Valér

Sorsok sűrűjében

2010.09.06. 07:57

Programkereső

Bár Fryderyk Chopin és Robert Schumann is épp kétszáz éve született és később a romantikus stílus meghatározó alakjává vált, kettejük összefonódó és sok hasonlóságot mutató életútja számos ponton igen lényeges különbséget mutat.

Például Chopin kizárólag zongorára, míg Schumann más hangszerekre, több formai műfajban is komponált. Chopin francia, Schumann német nyelvterületen ért el pályája csúcsára. Egy dolog azonban mindenképp azonos: a minden addiginál árnyaltabb, intimebb, érzékenyebb zongorastílusuk a zenetörténet halhatatlanjai közé emelte őket.

Eltérések már a kezdetektől megmutatkoztak, mert míg Chopin francia származású édesapja országos hírű pedagógus volt a Varsói Líceumban, addig Schumann édesapjának kiadóvállalata Szászország egyik haladó irodalmi és politikai központja volt. Míg Chopin édesanyjától örökölte művészi hajlamát és zenei tehetsége már igen korán megmutatkozott, addig Schumannt elsősorban az apja könyvkereskedésében fellelhető könyvek varázsolták el és csak hétévesen fordult a zongora felé. Hasonlóság, hogy mindkét zeneszerző intenzív érdeklődést mutatott az irodalom iránt, olyannyira, hogy Schumann számos zongoradarabjában köszön vissza irodalmi ihlet, Chopin pedig minden bizonnyal a színháztörténet lapjaira írta be volna magát kiváló színészi képességeivel, ha végül nem a zongorát választja. Persze ez a lehetőség fel sem merült, hiszen akinek bimbózó tehetségét Mozartéhoz hasonlítják, annak egész biztosan a fekete-fehér billentyűk mellett a helye.

A kis Fryderyk mindössze hatéves volt, amikor már olyan ügyesen zongorázott, hogy hallás után lejátszott minden dallamot, újakat is kitalált, sőt, improvizált is. Hétévesen már önálló szerzeményekkel állt elő, amiket édesanyja jegyzett le; ezek pedig olyan nagy sikert arattak a barátok körében, hogy 1817-ben nyomtatásban is megjelentek - ez volt a g-moll és a B-dúr polonéz. A mai fülnek is igen kellemesen hangzó művekről a Pamiętnik Warszawski című lap kedvezően nyilatkozott, ennek köszönhetően nyíltak meg a kis zseni előtt az arisztokrácia szalonjainak ajtajai, és lett Chopin a varsói teadélutánok és estélyek rendszeres és szívesen látott vendége. Azonban a mozarti példából tanulva apja, Nicolas Chopin nem engedélyezte, hogy fia pénzért lépjen fel, de a szegények javára rendezett jótékonysági koncertek természetesen más latba estek. Az egyik ilyen jócélú hangverseny után otthon meg is kérdezték tőle, hogy szerinte mi tetszett a legjobban a közönségnek, mire gyermeki ártatlansággal csak azt felelte: „Tudja, édesanyám, mindenki a galléromat leste!"

Nem volt ilyen felhőtlen kisgyermekkora Schumannak, aki csak hároméves koráig nevelkedik otthon, mert édesanyja betegsége miatt egy ismerős család gondoskodik róla. Hat és fél évesen kerül vissza szülővárosába, Zwickauba, ahol tehetségét a filológiában, a címertanban és a nyelvtanulásban kamatoztatja: görögül, latinul, franciául, angolul beszél és fordít is. Első művei nem is zeneművek, hanem színdarabok, regények, versek. Hétévesen kezd el ismerkedni a zenével, majd beleveti magát ebbe a világba. Zongorázni, komponálni kezd, zenekart szervez. A nagy lendület azonban megtörik: tizenhat éves, amikor édesapja, Friedrich August Gottlob Schumann meghal. Nagy dilemma elé kerül, hiszen édesanyja jogászként képzeli el jövőjét, ő maga pedig képtelen dönteni a zene és az irodalom között. Végül 1828-ban beiratkozik a lipcsei egyetem jogi fakultására, ahol szerény szorgalommal látogatja az előadásokat - inkább komponál és Friedrich Wiecknél, a kor egyik neves zongorapedagógusánál folytatja zongoratanulmányait. Itt ismerkedik meg Wieck lányával, Clarával, akit később feleségül is vesz.

