Eszter, Eliza

A művészet gyógyító ereje

2010.01.19. 15:33

Programkereső

Számos lehetőség kínálkozik a lelki sérülések enyhítésére vagy épp a mentális fejlődés elősegítésére. Rovatunkban ezúttal egy zene-, egy vizuális- és egy táncterapeutát kértünk arra, hogy röviden mutassa be szakterületének jellegzetességeit.

Telek Lilla
Telek Lilla

Telek Lilla zeneterapeuta, pszichológus: Valaha - a mitológia szerint - Zeusz azért nemzette a kilenc Múzsát, hogy azok megénekeljék a világ teremtését, és a világ harmóniáját, és benne a lélek harmóniáját őrizzék énekükkel. Valóban, a lelki "fájdalmak", mentális betegségek enyhítésére, gyógyítására évezredek óta alkalmazzák a zenét, mint gyógyító eszközt. A törzsi szertartásokat, a sámánok, varázslók gyógyító rítusait mindig valamilyen ritmus, dobolás, énekhang, kántálás kísérte. 

Az egyiptomi hitvilág szerint Ré napisten lányának vad kedélyét csak a zene és tánc tudta csillapítani, vagy idézhetjük a jól ismert ószövetségbeli példát is, miszerint Dávid hárfajátéka volt az egyetlen gyógyír Saul király lelki szenvedéseire. Az ie. 2. évezredben a zene termékenységfokozó erejéről írtak. A görögök a zene gyógyító hatását írták le, megosztva a különböző zenei hangsorokat jó és erkölcsformáló, valamint rossz, azaz elpuhító, a szenvedélyekbe hajszoló zenékre, és alkalmazták is, orvosként gyógyítottak a zenével. 

A 20. században a zenét "hivatalosan" is használni kezdték a lélekgyógyászatban - elsősorban pszichiátriákon, fájdalomcsillapításban, azután a gyógypedagógiában is. Ma is e területeken alkalmazzák leginkább, mégis felhasználása terjedőben van - szerencsére.

Épp abban rejlik titka, hogy olyan zavarok, betegségek, állapotok kezelésére, enyhítésére is alkalmas, melyek szavakkal, a szokásos verbális terápiákkal nem, vagy csak alig megközelíthetőek. A másik rejtelme, hogy élményszerű, az átélést, megélést helyezi előtérbe, ezáltal túlmutat a szavakkal elérhető régiókon. Így tehát az enyhébb viselkedészavaroktól a súlyosabb spektrumú autizmusig, bármely érzékszervi vagy értelmi fogyatékossággal együtt járó érzelmi zavar enyhítésénél, vagy a klasszikus pszichés betegségek (depresszió, hangulatzavar, pszichózisok, függőségek) esetében eredményesen alkalmazható.

Hogyan hat? Megérint, felráz, akcióra és reakcióra késztet, enged "kiélni" indulatot, dühöt, (konfliktuskezelés...) fájdalmat, szomorúságot (érzelemkifejezés) kreatívvá, spontánná tesz. Teret ad a "saját" hang, hangulat, a saját ének - az 'én' kifejezésének. Így aztán valóban alkalmas a lelki mentálhigiénére, a prevencióra, a még egészséges ember lelki harmóniájának megőrzésére. (Ahogy Zeusz is akarta...)

Erdei Gábor
Erdei Gábor

Erdei Gábor rajztanár, pszichológus, mozgás- és vizuális terapeuta: Köztudott, hogy a vizuális vagy képi megjelenítés az önkifejezés egyik alapformája. Képzeletünk a nem tudatos és tudatos élményeinket, érzelmi-, gondolati tartalmainkat spontán módon képes átlényegíteni, képpé transzformálni. E sajátos integráció, az alkotó személy szempontjából, a lényegit sűríti képpé egyfajta időtlen dimenzióba transzformálva azt. Ezt a kreatív, szimbólumalkotó kapacitást használják a vizuális terápiák.

A különféle vizuális terápiás metódusok, a szakterületnek megfelelő terápiás keretben működnek. Ezen túl a nonverbális terápiás nyelvezetek - mint mozgás, zene, vizuális - között van átjárhatóság, az élménymegélés különféle formái, ezek áthatásai, majd ezek átdolgozása segíthetik az élményfeldolgozást. A nonverbális terápiákkal közvetlen módon elérhető a beszéd, a szavak előtti élményvilág. Ugyanakkor a terápiás munkamód illetve a feldolgozás része, az alkotói folyamatban megélt élmények verbalizálása, interpretációja is. Ennek használatában a különféle terápiás metódusok különböznek. Jelenleg vizuális terapeuta képzés a Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti Karán van posztgraduális képzés keretében.

Musitz Ágnes
Musitz Ágnes

Musitz Ágnes táncterapeuta, jógaoktató, exbalerina: A mozgás az élet eleven reprezentánsa. A testbe születés sejtek cserélődését, a légzés áramlását, az emésztés folyamatát, keringési rendszerek lüktetését, tehát állandó mozgást is jelent. Első, elemi mozgásmintáink még az anyaméh védelmében alakulnak ki. A születés után a világ megismerése jellemzően testi módú, hiszen már a legkorábbi életszakaszban is érintünk és érintve vagyunk, ez pedig érzeteket, érzéseket generál bennünk. Felnőtt korra kialakult mozgásmintáink nagy hányada már automatikusan működik, kívül a tudatos figyelem tartományán. Lélegzünk, mozgunk, közlekedünk anélkül, hogy ezt tudatunk regisztrálná. Légzésünk ritmusa/mélysége, mozdulataink dinamikája és íve azonban megismételhetetlenül egyedi.

Napjaink felgyorsult tempójában a sűrűn érkező ingerek feldolgozása ritkán enged időt arra, hogy saját testiségünkben és mozdulatainkban átélhessük a létezés legszemélyesebb élményét. Testünket úgy használjuk, mint egy szolgálatunkra rendelt járművet, melynek érzékenységéről és jelzéseiről szinte tudomást sem veszünk, pedig éppen ez a test az, ami legbelső lényegeink hordozója, egyben kifejezője is.

A mozgásterápia visszavezet a lét eleven élményéhez. Segítségével újra összekapcsolódhatunk testi emlékezetünkkel, rálelhetünk egyéni ritmusunkra, átélhetjük a spontán és őszinte mozdulatok felszabadító varázsát, miközben a testi kommunikáció segítségével tapasztalatokat nyerhetünk a velünk együtt mozgó társak másféle ritmusáról, dinamikájáról.

A mozgás segít az energiablokkok oldásában. A megelevenedő testi emlékek újraélése és  megértése elmélyíti az önismeretet és megnyitja az utat új megoldások kipróbálására.

Önmagunk megismerése és elfogadása, élethelyzeteink és viszonyulási módjaink feltérképezése, kapcsolati problémáink gyökereinek megértése és új, adaptív megoldások keresése elősegíti személyiségünk újraértelmezését és kiteljesedését. Mindannyiunk számára adott a változás, a fejlődés lehetősége, amennyiben rálátunk sorsunk-életünk összefüggéseire.

A mozgás-táncterápia hatásmechanizmusának egyik különlegessége abban rejlik, hogy segítségével olyan emléktartományok is elérhetővé válnak, melyeket a verbális terápiák nem tudnak megérinteni. Egy csoportfolyamat lehetőséget nyújt arra, hogy a számtalan mozgásos interakcióban egymást érzékenyen tükröző felületekké válva felismerjük elakadásainkat, rögzült viselkedésmintáinkat, így megnyílhatunk az új, adaptív közelítési módok kipróbálására és elfogadóbb személyiséggé válhatunk.