Etelka, Aletta

Útközben - interjú Anne-Sophie Mutterrel

2010.06.02. 14:11

Programkereső

Világhírű hegedűművész, gyönyörű nő, energikus és rendkívül nyitott ember. Anne-Sophie Mutterrel első budapesti koncertje előtt beszélgettünk.
Anne-Sophie Mutter
Anne-Sophie Mutter

Turné Észak-Amerikában, Ázsiában, Európában, majd da capo al fine. Azt gondolnánk, hogy mivel drága az ideje, amikor csak teheti, repülővel jár. Vagy limuzinnal - de egész biztosan sofőrrel. Ennek ellenére a saját maga vezette kocsiból száll ki a fővárosi szálloda előtt, majd a csomagokat és az autót hátrahagyva, be sem jelentkezve a recepción azonnal mikrofon elé ül a hallban, és élénk érdeklődéssel hallgatja első kérdésemet, miszerint:  

- Több tucat lemezt készített, melyek közül számos korongon Brahms zenéje hallható, a legfrissebben a három hegedű-zongora szonáta szerepel. Jelenleg is a német komponista műveivel járja a világot, első budapesti fellépésének műsorán a D-dúr hegedűverseny szerepel. Mi az a speciális érték, amely nem található meg más zeneszerző műveiben? 

- A hegedűirodalom óriási, így egy évben bizonyos területekre lehet csak koncentrálni, de ez nem azt jelenti, hogy más szerzők műveiben nem fedezhető fel különleges erény. Brahms kivételes abból a szempontból, hogy vélhetőleg Joachim Józseffel való szoros kapcsolata miatt olyan darabokat írt, amelyek a hegedű éneklő minőségének mély megértéséről tanúskodnak. Beethovenről ugyanez nem mondható el. Hatalmas mester, ez nem kétséges, fantasztikus darabokat, szonátákat, concertókat komponált, de a hegedülés lényegét nem sikerült megragadnia, így lendületes zenéjének előadása fizikai küzdelmet is jelent a zenésznek. Brahms szonátái számomra lenyűgözőek, mert a különbözőségük, a változatosságuk mindig magával ragad és oly sok finomságot lehet találni bennük, hogy egy életen keresztül játszva sem tudnám megunni őket. 

- Egy ilyen hosszú turnén, ahol minden este más városban, de ugyanazt kell játszania, hogyan tudja megőrizi az interpretáció frissességét és saját fizikai erőnlétét? 

- Ez olyan, mint szeretni valakit. Nehéz minden nap egyformán tenni ezt, de attól az érzés megmarad hétfőn, kedden, szerdán... Így van ez a Brahms-concertóval is. Nagyon izgalmas többször játszani egy művet: lehetőséget ad, hogy igazán elmerüljek benne, a zenekarral és a karmesterrel együtt. Ne felejtsük el, hogy minden este több mint száz ember dolgozik velem és mindig más a környezet is: más a hangzás, más a színpadi forma, más jellegű személyes kapcsolat fűz a darabhoz, és pusztán a különböző feltételek miatt egy kicsit mindig más darabot játszunk. Óriási lehetőség ez, hiszen több alkalmam van egy hullámhosszra kerülni a művel. Rengeteg új ötlet csak akkor nyílik meg, amikor épp játszom. Nem unatkozom és ez a személyiségemből is fakad: maximalista vagyok, bármihez fogjak is. 

Fittnek maradni pedig kicsit humoros dolog egy művész életében: a turné után mindig egyben turné előtt is. Különösen nehéz a menetrend ebben az évben, ezért igyekszem minél több időt a szabadban tölteni: szeretek kirándulni, a koncertek között, amikor tanítási szünet van Németországban, átugrunk Ausztriába a kedvenc üdülőhelyünkre és az Alpokban pihenünk. A természetből mindig ihletet meríthetek. 

- Ön mutatta be Gubaidulina In tempus praesens című darabját, ami másik fontos pillére ezévi koncertjeinek. Több ősbemutató is fűződik a nevéhez, például Previn, Penderecki, Lutoslawski esetében és New York-i tartózkodása alatt ősszel sor kerül egy Wolfgang Rihm-premierre is. Ön szerint mennyire fogékony a közönség a kortárs zenére? 

- Élénk érdeklődés tapasztalható, de ez országtól is függ. Angliában például - talán az alacsony jegyárak miatt is - sok fiatal ül a sorok között és igen népszerű a kortárs zene. Művészként számomra azonban az a fontos, hogy mit alkotok a zenében. Ha a közönség szereti például Gubaidulinát, akkor hálás vagyok, de ha csak feleennyinek tetszene, akkor abbahagynám és nem játszanám többet? Nem, sőt, még több meggyőződéssel adnám elő! A zene csodálatos, még ha egyben furcsa nyelv is. A háttérben rejlő törekvés számít - még akkor is, ha más, szokatlan formában íródott. Ha olyan hihetetlenül erős érzelmi töltet, élettörténet van mögötte, mint az In tempus praesens-ben, akkor a közönséget egyszerűen beszippantja. Nem tudnak ellenállni. 

- A lemezen Bach-darabok szerepelnek mellette. 

