Pandora, Gabriella

A Petruska Varázslója

2010.04.12. 13:06

Programkereső

„Ernest Ansermet az utcán mutatkozott be Clarens-ben, 1911-ben egy napon, és meghívott magához vacsorára – emlékezett vissza az idős Stravinsky Robert Crafttal folyatott egyik beszélgetésében a híres svájci karmesterrel való megismerkedésére. – Bár már hallottam róla mint pedagógusról és muzsikusról, külseje – szakálla – megdöbbentett: olyan volt, mint a Varázsló a Petruskában.” Ebből az utcai találkozásból hosszú barátság fejlődött ki, ami mindkét művész pályájára hatást gyakorolt.

Stravinsky többek között a Gyagilev-társulattal Amerikából hazatérő Ansermet-től kapta 1918-ban azokat a ragtime-kottákat, amelyek A katona története és a Ragtime tizenegy hangszerre komponálásakor inspirálták, ugyanakkor viszont a karmester lényegében azért lehetett jelen az említett hangversenykörúton, mert 1914-ben, amikor Pierné és Monteux otthagyták az Orosz Balettet, Stravinsky szót emelt annak érdekében, hogy Gyagilev Ansermet-t nevezze ki a zenekar élére. 

Marek Janowski
Marek Janowski

A legendás Sacre-bemutató óta botrányhősnek számító komponista kiállása a valóban némileg ördögi külsejű dirigens mellett már csak azért is figyelemre méltó, mert a hírhedten éles nyelvű Stravinsky véleménye a karmesteri szakmáról általában igen kevéssé volt hízelgőnek nevezhető, annak pedig rendszerint egyáltalán nem érezte szükségét, hogy lesújtó megállapításait magába fojtsa. Leopold Stokowskit például „a karmesterek, akárcsak a politikusok, ritkán eredeti emberek" axiómája ellenére kifejezetten becsülte, mégis úgy vélte, hogy a dirigens „nagymértékben hibáztatható azért, mert a vezénylésről elterjesztette azt a közkeletű hiedelmet, hogy az egyfajta bűvészkedés". Stokowski ezzel együtt mégis jobban járt, mint Furtwängler, akiről Stravinsky kijelentette, hogy Zongoraversenye egyik előadásán „borzalmasan vezényelt, még rosszabbul, mint Koussevitzky a bemutatón", márpedig ez összevetve egy másik, az Óda Koussevitzky-féle premierjéről szóló, és szintén Craft által feljegyzett anekdotával, amely szerint a karmester egy kottamásolási hiba mellett állítólag azt sem vette észre annak idején, hogy a trombitás rossz kulcsban játszik, határozottan gonosz megjegyzésnek tekinthető. Ansermet-ről ehhez képest igen elismerően nyilatkozott, megállapítva, hogy „mint karmester rendkívül ügyes volt a zenekari egyensúly megteremtésében, és emellett értette a francia-orosz új zenét is". (Igaz barátságukra némi árnyék vetült, amikor Ansermet Stravinsky előzetes jóváhagyása nélkül húzott részleteket az Apollónból és a Kártyajátékból.) 

Az Orchestre de la Suisse Romande-ot (a Francia-Svájc Zenekarát) ez a nagyszakállú varázsló, a modern zene egyik apostola alapította 1918-ban, és egészen 1967-ben bekövetkezett haláláig az együttes vezető karmestere maradt. Ahogyan ő maga is szinte intézménynek számított a 20. század közepén, zenekara is hamar azzá vált. Eleinte rádióadások tették világszerte ismertté a genfi székhelyű együttest, később a koncertkörutak mellett számos legendás hangfelvétel gyarapította rajongóik táborát. A zenekar kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektetett a kortárs zene értő megszólaltatására és támogatására Britten és Debussy műveitől Eötvös Péterig, Milhaud-tól Honeggeren át Heinz Holligerig. Ansermet halála után a vezető karmester posztját olyan dirigensek töltötték be, mint Wolfgang Sawallisch, Armin Jordan vagy Fabio Luisi. Áprilisban Marek Janowski irányításával érkeznek Budapestre, aki 2005 szeptembere óta áll az együttes élén.  

2010. április 14. 19:30
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Marek Janowski és a Suisse Romande Zenekar 

Ravel: Couperin sírja
Mendelssohn: e-moll hegedűverseny, op. 64
Saint-Saëns: III. (c-moll, „Orgona") szimfónia, op. 78 

Km.: Arabella Steinbacher (hegedű), Tobias Berndt (orgona)
Vez.: Marek Janowski

 

www.mupa.hu