Luca, Ottilia

Piotr és Fazil

2009.03.23. 00:00

Programkereső

Két zongorista. Az egyik negyvenéves, a másik harminckilenc. Az egyik Beethovennel és Szymanowskival tűnt fel, a másik Mozarttal és Stravinsky-jal. Mindketten öntörvényűek és excentrikusak, mindketten a tökéletességet keresik a zenében és varázsolni képesek a hangszerükkel. Piotr Anderszewski és Fazil Say négy nap különbséggel látogat a Művészetek Palotájába a Budapesti Tavaszi Fesztivál vendégeként.

Piotr Anderszewski

A lengyel-magyar szülőktől származó Anderszewski 1990-ben keltett feltűnést, amikor a világ legrangosabb megmérettetésének tartott leeds-i zongoraversenyen huszonegy évesen óriási sikerrel eljátszotta Beethoven monumentális Diabelli-variációit, majd a második fordulóban Anton Webern op. 27-es Variációinak előadása közben egyszer csak felállt a zongora mellől, elhagyta a termet és hazautazott, mondván, hogy pocsékul játszott. Hogy megnyerte volna-e a versenyt, ha ott marad, soha nem fogjuk megtudni, 2000-ben mindenesetre lemezre játszotta a Diabelli-variációkat, sőt, a felvételt Bruno Monsaingeon is filmre vette, s Anderszewski olvasata egy csapásra a mű gazdag előadói hagyományának egyik legfontosabb darabjává, referenciává vált. Hogy miért éppen a Beethoven-zongoraművek e legnagyobb szabású darabját, ezt a par excellence kései művet választotta fiatal emberként, arra egy interjúban a következőképpen adott magyarázatot: "Húszéves korom körül mélyen vallásos voltam és öreg, azt éreztem, hogy mindjárt meg fogok halni, olyan volt számomra a Diabelli-variációk, mint egy végrendelet. Egyedül éltem, teljes magányban, olykor sétáltam egyet az erdőben, templomba jártam. És számomra ez van benne a késői Beethovenben, az utolsó kvartettekben, a Missa Solemnisben, a Diabelliben."

Ezt a korai öregséget aztán fokozatosan nőtte ki Anderszewski, amint a kései Beethoventől figyelme Mozart, majd a 20. század elejének legjelentősebb lengyel zeneszerzője, Karol Szymanowski felé fordult. Bartók e különös kortársának atmoszférikus zenéjét kevesen szólaltatták meg nagyobb elhivatottsággal, mint Anderszewski, aki így nyilatkozott kedves szerzőjéről: "Lengyelországban Szymanowski igencsak elhanyagolt, mindig minden csak Chopin körül forog. Pedig ha Szymanowski zenéjét meggyőzően adják elő, nem pusztán kiválasztottak egy szűk csoportját képes megszólítani; rendkívül kommunikatív zene az övé, amely azoknak is sokat mondhat, akik nem konyítanak a zenéhez." Szymanowski rendkívül komplex partitúrái Anderszewski kezében megdöbbentően áttetsző zenévé válnak, s zongorázásának varázsa talán éppen abban áll, hogy képes láttatni a bonyolultban az egyszerűt és viszont. "Mozart azért nehéz, mert a zenéje nagyon világos – mondta egy interjúban. – Nem lehet elbújni, minden egyes hang hallatszik." 2006-ban lemezre vett két Mozart-zongoraversenyt (K. 453, 466) – egyöntetű kritikai és közönségsikert aratva –, de hogy Anderszewski számára nemcsak a kerek évfordulók fontosak, hanem valamennyi év Mozart-évnek számít, azt nemcsak az mutatja, hogy négy évvel korábban is rögzített két zongoraversenyt (K. 491, 467), hanem az is, hogy 2009-ben Mozarttal turnézik: Krakkóból érkezik Budapestre a D-dúr és a c-moll zongoraversennyel (K. 451, 491), majd San Francisco felé folytatja útját.