Várjon Dénes
Várjon Dénes

Chopint tanulmányai Varsóhoz kötik. A líceumban, majd a konzervatóriumban csiszolja tudását, nyaranként pedig vidéki uradalmaknál vendégeskedik, gyógyfürdőbe utazik, hogy így erősítse törékeny szervezetét és így pihenje ki a tanév fáradalmait. Zeneszerzéstanára mindvégig Jozef Elsner, aki tanulmányai végeztével „különleges tehetség, zenei géniusz" minősítéssel bocsátja útjára. Ekkor, 1929-ben indul útnak Bécsbe, hogy tágítsa zenei horizontját. Megismerkedik Carl Czernyivel, a legfontosabb kiadóval, Haslingerrel tárgyal művei kiadásáról és két nagysikerű koncerteket is ad, ahol saját szerzeményét, a Don Giovanni-variációkat és a Rondo-Krakowiakot játssza és improvizál is. Hazatérve az öröm és a lelkesültség a szerelem lángját is fellobbantja: Konstancja Gładkowska, a varsói opera fiatal énekesnője iránt táplál gyengéd érzelmeket, amelyek több művében - de legfőképp az f-moll zongoraverseny Adagiójában - is megjelennek. Chopin hírneve ekkor már bejárja Lengyelországot, így elérkezettnek látja az időt egy hosszabb tanulmányútra. Bécsbe érve nem tudja megismételni első látogatásának sikereit, ezért Stuttgartba, Münchenbe, majd Párizsba utazik.

Schumann és Chopin életének eddig párhuzamos szálai ekkor gabalyodnak egymásba. Schumann számára időközben nyilvánvalóvá válik, hogy a zenével szeretne foglalkozni és otthagyja az egyetemet. Olyan rohamtempóban kezd el zongorán gyakorolni, hogy jobb kezének középső ujja lebénul, ezért a zeneszerzésre koncentrál és közben zeneírói munkásságba fog. Első kritikáját 1831-ben épp Chopinről írja. 1834-ben - saját lapja, a Neue Zeitschrift für Musik alapításának évében - kerül személyes kapcsolatba azzal a Chopinnel, akinek párizsi karrierjét talán az ő cikke alapozta meg. Chopin 1832 januárjában adott koncertje ugyanis meghozza számára az áttörést és ezzel egyenrangú tagjává válik a legnagyobb párizsi művészek társaságának: Liszt, Berlioz, Delacroix és Heine fogadja barátai közé.

Az életpályák ezután szétválnak. Schumann Bécsben, majd ismét Lipcsében, később Drezdában próbál boldogulni, Chopin pedig sokat koncertezik szerte Európában, de Párizshoz mindvégig hű marad. A hosszan elhúzódó tüdőbaj itt végez vele 1849-ben. Schumann-nak még hét éve adatik, az utolsó kettőt már az endenichi ideggyógyintézetben tölti elmebaja miatt. 1856-ban ő sem kerülheti el a végzetét. Így teljesedett be a kétszáz éve indult két sors, hogy a jelenben és a jövő emlékezetében folytassa megkezdett útját.

  

Matinékoncertek

2010. szeptember 26. 11:00
Fesztivál Színház
Költők a zongoránál - 200 éve született Robert Schumann és Fryderyk Chopin

Schumann: Album für die Jugend, op. 68 (részletek); Karnevál, op. 9 No. 7 - Coquette; Fantasiestücke, op. 12 - Des Abends; Kreisleriana, op. 13 (részlet); C-dúr fantázia, op. 17; Gyermekjelenetek, op. 15 No. 13 - Der Dichter spricht
Chopin: Asz-dúr mazurka, op. 59 No. 2; Berceuse, op. 57; B-dúr mazurka, op. 7 No. 1; F-dúr noktürn, op. 15 No. 1; F-dúr ballada, op. 38; Don Giovanni-variációk („Là ci darem la mano"), op. 2 (részlet)

Km.: Szilasi Alex, Várjon Dénes (zongora), Vida Péter színművész

www.mupa.hu