Edina

Áttört korlátok

2011.04.13. 10:30

Programkereső

A finn sajtó Szergej Nakarjakovot már tizenhárom éves korában a trombita Paganinijének nevezte a Korsholmi Zenei Fesztiválon nyújtott teljesítményéért, 1997-ben pedig a trombita Carusójaként üdvözölte a Musik und Theater kritikusa. A rendkívüli képességekkel megáldott művész technikája nem ismer határokat. Hangja egyedülálló, és jóval több, mint pusztán elképesztő virtuozitásának eszköze: a fiatal trombitaművész valódi carusói hangminőséget képvisel.

Nakarjakov 1977-ben született Gorkijban. Hatévesen kezdett zongorázni, majd 1986-ban egy gerincsérülés miatt váltott trombitára. Nagyon sokat köszönhet édesapjának, mind technikailag, mind zeneileg tőle tanulta a legtöbbet. Mihail Nakarjakov kezdetben naponta foglalkozott a fiával, klasszikus versenyművek sorát dolgozta át trombitára, és fáradhatatlanul kereste a megfelelő tanárt számára, de a fiatal muzsikus 1995 óta kizárólag édesapjával csiszolja tudását. A trombitaművész tízéves korában már zenekarokkal koncertezett Szovjetunió legnagyobb hangversenytermeiben, és oklevelet kapott egy felnőttek számára rendezett rézfúvós versenyen. Pályája további alakulása és az utazás szabadságának biztosítása érdekében a család Izraelbe vándorolt.

A nemzetközi karrier hamar elindult: Nakarjakov 1991-ben a Bad Wörishofenben rendezett Ivo Pogorelich Fesztiválon aratott óriási sikert, majd ugyanazon év augusztusában a Salzburgi Ünnepi Játékokon debütált a Litván Kamarazenekarral. Egy évvel később a Schleswig-Holstein-i Zenei Fesztivál vendége volt, ahol elnyerte a Davidoff-díjat. Azóta a világ számos vezető zenei központjában szerepelt, többek között a Los Angeles-i Hollywood Bowlban, a New York-i Lincoln Centerben, a londoni Royal Festival és Royal Albert Hallban. Európa legrangosabb fesztiváljain lép fel, Japánban évente több héten át turnézik, valamint vendégszólistaként koncertezik Észak-Amerikában és Kanadában. A világ legünnepeltebb zenészeivel, zenekaraival és karmestereivel dolgozik együtt, legutóbb a Szentpétervári Filharmonikus Zenekarral és Jurij Temirkanovval lépett színpadra Párizsban, a Théâtre des Champs Élysées-ben. Naptára megtelt a nemzetközi hangversenyélet legjelentősebb koncertsorozataira szóló felkérésekkel; zenekari és szólóesteken egyaránt szerepel, utóbbi esetében zongorista testvére, Vera Okhotnikova, vagy a belga Maria Meerovitch kíséretével. A 2009/2010-es évad csúcspontjaként bemutatta Christian Jost - Chet Baker-nek dedikált - PIETA című trombitaversenyét a hamburgi Laeiszhalléban.

A fiatal művész, mint az év hangszeres muzsikusa, elnyerte a Deutsche Phono-Akademie által adományozott Echo Klassik díjat 2002. október 13-án, 2006-ban pedig már zsűritagként vett részt a BBC Az év fiatal muzsikusa versenyén Angliában. Nevéhez fűződik Jörg Widmann ad absurdum című versenyművének bemutatása, melyre a Müncheni Kamarazenekarral 2006. január 8-án került sor. A szerző kifejezetten Nakarjakov számára komponálta a darabot, melyben a briliáns technikájú trombitás demonstrálhatja, hogy képes a körlégzésre is. Ezt a művet 2007. október 5-én Nakarjakov a londoni Barbicanban is előadta a BBC Szimfonikus Zenekarral és Jiři Belohlaveccel. A muzsikus sokszínűségét bizonyítja, hogy Japánban egy romantikus filmben is szerepelt (Taiga-no itteki): egy orosz trombitást alakított, valamint a film zenéjében is közreműködött.

Szergej Nakarjakov
Szergej Nakarjakov

Szergej Nakarjakov diszkográfiája, melyet a Teldec Classics International (Warner) gondoz, rendkívül lelkes fogadtatásra talált mind a közönség, mind a kritika részéről. Felvételei között megtalálhatók a leghíresebb trombitaversenyek, két szólóalbum trombitára írt virtuóz zenékkel (köztük Bizet, de Falla, Gershwin műveivel), a zongorista Alexander Markovitch kíséretével, romantikus dalok átiratai trombitára és zongorára, valamint Haydn, Mendelssohn és Hoffmeister vonós hangszerekre írt versenyművei trombitára és szárnykürtre átdolgozva. Legfrissebb albuma (Echoes from the past) Hummel, Mozart, Weber és Camille Saint-Saens eredetileg csellóra és fagottra született concertóinak átiratait tartalmazza.

"A zenében a hangszerek azt a feladatot látják el, mint a színek a festő ecsetjén." - írta Balzac. Nakarjakov felvételeit hallgatva megállapíthatjuk, hogy a muzsikus - tökéletesen kiaknázva hangszereinek lehetőségeit - a kevésbé ismert művek mellett a nagyon jól ismerteket is különleges, ritkán hallható színekkel festette meg. Kifogástalan technikája mellett árad belőle a természetes zeneiség. Ahogy egy kritikusa egyszer megjegyezte: úgy játszik a trombitán, mint ahogy mi levegőt veszünk.

Nakarjakov 2000-ben kiadott lemezének címe: No limit. És nála tényleg nincs határ. Folyamatosan kutatva a zenei kifejezés újabb és újabb lehetőségei után, a fiatal művésznek sikerült áttörnie a trombita világát határoló korlátokat a klasszikus zenében; repertoárja nemcsak az eredetileg trombitára írt művek teljes skáláját öleli fel, hanem egyre nagyobb területeket hódít meg káprázatos átiratainak köszönhetően. Átdolgozta többek között Csajkovszkij csellóra és zenekarra írt Rokokó-variációit, valamint Haydn az Esterházy-udvar csellistájának 1761 körül komponált, de csak kétszáz évvel később felfedezett C-dúr gordonkaversenyét is, melyet szárnykürtön szólaltat meg a Liszt Ferenc Kamarazenekarral közös hangversenyen.

A hangszer koncertpódiumra emelése is a trombitaművész érdeme. Nakarjakov egy különleges szárnykürtön játszik, mely nem három, hanem négy billentyűvel rendelkezik, így a mélyebb regiszterek is megszólaltathatók rajta. Az instrumentum a Musik und Theater kritikusa szerint: "Egyrészt a hegedű virtuozitásával tündököl, másrészt viszont a cselló melegségével énekel." Szabadon szárnyaló, kivételes trombitahangját hallgatva talán megértjük, hogy mire gondolt Szabolcsi Bence, mikor a következőképpen fogalmazott: "Minden hangszer végtelen lehetőség, mögötte sűrítetten és izzón ott lüktet a lélek; minden hangszer hatalom, vallás, egyéniség, zárt világegység, mítosz."


Világsztárok a Liszt Ferenc Kamarazenekarral

2011. április 16. 19:30

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Suk: Esz-dúr szerenád
Haydn: C-dúr gordonkaverseny, Hob. VIIb:1 - átirat szárnykürtre
Csajkovszkij: Firenzei emlék