Szilárda

Egy Poe-novella zeneszerzője

2009.03.28. 00:00

Programkereső

Carl Gottlieb Reissiger neve valószínűleg kevésbé cseng ismerősen a ma emberének. Pedig a német zeneszerző rendkívüli népszerűségnek örvendett a maga korában – annyira, hogy egyik alkotása az 1830-as években keletkezett, Az Usher-ház bukása című Poe-novella főhősének volt kedvenc muzsikája. A Hungarotonnál hamarosan megjelenő lemezen Déri György csellóművész és triója bizonyítja be: az amerikai író-költőnek zeneileg sem volt rossz ízlése.

Déri György

- Mit kell tudni Reissigerről?

- Német romantikus zeneszerző volt, aki Bach után jó száz évvel került ki a lipcsei Tamás-templom iskolájából, majd később – Beethovenhez hasonlóan – Salieri tanítványa lett Bécsben. Miután két éven át a drezdai operaház zeneigazgatójaként működött, harmincegy évig – haláláig – Carl Maria von Weber utóda lett a drezdai udvar zeneigazgatói posztján. A maga idejében rendkívül népszerű zeneszerző volt, aki – ha közvetetten is – még Edgar Allan Poe egyik novellájában is szerepel: Az Usher-ház bukása című írás főhősének az ő szerzeménye a kedvenc muzsikája. Jó barátság fűzte Richard Wagnerhez is, akinek Rienzi című operáját ő vezényelte az ősbemutatón. Karmesteri tevékenysége mellett intenzíven komponált is: kamaraművek, dalok, zenekari alkotások kerültek ki a tolla alól – egyszóval minden, amit egy udvari zeneszerzőtől elvártak. Nagyszabású kompozíciói közül kilenc operája, kilenc latin nyelvű miséje és egy oratóriuma maradt fenn.

- Mit hallhatunk a hamarosan megjelenő albumon?

- Reissiger gazdag trióterméséből kettőt rögzítettünk. Mindegyik vérbő, romantikus, négytételes mű virtuóz zongoraszólammal, amit a korabeli szokások szerint maga a zeneszerző játszhatott. Felismerhető bennük számos kortárs hatása Beethoventől, Schuberten keresztül egészen Johann Straussig. Nagyon hálás játszanivalók; azt hiszem, a közönség szeretni fogja ezeket a – talán nem túlzás – méltatlanul elfeledett darabokat.

- Hogyan találtak rá ezekre a művekre?

- Sokat kutatunk – általában olyan darabok után, amelyek még ismeretlenek a nagyközönség számára. Ezt a két zongoratriót én találtam meg a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola könyvtárában, amely jogutódja és egyben örököse a – még Reissiger életében alapított – Nemzeti Zenede könyvtárának. Itt számos, ma már ismeretlen vagy kevésbé ismert darab kottája is megtalálható.


Carl Gottlieb Reissiger

- Kik a partnerei a felvételen?

- Winkler Orsolya hegedűművész és Nagy Ervin zongoraművész – velük alkotjuk az Art Nouveau elnevezésű triót, amellyel Magyarországon többször eljátszottuk ezeket a darabokat, sőt egyik brüsszeli műsorunkban is szerepelt Reissiger-trió.

- Mik a terveik?

- Mindenekelőtt szeretnénk folytatni a Reissiger-sorozatot. Ez részben attól függ, hogy mennyire lesz az első lemez sikeres. Ezenkívül Reissigernek nemcsak triói vannak, hanem zongoranégyesei is, amelyeket a világon még senki nem vett lemezre. Más szerzőt egyelőre nem szeretnék említeni, nehogy valaki "véletlenül" felfedezze magának, milyen remek, eddig be nem járt területeket rejt a trióirodalom.

- Legalább egy tucat olyan lemez jelent meg a Hungarotonnál, amelynek ön is közreműködője. Néhány éve azonban egy kortárs alkotásokat tartalmazó szólólemezzel hívta fel magára a figyelmet.

- Az album 2005-ben jelent meg. Érdekessége, hogy kizárólag szólócsellóra írt művek szerepelnek rajta, közülük többet az én felkérésemre komponált a szerző. Rangos a névsor: Kurtág, Ligeti, Eötvös Péter, Vajda János, Rózsa Miklós, Tihanyi László…

- A cselló hangja nem ismeretlen a laikus számára. Meleg, szinte beszélni képes hangszíne filmzenékben is jelentősen hozzájárul történet nézőre tett hatásához. Hogyan látja a cselló és irodalma helyzetét?

- A cselló nagykorúvá válása a 19. század második felére esik – a nagy, iskolateremtő személyiségeknek, például Popper Dávidnak köszönhetően lett az addig szinte egyeduralkodó hegedű egyenrangú társa. Az igazi emancipációt a 20. század hozta meg. Főleg a második fele, amikor többek között Msztyiszlav Rosztropovics felülmúlhatatlan művészete zeneszerzők sorát ihlette alkotásra. A cselló – vagy más néven gordonka – ma már nem számít elhanyagoltnak, az oktatásba és a koncertrepertoárba azonban nehezen találnak utat azok az alkotások, amelyek a 20. század második felében születtek.