Pandora, Gabriella

Eszme, kifejezés, dallam

2009.06.02. 11:55

Programkereső

Születésnapi, búcsú- és emlékkoncertek esetén mindig van az emberben némi bizonytalan szorongás azzal kapcsolatban, vajon valóban hangverseny lesz-e az esemény, amelyre igyekszik, vagy a zene alulmarad az ünnepélyes megemlékezésekkel, nosztalgiázó beszélgetésekkel és méltató szónoklatokkal szemben.
8F5F9215-9EA4-4C85-A54E-38AE3EA761B1

A május 28-i zeneakadémiai koncerten is fennállt a lehetősége, hogy a reprezentációs kötelességek átveszik a hatalmat a kompozíciók felett, mivel a rendezvénynek két apropója is volt: a 2005-ben elhunyt Strém Kálmán 75. születésnapja és a koncerten éppen ennek tiszteletére résztvevő Rév Lívia búcsúfellépése. Szerencsére azonban a Kanizsai Klasszikusok Kulturális Egyesület szervezői gondosan ügyeltek az egyensúlyra, így az estén egyértelműen a zenéé volt a főszerep - Sári József Strém Kálmán emlékére komponált Verfall című dala mellett Haydn és Schubert műveié, amelyek egyszerű természetességgel fogták egységbe a sok szereplős programot.

Eszme, kifejezés és dallam ezen összefüggő rendjét - Haydn saját, Fazekas Gergely által a műsorfüzetben idézett esztétikai elképzeléseit az egész hangversenyre kiterjesztve - hat, koncerten sajnálatosan ritkán hallható Haydn-dal nyitotta meg (Pastoral Song, Despair, Piercing Eyes, Lob der Faulheit, Die zu späte Ankunft der Mutter, Das Leben ist ein Traum, Hob. XXVIa: 27, 28, 35, 22, 12, 21), amelyeket Kovács Ágnes szép fényű, hajlékony és érzékeny színváltozásokra képes hangja, gondosan kimunkált előadásmódja zenei-tartalmi szempontból egyaránt jelentős darabokká formált Füzi Nóra pontos, noha kissé túlságosan is a háttérbe húzódó, pasztellszínű kíséretével. Interpretációjuk ugyan kétségkívül körülményesebb, nagyobb formátumot sejtető volt annál, mint amit egy 18. századi strófikus dal szándékolt naivitása, aprólékosan kiegyensúlyozott, mesterségesen létrehozott keresetlensége igényel, a Georg Trakl-szonettre készült Sári József-dal  megszólaltatásakor azonban ez a leheletnyi nehézkesség is eltűnt, a fegyelmezett szerkezet figyelő értelmezésévé változott.

A műsor első, vokális része után lépett a színpadra Rév Lívia, kilencvenhárom évét meghazudtolóan érces hangszínnel kezdve bele Haydn F-dúr szonátájába (Hob. XVI:23), amelyet azután egy D-dúr darab (Hob. XVI:37) követett. Mindkét kompozíció pontosan elképzelt és határozottan végigvezetett szellemi ívet járt be, szinte szikár egyszerűséggel kerülve mindenféle érzelmi hullámzást és finomkodást csakúgy, mint a kottaírási konvenciók korhű dekódolásának buktatóit. Az inkább határozott mint játékos, célratörő előadásmód a mai hallgatóság számára meglehetősen szokatlan volt ugyan, mégis kellemesen okos lehetőségként simult bele a különböző előadói hagyományokra és módszerekre felesküdött iskolák sokféleségébe. Igazi erényei ugyanakkor nem is a Haydn-, hanem a szűnni nem akaró, lelkes tapsot meg-megszakító számos Mendelssohn-mű (szeszélyesen pillanatnyi Lieder ohne Worte-válogatás) esetében váltak igazán világossá, amelyek elegáns természetességét, komoly szépségét valószínűleg reggelig is elhallgatta volna a Zeneakadémia közönsége.

B978163A-D433-4B8E-89E0-059347F37333

Ha valakit ezen a ponton még mindig aggodalom tartott volna a hatalmában az este zenei érdekességével és értékével kapcsolatban, az legfeljebb attól tarthatott, hogy a Rév Lívia által elbűvölt hallgatóság érdeklődését az Accord Quartet tagjai (Mező Péter, Veér Csongor, Kondor Péter, Ölveti Mátyás) esetleg nem tudják majd fenntartani a koncert második felében. Hamar kiderült azonban, hogy minden efféle nyugtalanság alaptalan. A négy fiatalember végtelenül érzékeny muzikalitása (különösen Ölveti Mátyás hajlékony és finom csellószólama), összeszokott játékának párbeszédes polifóniája és szuggesztív energiája bőven ellensúlyozta az első hegedű intonációs bizonytalanságait, koncentrált figyelmük pedig olyan erőteljes és súlyos szellemi egységben építette fel Schubert G-dúr vonósnégyesének (D 887) szerkezetét, amilyet az egyébként sem gyakori kamarazenei koncerteken is csak ritkán hallani.

2009. május 28. 19:30
Zeneakadémia Nagyterem

Emlékkoncert Strém Kálmán születésének 75. évfordulója tiszteletére

Km.: Rév Lívia (zongora), Kovács Ágnes (ének), Füzi Nóra (zongora), Accord Quartet (tagjai: Mező Péter, Veér Csongor, Kondor Péter, Ölveti Mátyás)
Haydn: Pastoral Song, Hob. XXVIa:27; Despair, Hob. XXVIa:28; Piercing Eyes, Hob. Hob. XXVIa:35; Lob der Faulheit, Hob. XXVIa:22; Die zu späte Ankunft der Mutter, Hob. XXVIa:12; Das Leben ist ein Traum, Hob. XXVIa:21; F-dúr szonáta, Hob. XVI:23; D-dúr szonáta, Hob. XVI:37 Sári József: Vorfall - in memoriam Strém Kálmán (ősbemutató) Schubert: G-dúr vonósnégyes, D 887