- A Johann Sebastian és Gubaidulina között lévő kapcsolat igen erős: ő nem egyszerűen Bach zenéjéből emel át részleteket, hanem inspirációként használja a zenéjét. Ahogy a művet adó zeneszámok összeállnak, ez az, ami vonzza Gubaidulinát, és ezt... Bach alkotta meg. Ez az oka az együttműködésnek - a darab semmi más, csak Bach békéje, derűje. 

Anne-Sophie Mutter
Anne-Sophie Mutter

- Amikor először kerültek kezembe a lemezei még a '80-as években, meg voltam lepve, mert egy női hegedűst láttam a CD-k borítóján, ami ritkaságszámba ment akkoriban. Hogyan tud nőként és anyaként helyt állni ebben a kemény és férfias szakmában? 

- Nem hiszem, hogy ma is léteznek még kizárólag férfi szakmák és a zenetörténetben is mindig voltak nagyszerű nők, csak éppen nem igazán beszélünk róluk... Tervezem, hogy összegyűjtöm az elmúlt háromszáz év zeneszerzőinek „múzsáit" - festőknél és íróknál ilyen mindig is volt és a 18. századtól a muzsikusoknál is egyre gyakrabban, csak akkoriban a hölgyeknek másként kellett élniük és viselkedniük, hogy ne vonjanak magukra a kívánatosnál több figyelmet. Szerintem minden lehetséges, ha az ember akarja és meg tudja szervezni az életét. Sokat segít az is, ha már elért egy szintet a zenei fejlődésben, a karrierjében, ha már megállapodott az élete. Pályát kezdeni kicsi gyerekkel - ez az, ami szerintem lehetetlen. Én 28 évesen szültem az első gyermekem, de akkor már jópár éves tapasztalatom volt és nem volt baj, ha egy darabig kevesebbet játszottam. A nőknek azonban mindkettőre szükségük van. Nem élhetnek egyoldalúan. Kell egy remek szakma és hogy önmagad egy részét csak ennek szenteld: megvalósítani az álmaidat, de egyben túl is lépni rajtuk... Egy nőnek azonban legyen gyereke is, hiszen az élet legszebb pillanataihoz ez is hozzátartozik. 

- Mint ahogy például az irodalom is sok szépséget rejt magában. A honlapján látható egy lista a kedvenc könyveiről... 

- Igen, ráférne egy frissítés... (nevet) 

- Miért olyan fontos Önnek az olvasás?  

- Minden szakma veszélye, hogy túlságosan ráfókuszál az élet egy részére. Hogy termékeny legyél, mindig más forráshoz kell fordulni inspirációért. Az irodalmi alkotásokban megannyi érdekes ötlet rejlik, különböző nézőpontok, történetek kapcsolatokról, ezek számomra a legkifejezőbbek. Természetesen olvasok zeneszerzőkről is, de azt inkább csak az információ kedvéért, hogy legyen rálátásom, de a lakatlan szigetre nem ilyet vinnék. Vannak írók, akik különösen nagy hatással vannak rám, egyikük Gabriel Garcia Marquez, rendkívül erős, plasztikus nyelvezete van, nagyon finoman kifejező. Amikor Marquezt olvasok, szinte magam előtt látom a történetet, a helyszíneket. Akit még nagyon kedvelek, az a Spanyolországban élő Mario Llosa Vargas vagy Bernhard Schlink, és persze Rainer Maria Rilke. Angolul Jane Austen-t olvasok, mert gyönyörűnek találom a stílusát. 

- 2008-ban segítő kezet nyújtott egy baráti körnek és létrehozta az Anne-Sophie Mutter Alapítványt, hogy támogassa a tehetséges zenészeket, továbbá minden évben jótékonysági koncerteket ad. Miért tartja fontosnak mások segítését?

- Azt hiszem, azért lettem zenész, mert meg akartam változtatni a világot. Sokunk talán azért választja ezt a hivatást, mert úgy gondolja, a zene összeköti az embereket. Tegnap Bécsben a koncert második felében a Mahler-szimfónia alatt lenyűgöző volt látni, ahogy több mint száz zenész felépítette a hallgatók számára a szimfóniáknak ezt a csodáját és életre szóló élményt adott. Micsoda luxus, hogy ott ülhetsz és mi neked zenélünk! (nevet) 

Ha a zenetörténetet vesszük, számomra Mendelssohn az, akit mindenki másnál jobban tisztelek. Igazi humanista volt, zeneiskolákat építtetett, jótékonysági koncerteket adott, felállíttatta Bach gyönyörű, lipcsei szobrát, érzékeny volt a többi emberre, lehetőséget biztosított a fiatalabb generációknak - nem csak azért, mert ifjúsági zenekart akart létrehozni Lipcsében, ami azért nyilvánvalóan az indítékai között volt -, de azt is megértette, hogy a zene mindenkié, nem csak a jó anyagi hátterű családoké. Ezért gondolom úgy, hogy a jótékonysági hangversenyek nem csak amolyan „melléktermékei" a zenész létnek, ami egyébként nagyfokú érzékenységet feltételez: meg kell látnunk mások szükségleteit és a zenével - ha mégoly kis mértékben is - de meg tudjuk változtatni az életüket.