Szilárda

Virágos véletlen

2009.10.08. 00:29

Programkereső

Budán egy társasházban a zenei élettől elfeledve, csendesen él a 20. századi magyar zongoraművészet egykori csodája, két háború között felnőtt nagy generációjának tagja, az október 8-án kilencvenhetedik életévét betöltő Dános Lili.
Dános Lili
Dános Lili

Szellemi kondíciója kiváló, a hosszú beszélgetés alatt lelkesen mesél a Nagykanizsán töltött gyermekéveiről - ami engem, mint a nagykanizsai könyvtár zenei könyvtárosát igencsak érdekel -, és természetesen hosszú élete számos, eddig még nem publikált tényeibe, rejtett történeteibe is bepillantást enged.

Nagykanizsai származású szülei házasságuk első néhány évében Marosvásárhelyen éltek, Dános Lili ott született, de a család hamarosan hazaköltözött Kanizsára, és öccse, az édesapjához hasonlóan építészmérnökké vált György, már Kanizsán látta meg a napvilágot. Egy régi-régi fényképen láttuk édesanyjával az egyéves Lilikét, és fölötte az írást: Szépséges Anyám † 1918 spanyoljárványban. Lili ekkor hat éves volt, és valamikor ebben az időben kezdett el csak úgy magától játszogatni édesanyja pianínóján. Ez a kis gyermeki próbálkozás aztán kihatott Nagykanizsa zenei életére: jó zenei érzékű, de fizikusi diplomát szerzett anyai nagybátyja, dr. Fenyves Ferenc felfedezte Lilike tehetségét, és ennek apropóján megalapította a város első, egyesületi fenntartású zeneiskoláját.

A helyi sajtóból részletesen nyomon követhető az intézmény rövid, mindössze három tanévre terjedő, kiemelkedő eredményeket elérő, de nagy nehézségekkel küzdő élete. Zongora, hegedű és ének tanszaka volt, a Zeneakadémia felügyelete alatt állt, az általuk elfogadott tanagyag alapján dolgozott. Fenyves Ferenc tanároknak zeneakadémiai növendékeket és végzett tanárokat egyaránt szerződtetett. Az iskola egyik legnagyobb ígérete az aprócska Dános Lili volt, de onnét indult a közeli Zákányban született Venetianer Rózsi, aki később a Zeneakadémia tanárképző szakának zongoratanára lett és két kanizsai lány, akik jeles külföldi operaházak tagjaivá váltak: Domány Sári és Fischer Böske - utóbbi Elisabeth Forini néven Bécsben, majd Londonban működött. A félévente megtartott növendékhangversenyek fénypontja, utolsó fellépője mindig Dános Lili volt. Egy 1921-es koncertről így számolt be a Zala, Kanizsa egyik hírlapja (május 7.): "Dános Lilike ... hihetetlen fejlődést tanúsított. Kezei villámgyorsan száguldottak a billentyűkön, bámulatos precizitással és belső átérzéssel, önkéntelenül felidézve a hallgatóságban a kérdést, hogy vajjon, hogy fog szólni az a zongora, ha majd e csöppség ujjai az oktávot is elérik, lábai a még szinte elérhetetlen messzeségben fekvő pedált."

Dános Lili, Kocsis Katalin
Dános Lili, Kocsis Katalin

1928 elején a kanizsaiak ezt is megtudták, amikor a még tizenötödik életévét be sem töltött fiatal lány, már szinte végzett művészként hatalmas műsorral adott koncertet gyerekkora városában. Közben életében alapvető változások történtek: a család elköltözött a fővárosba, őt édesanyja húga nevelte tovább. Tanulmányait a Nemzeti Zenedében, majd a Zeneakadémián folytatta, tanárai közül leginkább Varró Margit és Weiner Leó hatottak rá. Ekkoriban kötött barátságot Rév Líviával és Fischer Annie-val.

Kanizsai gyökereiről azonban nem feledkezett meg. Oda kötötte sok emléke, és zenei pályakezdése mellett édesanyja sírja is. Korábbi kanizsai barátnőjével, Domány Sárival többször is felléptek a Kanizsáról a fővárosba kerültek egyesületének programjain. 1934-ben, még mindig csak huszonkét évesen, újra koncertet adott a városban, a műsorra és a hangverseny helyszínére, a kaszinóra ma is pontosan emlékszik.

Nagy kiugrása 1948-ban, a Budapesten megrendezett, máig legendás I. Bartók Béla Nemzetközi Zenei Versenyen következhetett volna be. Hatvanegynéhány zongoristából tízen jutottak be a döntőbe, és Dános Lili addigi teljesítménye alapján dobogós hely várományosa volt. De a döntő előtti napon baleset érte: kis kirándulást tett a zöldbe, és egy virág kemény szára megsértette a szemét. S bár a verseny rendezősége elvitte a szemklinikára, versenyprogramjának eljátszása közben végig folyt a könny a szeméből, rá a zongora billentyűire, s e miatt negyedik helyezett lett.

Hogy későbbi pályája nem ívelt olyan magasra, mint két nagyszerű barátnőjéé, Fischer Annie-é és Rév Líviáé, nem a tehetségén múlt. Bár önkritikusan elismeri, hogy lehetett volna szorgalmasabb, azt is felidézi, hogy több tanára szerint sok művész szívesen elcserélné "lapátkezeit" Lili kis kezeire, ha olyan technikájuk lehetne, mint neki. Nem kedvezett a koncertezésnek, hogy nem volt olyan menedzsere, szervezője, aki irányította volna pályáját. S művészi kiteljesedését akadályozta, hogy családot alapított. Férje az 1975-ben elhunyt Szudy Nándor református lelkész, egyben kiváló képzőművész, a református egyházművészet megújítója volt. A csillogó karrier helyett van viszont három gyermeke, öt unokája és tíz dédunokája... Tanított Békéstarhoson, volt az Operaház korrepetitora, és a Zeneakadémia Tanárképző Intézete tanáraként, kiváló pedagógusként ment nyugdíjba.

Lilike néni ma már csak ritkán ül a zongorához, de vendégei kedvéért azért még megteszi. Mint ahogy megtette néhány éve jó barátnője, a Franciaországban élő Rév Lívia születésnapján a Margitszigeten. Dános Lili játékát s a két, csaknem nyolc évtizedes barátságra visszatekinthető művész találkozását a Rév Líviáról készült kiváló portréfilm is megörökítette.

Kanizsán áll a régi ház, ahol több mint kilencven éve még együtt volt a család, s ahol Dános Lili először érintette meg a zongorát. Egyszer talán még sor kerülhet arra, hogy a művésznő visszalátogasson abba a városba, ahol a szeretett emlékek oly elevenen élnek...