "kékszakállságról", vagy egyáltalán az emberi kapcsolatok problémaköréről vagy így, vagy úgy mindenkinek van élménye. Valahogy ennek az origóját fogja meg ez a mű. Egyébként én nagyon realista darabnak látom a Kékszakállút. A balladaszerűsége, a modellszerűsége, és a folklórja csak közelebb visz engem a realitásokhoz. Pont ahhoz, amit a saját életemben látok, amit a saját életem eseményeivel egyeztetni tudok.

- Hogyan lesz színpad a koncertpódiumból?

- Áruljuk el, hogy ez persze nem egy rendes színpadi előadás, hanem szcenírozott koncert lesz. Mindenekelőtt a látványból indul ki. A rendelkezésre álló mindössze két próbával nem is lehetne egy igazi operaelőadást létrehozni. Azt tartottuk szem előtt, hogy ennek a darabnak a köznapisága kerüljön előtérbe, ne pedig a szimbólumai, a stilizáltsága. Ami a megjelenítést illeti, valahogy úgy éreztem, nekem mint filmrendezőnek a filmes eszközöket tilos használnom, és ettől kifejezetten távol tartottam magam. A film esetében nem kell magyaráznunk a látvány fontosságát, de szerintem annak a színpadon is rendkívül jelentős szerepe van. Színházban díszlettervezőnek, filmben látványtervezőnek hívjuk azt a szakembert, akivel együtt alakítjuk ki a látványt. Ágh Márton lesz ebben segítségemre, nélküle nem is tudnék már megmozdulni az utóbbi években. Elég hosszú beszélgetések után jutottunk el ahhoz a változathoz, amit megpróbálunk most színpadra tenni. De végső soron annak ellenére, hogy kerültük a mű előadói tradícióit, mégiscsak lesz valamilyen hagyományos jellege.

- A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumán sokféle megoldással találkozhattunk az úgynevezett félszcenírozott előadásokon a bábszínpadtól a high-tech LCD-panelekig, most mi lesz a varázslat?

- A színpadi lehetőségek persze erősen korlátozottak, ezt figyelembe kellett vennünk. Ezzel nekem soha sincs bajom, mert ez valamiféle valóságot jelent, abból pedig mindig ki lehet indulni. Mindig próbálom az adott tér valódi elemeit használni, még színházban is, amit persze általában éppen elrejteni igyekeznek. Ez a hely szerencsére a pódium jellege miatt nem olyan, mint egy színpad, ami voltaképp egy fekete lyuk a maga gépészetével és zsinórpadlásával. Azért ez mégiscsak egy valóságos tér. Ennek a valóságos térnek, és a mi valóságunknak a találkozása, illetve az ebben rejlő feszültség érdekel tulajdonképpen bennünket igazán. Pofonegyszerű dolog lesz, de nem minimalista, inkább banalitásában egyszerű. Az egyszerűség igazsága próbálja megtartani a mi szerkezetünket, ami egyébként azért veszélyes, mert legyalultságában könnyen válhat közhellyé valami.

- Akkor egyenesen megkérdezem: mit jelent Bartók műve ebben az előadásban?

- Az első és legfontosabb koncepciónk, az, hogy nem nyúlunk bele a mű koncert mivoltába, szóval az énekes állnak és énekelnek. Ők nem mozognak. Azért meg fog jelenni valami, de maradjon ez meglepetés. Hogy az énekesekkel igazán bekapcsolódhassunk egymás vérkeringésébe, ami egy színháziasabb, operaszerűbb előadáshoz kellene, ahhoz valljuk be, a két nap próbalehetőség igencsak kevés lenne.

- A szöveg is realista valóságként értelmeződik?

- Balázs Béla szövege kétségtelenül furcsán hat ma már, mert a librettóírás veszélyes, idővel a szöveg porosodik, de Bartók zenéje annak minden szavát szentesíti. Ő egyébként a maga korában nagy teoretikusa volt a filmes szakmának, ezért hozzám nagyon közel áll. Amit ő akkor a kezdetekkor lefektetett, sok szempontból máig megállja a helyét. És mint filmhez értő embernek, a történetmeséléshez nagyon is volt köze.

- Hogyan hat Mundruczó Kornélra Bartók zenéje?

- Nagyon erősen. Ez a zene európai és magyar, és magyar és európai, ami számomra is alapvető mind a filmes, mind a színpadi munkáimban. Bartók olyan kohéziót tudott ebben teremteni, amely semerre sem billeg. Áll, mint egy oszlop. Érdekes, hogy Bartók rövidebb zenéi jobban hatnak rám, mint a hosszabbak, de hát én laikus vagyok a komolyzenében. Egyébként azt hiszem minden nehézsége ellenére ő még nem veszítette el a közönségét, mint nagyon sok mai kortárs szerző. A közönséggel csak a legegyszerűbb és legintenzívebb érzelmeken keresztül lehet kapcsolatot teremteni, nem kimódolt gondolatokkal. Ezért hat szerintem a zenéje rám is, meg a közönségre is. A kedvenc fényképem róla az, amin az Amerikába vezető hajóúton látható a hajó korlátjának támaszkodva. Kissé homályos kép, mégis, szerintem ennek az embernek minden feszültsége benne van. Amikor Bartók zenéjébe beköltözünk, akkor nem üres szobákra találunk, hanem nagyon gazdag helyre. Ezekből a szobákból mindig tovább lehet menni, mindegyikből nyílik még másik ajtó.

(2009. március 22. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Budapesti Tavaszi Fesztivál - A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának Bartók-estje; Bartók: A csodálatos mandarin; A kékszakállú herceg vára (szcenírozott koncert), km.: Komlósi Ildikó, Polgár László (ének), vez.: Kovács János, rend.: Mundruczó Kornél)