Valér

Az új zene kerekasztal-lovagjai

2009.10.21. 12:58

Programkereső

Sir Thomas Beecham brit karmester szerint az angolok valójában nem szeretik a zenét, de rajonganak az általa keltett zajért. Az állítás igazságát mindenki maga hitelesítheti vagy cáfolhatja, hiszen október 25-én a dirigens nagyszámú honfitársa lép fel egyszerre a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Ekkor ad ugyanis Magyarországon első ízben közös koncertet a Hilliard Ensemble és az Arditti Quartet.
Arditti Quartet
Arditti Quartet

Hiteles információ hiányában csak találgatni tudunk, miért éppen most, és miért nálunk szánták el magukat együttes produkcióra. Talán a közös gyökerek felfedezése, a kortárs - saját megfogalmazásuk szerint: az új - zene iránti elkötelezettségük, az ezzel járó kísérletezési hajlandóság, vagy éppen mindkét társulat vallottan demokratikus alkotómódszere szolgáltatta az egymásra találás okát. Amiről biztosat nyilatkozhatunk, az az együttesek lenyűgöző, eredményekben gazdag múltja, és a számos egybeesést felmutató, hasonlóan izgalmas jelen.

Pedig a kezdetek kezdetén a két együttes pályája látszólag homlokegyenest ellenkező irányba indult. A Szent Pál-katedrális és a Westminster-apátság köré csoportosuló fiatal énekesek - jelesül David James, Paul Elliot, Paul Hillier és Errol Girdlestone - a templomok, katedrálisok és egyetemi kápolnák énekkultúráján kialakult, eszem-iszom dalárdák hagyományait ápolandó döntöttek saját, kifejezetten régizenére specializálódott énekegyüttes alapítása mellett. Ezzel szemben a vonósnégyes életre hívását a második bécsi és a darmstadti iskola, az új zene, és a Schönberg zenéjét előszeretettel tolmácsoló, valamikori LaSalle-vonósnégyes iránti rajongás határozta meg.

A névválasztást 24 óra alatt megoldó, az első hegedűs nevét felvevő Arditti Quartet 1974 szeptemberében adott első koncertje óta - amikor Penderecki 2. vonósnégyesét adták elő, a tiszteletbeli doktorrá avatására érkező szerző helyszíni instrukcióit alapul véve - az új zene bűvöletében él. A kilencvenes évek átalakulásai után mára stabilnak mondható tagok - az első hegedűs Irvine Arditti (az egyetlen alapító tag), a másodhegedűs Ashot Sarkissjan, a brácsás Ralf Ehlers és a csellista Lucas Fels - létrehozták a védjegyükké váló Arditti-hangzást, mely a szerzővel közösen kialakított értelmezésen alapul, s célja az alkotói szándékok hallhatóvá tétele. Ennek eredményeként indulásuktól fogva a legnagyobbak legfrissebb kottáit kapták kézhez, nem ritkán az ősbemutató jogával együtt. Kortárs zene iránti nyitottságuk, mások számára előadhatatlannak tűnő alkotások iránti vonzalmuk Stockhausen, Cage, Berio, Lutoslawski, Mayazumi, Henze, Ligeti és mások barátságát eredményezte. Így még az 1970-es évek befejezése előtt ők rögzítették utóbbi két szerző valamennyi vonósnégyesét; elsőként készítettek digitális felvételt a teljes második bécsi iskola valamennyi vonósnégyeséről; nevükhöz fűződik Stockhausen híres-hírhedt Helicopter-négyesének, s Luciano Berio összes vonósnégyesének megörökítése, s a fentieken túl olyan szerzők műveinek világpremierje, mint Britten, Gubajdulina, Kagel, Kurtág, Sciarrino vagy Xenakis. 1999-ben nekik ítélték oda az Ernst von Siemens Alapítvány zenei Nobel-díjnak is nevezett elismerését.

Hilliard Ensemble
Hilliard Ensemble

A nevében az Erzsébet-korabeli miniatűrfestő, Nicholas Hilliard emlékét hordozó Hilliard Ensemble, deklarált korhűsége ellenére első fellépésének műsora felerészt Britten-műveket tartalmazott. Az ellentmondás látszólagos, s csak előrevetítette a most megvalósuló, 21. századi találkozás lehetőségét. Az elsősorban brit régizene-szerzők darabjait előadó énekesek ugyanis kezdettől fogva nyitottak voltak a kortárs alkotások irányába. Így bár a King's Singers mellett a másik vezető, kizárólag férfi énekesekből álló formációként tartják őket számon, ma már nyilvánvaló félreértésnek tekintik, ha kifejezetten régizenei négyesként határozzák meg őket. 1988-ban felvételt készítenek az észt származású Arvo Pärt Arbos, Passio és Miserere című alkotásairól, amit újabb közös munkák, s kortárs szerzők egész sorának felkarolása követ. Az igazi kiugrást a Jan Garbarekkel 1994-ben, közösen rögzített, a 90-es évek legnagyobb crossover produkciójának elismert Officium című album jelentette. Innentől kezdve az új zene iránti elkötelezettségük töretlen: 1997-ben elkészítik a Lillies című film zenéjét, és még ebben az évben tető alá hozzák Garbarekkel közös, új alkotásukat, a Mnemosyne című albumot, amelyet közös világkörüli turnén népszerűsítenek. 2001 őszén jelenik meg a Morimur című, a barokk hegedűs Christoph Poppennel és a szoprán Monika Mauchsal közös lemezük, amelyen Bach szólóhegedűre írott d-moll Partitáját egybefűzték egy, a komponistától származó korallválogatással, amelyben a hangszeres zenész és az énekes együtt mozog. A mára rögzült felállású énekegyüttes - David James kontratenor (itt is az egyetlen alapító tag), Rogers Covey-Crump tenor, Steven Harrold tenor és Gordon Jones bariton - fennállásának 30 éves jubileumát 2004-ben a Wigmore Hallban ünnepelte, s egy esztendő múlva Grammy-díjra is jelölték őket. Lemezfelvételeik leggyakoribb helyszíne az ausztriai Propstei St. Gerold-monostor, állandó szerzőik között találhattuk Giya Kanchelit, John Cage-et, Heinz Holligert, Simon Bainbridge-et, Alekszander Raszkatovot, Stephen Hartkét, de dolgoztak az elektromos gitáros Terje Rypdallal is.

 

A két formáció tagjaik, munkáik révén olyan neves együttesekhez is kapcsolódik, mint az Ensemble Intercontemporain, a London Sinfonietta vagy a New York-i Filharmonikusok. Művek százai készültek számukra, a két együttesnek összesen közel 200 lemeze jelent meg, melyek mintegy 5000 év zenei anyagát ölelik fel. Míg az énekegyüttes 1980 óta saját nyári iskolát működtet, addig a kvartett tagjai 1982 és 1996 között a darmstadti Nyári Új Zenei Kurzus rezidens oktatóiként voltak ismeretesek. Magyarországon legutóbb mindkét társaság 2007-ben járt: a kvartett a Trafóban Marco Stroppa Spirali című darabját mutatta be, míg az Ensemble a váci Fehérek templomában Dufay Se la face ay pale miséjét, Josquin motettáit és a St. Martial-kódexből származó középkori énekeket tűzte műsorra. Októberi budapesti fellépésükre Beethoven, Brice Pauset, Perotin, Cage, Machaut és James Clarke műveiből válogattak.

2009. október 25. 19:30
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Hilliard Ensemble & Arditti Quartet

Beethoven, Brice Pauset, Perotin, John Cage, Machaut és James Clarke művei

www.mupa.hu