Fülöp, Evelin

A vasfog és az álmok

2009.12.09. 14:02

Programkereső

Percig sem vitatom: Steve Reich korunk legjelentősebb alkotói közé tartozik. Jókor volt jó helyen: épp időben fordult szembe az ötvenes esztendők túlbonyolított szerializmusával és az azt követő évek valaha hatásosnak vélt, mára bizony erősen kopottas neo-expresszionizmusával.

Ez utóbbi a humanista érzelmeket sugalló címeiről ismerhető fel, amelyekkel kalandfilmekbe illő borzongató effektusait igyekezett eladni. Reichre Cage gondolatvilága hatott, meg a távolkelet muzsikája, a gamelang, mellette fekete-Afrika és a nemes modern jazz (Coltrane-t említi a szokásos módon igényes, de ezúttal már csak pénzért kapható műsorfüzet). No, és bevallva-bevallatlanul a rock. Nálunk az Új Zenei Stúdió kezdte bemutatni az akkor még ifjú amerikai darabjait (maradandó emlékem például a Clapping music), aztán a 180-as Csoport. Az utóbbi rendezvényein tömegestül jelentek meg olyan fiatalok, akik azelőtt százszor is meggondolták volna, jegyet váltanak-e „komoly" koncertre, pláne kortárs zenét kínálóra. A Zene fadarabokra egyik előadásán (a nyolcvanas évek elején lehetett, minden esetre elég rég) már-már az volt az érzésem, a publikum a lelkesedéstől csápolni kezd. Új és boldog korszakot ígért ez a stílus, olyat, amelyben az avantgarde és a közönség végre egymásra talál. Reich ráadásul soha nem adta olcsón, mint, mondjuk, Philipp Glass, aki látszólag hasonló eszményeket követett (repetitív zene, neo-tonalitás), s akinek budapesti zongoraestjét szánalmasnak találtam. Ezt a véleményemet bátorkodtam közzétenni az Új Zenei Újságban. Többen felháborodtak akkor, ám a szigorú ítéletet ma sem vonom vissza. Glass, úgy vélem, azt képviseli, amit a politikában populizmusnak nevezünk. Reich viszont a legkevésbé sem populista. Konok következetességgel járta - járja - a maga útját. Hangzásvilága kemény és mégis eufónikus: bámulatosan ért ahhoz, hogy eredeti színeket keverjen ki. Újabb alkotásainak leplezetlen politikai üzenete is rokonszenves: ki az, aki nem gondolna mély részvéttel és együttérzéssel a fanatikus muzulmán téboly olyan ártatlan áldozatára, mint az egykori újságíró, Daniel Pearl, akinek utolsó szavait idézi a most megismert Daniel Variations? Ama szeptember 11-e után ne áltassuk magunkat. Internet, PC, Mars-szonda ide vagy oda, támad a legsötétebb középkor, seperc alatt azon vesszük észre magunkat, hogy a Kölni Kalifátus fennhatósága alá tartozunk... Elnézést a kitérőért. Szóval a lényeg az, hogy Reich igazi nagyság, aki minden tiszteletet megérdemel.

Amadinda Ütőegyüttes, Rácz Zoltán, Steve ReichAmadinda 25, jubileumi koncert, Müpa, díszvendég: Steve Reich
Amadinda Ütőegyüttes, Rácz Zoltán, Steve ReichAmadinda 25, jubileumi koncert, Müpa, díszvendég: Steve Reich

