Mátyás

Német Requiem

2010.02.15. 14:13

Programkereső

Brahms pályájának egyik csúcsa a Német Requiem - e heti videónkon a mű második tétele hallható, Karl Richter vezényletével.

Johannes Brahms (1833-1897) Hamburgban született. Fiatal éveit szülővárosában, később Düsseldorfban és Detmoldban töltötte, majd 1862-ben Bécsbe költözött és ettől kezdve haláláig a császárvárosban élt. Bécsi tevékenységét kóruskarnagyként kezdte: előbb a Singakademie, majd a híres Zenebarátok Egyesületének kórusát vezette. 1875-ben felhagyott a kórusvezetéssel, az addig eltelt évek alatt azonban nagyon sok tapasztalatot szerzett a vokális zene területén, melyeket saját kórusműveiben kamatoztatott. Kórusműveinek legjava ebben az időszakban keletkezett, köztük pályájának egyik csúcsa, a Német Requiem.

Nem lehet pontosan tudni, mi ihlette őt e mű megírására. Az egyik lehetséges indíték édesanyjának, a másik feltevés szerint Robert Schumann halála. Brahms nagyon szerette és tisztelte Schumannt, mélyen megrázta annak 1856-ban bekövetkezett tragikus halála és a Német Requiem egyes részei, előtanulmányai valóban ebből az időből származnak. A teljes mű először 1869-ben a lipcsei Gewandhausban hangzott fel.

A cím - Német Requiem - arra utal, hogy ez a mű nem a katolikus gyászmise latin szövegére íródott, mint a zeneirodalom sok nagy requiemje, hanem anyanyelvi szövegre. A zeneirodalom nagyon kevés ilyen művet ismer (Schütz, Britten). A cím lehetne 'protestáns requiem' is, hiszen szövegét kizárólag a Bibliából állította össze a zeneszerző, az Ótestamentumból éppúgy, mint az Újszövetségből. Életrajzírói nem sokat beszélnek arról, hogy Brahms vajon vallásos volt-e. Ismerve zárkózott természetét, könnyen elképzelhető, hogy környezete ezt nem is tudta róla. A Bibliát mindenesetre nagyon jól ismerte, erre utal az, ahogyan összeválogatta a tartalmilag és eszmeileg összefüggő, logikailag összetartozó idézeteket a Szentírás legkülönbözőbb részeiből. A Requiemben messzire tekint vissza: Bachra, sőt az őt is egy évszázaddal megelőző Heinrich Schützre. Hatalmas és csodálatosan megszerkesztett, mesteri fúgák szólalnak meg a műben, barokkos ellenpontok a homofón tételekben is, Schütz hagyományát pedig abban folytatja, hogy sok helyen a zene szinte szó szerint, majdhogynem képszerűen követi a szöveg szavait.

 

A felvételen a mű második tétele hallható, Karl Richter vezényletével. A gyászinduló dallama egy régi korál, a  Wer nur den lieben Gott last walten protestáns ének átformált melódiája: "Mert minden test olyan, mint a fű..." ;a requiem legismertebb és legnevezetesebb tétele.  A tétel hármas tagolású, a fődallam hamisítatlan induló jellegét hármas lüktetéssel tompítja a szerző. A zenekar komor hangzásához az énekkar unisono mély szólamai csatlakoznak. A komor hangzás a tétel végén ismét oldódik, a dúr hangnemben felhangzó örömkórus révén, amit a fuvola fényes hangzása kísér.