Etelka, Aletta

A zene elveszett színei

2009.10.25. 00:38

Programkereső

Jordi Savall közel negyven éve az egyik legmeghatározóbb alakja régizenei világunknak. A katalán viola da gamba-játékos, tanár, karmester és komponista tevékenysége nemcsak hangszerének újrafelfedezéséhez járultak hozzá, hanem egy egészen különleges, addig alig ismert repertoárt tártak fel és ismertettek meg a közönséggel.

Jordi Savall közel negyven éve az egyik legmeghatározóbb alakja régizenei világunknak. A katalán viola da gamba-játékos, tanár, karmester és komponista koncertjei, lemezfelvételei, valamint zenetudományi kutatásai nemcsak hangszerének újrafelfedezéséhez járultak hozzá, hanem egy egészen különleges, addig alig ismert repertoárt tártak fel és ismertettek meg a közönséggel. A középkori, a reneszánsz és a barokk zene avatott tolmácsolására Savall és felesége, Monserrat Figueras három, korhű hangszereken játszó együttest is alapított.

A kulturálisan rendkívül izgalmas és sokszínű Ibériai-félszigeten született művész hatévesen kezdte zenei tanulmányait szülővárosa, Igualada fiúkórusában, majd Barcelonában folytatta, ahol 1964-ben szerzett diplomát cselló szakon. Tizenöt éves korától foglalkoztatta a gambára írt muzsika, ekkor találkozott először Marin Marais, Diego Ortiz és Christopher Simpson műveivel, melyeket 1965-ig kizárólag gordonkán gyakorolt. Ekkor nyílt lehetősége először viola da gambán játszani, s a hangja, valamint irodalmának zenei nyelve egy életre magával ragadta. Akkoriban nagyon kevesen értettek a hangszerhez, így a fiatal zenész önállóan látott neki a tanulásnak, ezzel együtt a repertoár felkutatásának, és - ahogy egy interjúban fogalmazott - kifejezetten vonzónak találta, hogy egy alig ismert instrumentumnak adhatott hangot, lehetőségeivel egyedül ismerkedhetett meg. 1968-ban kezdte hivatalos régizene-tanulmányait Bázelben (Schola Cantorum Basiliensis) August Wenzingernél, a régizene-mozgalom kiemelkedő alakjánál, akinek helyét 1973-ban vette át. A tanítás ettől kezdve zenei tevékenységének egyik legfontosabb részét képezi. 1967-től dolgozik együtt feleségével, Monserrat Figuerasszal, aki szintén Bázelben tökéletesítette régizene ismereteit és énekstílusát. A 70-es években Figueras egyike volt azoknak az énekművészeknek, akik sokat tettek az 1800 előtt született vokális zene új technikai és stílusbeli megközelítéséért.

A házaspár által létrehozott három együttes széles és sokrétű repertoárt szólaltat meg, mely kilenc évszázad sokféle műfaját öleli fel. A La capella Reial de Catalunya (1987) énekegyüttes a 18. századot megelőző vokális zene bemutatására jött létre, míg a Le Concert des Nations (1989) elsősorban a barokk korszakra specializálódott, kitekintést engedve időnként a bécsi klasszikus és romantikus repertoár felé. 

Jordi Savall
Jordi Savall

Az ókorban Hesperia Európa két félszigetét, az Ibériait és az Itáliait jelentette, az ókori görögök pedig a Hesperio szót használták azokra az emberekre, akik e két félsziget valamelyikéről származtak, valamint az éjszakai égen megjelenő Vénuszt nevezték így. Az 1974-ben, Lorenzo Alperttel és Hopkinson Smithszel alapított Hespèrion XX (2000 óta az új évszázad tiszteletére Hespèrion XXI) ennek megfelelően az 1800 előtti spanyol és európai zenét tűzi műsorára, már-már a világzenéig tágítva a régizene határait. A vonós, pengetős és ütős hangszereket felvonultató együttes neve természetesen arra utal, hogy elsődlegesen az Ibériai-félsziget régizenei öröksége áll érdeklődésük középpontjában. A Hespèrion XXI interpretációit alapos kutatómunka előzi meg, a tagok éveken át tanulmányozzák egy-egy kor zenéjét, majd ahhoz, hogy a darabokat új életre keltsék, saját kreativitásukat hívják segítségül. Jordi Savall egy interjúban így fogalmazott: „A zene elveszett színei és már nem beszélt nyelvjárásai izgatnak bennünket. Számunkra minden zene új és ismeretlen... Ismerni kell a megismerhetőt, és rá kell érezni az érzelmi tartalmakra." A középkori és reneszánsz daraboknak nincs optimális előadói apparátusuk, ráadásul a kotta olykor csupán elenyésző információt tartalmaz az előadásra vonatkozóan, így hatalmas szerep jut az improvizációnak és a díszítésnek. Történeti hűség, ugyanakkor kifogyhatatlan kreativitás jellemzi a formációt, mely számos, izgalmas tematikus lemezt készített, hol földrajzi helyekre (Jeruzsálem, Kelet-Nyugat...), hol egy-egy zeneszerző életművére (G. Gabrielli, G. Frescobaldi, S. Scheidt, W. Lawes) koncentrálva. A produkciókban egyre gyakrabban működik közre a zenész házaspár két gyermeke, Arianna (hárfa, ének) és Ferran (theorba, ének).

Jordi Savall és együttesei széles rétegeket nyertek meg a régizene ügyének, bizonyítva, hogy a feledéstől általuk megmentett zenei kincsek nemcsak egy szűk réteg érdeklődésére tartanak számot. Alain Corneau filmje, a Gérard Depardieu főszereplésével készült Minden reggel a legjobb filmzenéért járó César-díjat hozta a muzsikusnak, s a lemezből, a klasszikus zenei átlaghoz képest meglepően nagy mennyiséget, több mint egymillió példányt adtak el. Savall eddig összesen 160 felvételt készített, évente átlagosan 140 koncertet ad, és 6 lemezt vesz fel, valamint filmzenéket komponál. Számos díjat és kitüntetést tudhat magáénak, legutóbb 2008-ban az Európai Unió a kultúrák közötti párbeszéd nagykövetének, az UNESCO pedig békenagykövetnek nevezte ki. Sokrétű tevékenysége óriási hatást gyakorolt a régizene-mozgalomra. És hogy mit tart a legfontosabbnak a zenélésben, mit üzen a következő generáció muzsikusainak? Leonardo da Vinci egy mondatát: „Mielőtt gyakorolni kezdesz, az érzelemnek már ott kell lennie." A művész ezt így értelmezi számunkra: „Az érzelmeket nem tartogathatod a koncertre: minden alkalommal, amikor akár csak egy hangot, vagy egy skálát játszol, azt érzelemmel kell megtöltened; hiszen ha csak egyvalami marad meg abból, amit csinálunk, az az a képességünk, amivel megérintjük, hatást gyakorolunk a másik emberre. Ez teszi nélkülözhetetlenné a zene előadását. Érzelem nélkül semmink sincs, és ez mindenre igaz az életben. Azokra az emberekre emlékezünk, akik megérintenek bennünket, a többit elfelejtjük. Számomra ez a leglényegesebb."

2009. november 11. 19:30
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Jordi Savall, Montserrat Figueras és a Hespèrion XXI
A lélek zarándoklata - a keleti és nyugati zene párbeszéde

www.mupa.hu