Ezek után kissé disszonánsnak hangozhat, hogy budapesti szerzői estjének nem volt nagy sikere. Tapsoltak persze, sokan, sokáig, mert nálunk a merész operarendezéseket leszámítva mindig mindenért jár taps. De tomboló ovációról, olyan hangulatról, ami valaha a 180-as Csoport koncertjein uralkodott, nem tudósíthat a krónikás. Szünetben és hazafelé menet is elcsíptem néhány beszélgetés-részletet. "Eleinte nagyon tetszett - mondta egy fiatalember például - de aztán kicsit unni kezdtem." Hát igen: a múló idő... hogy kedvenc képzavaromat idézzem: az idő vasfoga, amely elszáll felettünk. A nagy ígéret az avantgarde és a széles publikum egymásra találásáról ígéret, álom maradt. Ez a fajta muzsika minden erénye és részletszépsége ellenére fárasztóan egysíkú tud lenni. Kicsit úgy hat, mintha villanyáramot vezetnénk valamilyen pompás Stravinsky-partitúrába (Zsoltárszimfónia körüli és utáni alkotásokra gondolok).  Minden "rezeg". Megszólal egy remek, nagyon odaillő hang a mély regiszterben - és ismétlődik, ismétlődik, ismétlődik. Nem háromszor: harmincháromszor. Az embert elfogja a vágy: végre egyszer legyen egy hosszabban kitartott hangzat, szűnjön meg legalább rövid időre a pulzálás. De nem szűnik, mert a repetitív zenének éppen ez a lényege. Három hasonló eszmények jegyében fogant mű pedig nem megsokszorozza, inkább kioltja egymás hatását. Az ősbemutatóként elhangzó - kifejezetten az Amadinda együttesnek írt - Mallet Quartet kedves, játékos, de nem különösebben jelentős opusznak tűnt. A Daniel Variations esetében kissé zavart, hogy a szöveget egyáltalán nem lehetett érteni (és nem az énekesek miatt: ebben a zenei szövetben a szavak óhatatlanul elvésznek). A szünet után hallott Music for 18 Musicians pedig, amelyet egykor összegző nagy opusznak tekintettek, a maga jó órás terjedelmével bizony erősen lankasztotta a figyelmet. Ennek a fajta zenének persze lényeges tulajdonsága, hogy sokáig szól (nevetséges abszurdum volna ilyen zenei anyaggal weberni miniatűrákat teremteni). Reich időérzéke a maga szempontjából kiválóan működik:  ha hamarabb befejezné, nem érné el azt a zsongító hatást, amely kiszakítja hétköznapok szörnyű rohanásából a hallgatót. Itt csak az a kérdés, hogy a mai hallgató igényli-e ezt az idegnyugtató gyógyszert. Negyedszázaddal ezelőtt egyértelmű igennel válaszoltam volna. "Tömegek" nevében nem beszélhetek, ezt meghagyom a politikusoknak. Csak azt a tétova érzésemet írhatom le, hogy manapság, tapasztalataim, s mindenekelőtt az e koncerten szerzett benyomások alapján a korábbinál jóval kevésbé igényli. 

Az Amadinda Ütőegyüttest a langyos fogadtatásért nem érheti elmarasztalás. Évek hosszú sora óta csodálatosak: a legmagasabb profizmust egyesítik az ügy iránti lelkes odaadással. És szervezésben is kiválóak. A legjobb erőket nyerik meg kisegítőként. Ha a magyar gazdasági élet így működne... talán nem nekünk kellene euróra váltanunk a roskatag forintot. Elképzelem, amint Brüsszelben forintért vásárolja a háziasszony a magyar szalámit. Pert indítanak az ottani közlekedési vállalat alkalmazottja ellen, mert sokezer forint vesztegetési pénzt vett fel... Álom, álom, édes álom...

Amadinda Ütőegyüttes, Rácz Zoltán, Steve ReichAmadinda 25, jubileumi koncert, Müpa, díszvendég: Steve Reich
Amadinda Ütőegyüttes, Rácz Zoltán, Steve ReichAmadinda 25, jubileumi koncert, Müpa, díszvendég: Steve Reich

Steve Reich művei - Amadinda Ütőegyüttes
2009. december 6. 19:30

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Díszvendég: Steve Reich
Km.: UMZE Kamaraegyüttes, Schola Cantorum Budapestiensis (műv. vez.: Bubnó Tamás, Mezei János)
Vez.: Rácz Zoltán


Steve Reich: Mallet Quartet (ősbemutató), Daniel Variations (magyarországi bemutató), Music for 18 Musicians

www.mupa.hu