Nemzetközi turné részeként érinti Budapestet a török Fazil Say is, az utóbbi évtizedek talán legsokoldalúbb zongoraművésze. A legkeresettebb klasszikus szólisták egyike – rendszeres vendég a New York-i Filharmonikusoktól a Concertgebouw Zenekarig a világ szinte valamennyi jeles együttesénél –, gyakran és lenyűgözően játszik jazzt – tagja a montreux-i jazzverseny zsűrijének –, ugyanakkor aktív zeneszerző, akitől a Mozart-évre Bécs városa balettet rendelt.


Fazil Say (fotó: Marco Borggreve)

Fazil Say Ankarában kezdte tanulmányait Alfred Cortot egyik tanítványánál, majd ösztöndíjjal Németországba került, s itt indult el – mindjárt fénysebességgel – a karrierje, miután a Young Concert Artists nemzetközi meghallgatását megnyerte. 1998-ban jelent meg az első lemeze Mozart műveivel, amelyet egy Gershwin- és egy Bach-felvétel követett néhány éven belül, majd 2001-ben nagy feltűnést keltő Stravinsky-lemeze, amelyen a Tavaszi áldozat négykezes átiratát játssza egyedül (!). A több sávon rögzített felvételen elképesztő hangzásokat csal ki a zongorából, s a Bösendorfer cégnek köszönhetően egy különleges, számítógéppel összekapcsolt hangszerrel az "egyszemélyes négykezes" műfaját élőben is bemutathatta – többek között Budapesten is. A szerző által készített átiratban apró változtatásokat tett, lévén ő maga is zeneszerző. "A komponálás segít a klasszikus művek előadásában – nyilatkozta egy interjúban. – Lehetővé teszi, hogy belehelyezkedjek a más zeneszerzők műveit előadó zeneszerző helyzetébe, ami nagy szabadságot ad ahhoz, hogy létrehozzam a kottaszöveg csak rám jellemző, szubjektív olvasatát."

A zeneszerzés persze nem pusztán interpretációs segédeszköz számára, amit műveinek máris imponáló listája tanúsít: két oratórium, három zongoraverseny, egy hegedűverseny, számos zongoradarab. Zenéjének forrásai között a nyugat-európai klasszikus zeneirodalmat éppúgy megtaláljuk, mint a török népzenei hagyományt, előadóművészi habitusára azonban török származása nincs befolyással. Ahogy ő fogalmaz: "Ha saját műveimre hatással van is Törökország, őszintén remélem, hogy Beethovent nem játszom törökös akcentussal! Tekintettel arra, hogy hazámat hosszú évekkel ezelőtt elhagytam, nem is tudom igazán, hogy nyugati zenész vagyok, aki Nyugat felől próbálja megközelíteni a Keletet, vagy török előadó, aki hidat próbál képezni a nyugati világ felé. A legfontosabb számomra, hogy megértsem azoknak a zeneszerzőknek a gondolkodását, akiket éppen játszom." Hogy Fazil Say a maga kérlelhetetlen művészi igényességével és mély emberségével valóban a kultúrák közötti átjárás szimbóluma lehet, azt az Európai Unió korifeusai is észrevették, s 2008-ban kinevezték A kultúrák közötti párbeszéd európai éve uniós kezdeményezés nagykövetévé.

(Budapesti Tavaszi Fesztivál - 2009. március 30. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Mahler Kamarazenekar; Beethoven: V., Esz-dúr zongoraverseny, op. 73, Brahms: III., F-dúr szimfónia, op. 90, km.: Fazil Say (zongora), vez.: Daniel Harding

2009. március 26. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Skót Kamarazenekar - J. Ch. Bach: Lucio Silla – nyitány, Mozart: D-dúr zongoraverseny, K 451; Esz-dúr divertimento, K 113; c-moll zongoraverseny, K 491, km.: Piotr Anderszewski (zongora)