Romantikus-bérlet a Concerto Budapesttel
Az est zárószáma Bruckner IV. szimfóniája lesz, aki élete során tizenegy és háromnegyed szimfóniát komponált. A legelsőt eleve méltatlannak érezte ahhoz, hogy érett művei közé számítsa, a másodikat pedig utóbb nulladiknak nevezte. Így végül kilencig jutott (mint oly sokan Beethoven után), ennek utolsó - negyedik - tételét azonban már nem tudta megírni. A legnagyobb sikert e hatalmas és sokszor átírt kompozíciók közül a hetedikkel és az általában „Romantikus"-nak nevezett negyedikkel érte el. Az 1873-74 folyamán keletkezett, eredetileg három tételes, majd 1880-ban Scherzo-tétellel bővítetett kompozíciót mindenekelőtt a természet, az erdők és rétek, a hatalmas ausztriai hegyek világa ihlette.
A nyitótétel a vonósok halk, szinte susogó tremolóival kezdődik (ezt az eszközt Bruckner máskor is szívesen alkalmazta), e háttér szólal meg a kürt, eleinte kvintlépésekkel (a motívum a tétel végén is visszatér). Mindjárt az első harmóniai váltás jellemző Bruckner művészetére: az Esz-dúr Cesz-dúr felé tér ki és innen lép vissza (a zeneelmélet terc rokonnak nevezi ezt a váltást). Lendületes, energikus folyamat indul el, téveszthetetlenül egyéni harmónia-kapcsolatokkal, a hangerő fokozódik. Aztán mintha váltana a komponista kamerája. Otthagyjuk a hegyek világát, egészen más táj következik, szelídebb, lankásabb. Jellegzetes hangismétléses motívum vezeti be és uralja egy darabig. Bruckner formaépítésének alighanem ez az egyik érdekessége: nem „fejleszt" (illetve csak rövidebb szakaszokon át), inkább egymás mellé sorol igen különböző, egymásból motivikusan nem következő témákat. A nagyzenekari hangzást szívesen vegyíti kamarazenei - olykor madárdalokat idéző -- szakaszokkal. Nagyszabású, éneklő lassú után a Scherzo visszatérő főrésze némileg rusztikus, szinte szilaj. A gyengédebb középrészt maga a az általában igen szűkszavú komponista jellemezte így: „tánc, vadászok lakomája közben". A finálé sok tekintetben a nyitótételre emlékeztet (egyes témák is visszatérnek). A befejezés, mint minden Bruckner szimfóniáé, zengő, himnikus. Nem diadalmas - a harc, a győzelem eszméje távol állott a mélységesen vallásos komponistától - azt az örömöt hirdeti, amelyet az ember Isten műve, a Természet szemlélése során érezhet.
Concerto Budapest
2010. május 19. 19:30
Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Km.: Keller András (hegedű)
Vez.: Takács-Nagy Gábor
Brahms: Tragikus nyitány, op. 81
K. A. Hartmann: Concerto Funebre hegedűverseny
Bruckner: IV., Esz-dúr "Romantikus" szimfónia
Romatikus-bérlet
http://www.concertobudapest.hu/