Eszter, Eliza

Lenny vagy nem lenni

2011.04.24. 09:00

Programkereső

A legrégebbi és leghíresebb amerikai zenekar, a 169 éve alapított New York-i Filharmonikusok május 18-án története során ötödször látogat el Budapestre. Bár a legjelentősebb amerikai együttesek többségétől eltérően soha nem volt magyar származású zeneigazgatója, történetük mégis számos ponton kapcsolódik a magyar muzsikusokhoz és általában a magyar zenéhez.

Első ízben 1930. május 21-én, európai turnéja egyik állomásaként lépett fel Budapesten a már akkor is világhírű együttes, zeneigazgatója, Arturo Toscanini vezényletével. A Városi (a mai Erkel) Színházban tartott koncerten elhangzott Kodály Nyári este című darabja is, melyet bő másfél hónappal korábban, április 3-án Toscanini és zenekara mutatott be New Yorkban. Nem ez az egyetlen Kodály-mű, melynek ősbemutatója a New York-i Filharmonikusoknak köszönhető: még ugyanazon év decemberében Toscanini a Marosszéki táncokat is bemutatta, három évvel korábban pedig, 1927. december 15-én Willem Mengelberg, az együttes akkori zeneigazgatója dirigálta elsőként a Háry János-szvitet, amelyet a zenekar harmadik budapesti vendégszereplésekor, 1993 áprilisában Kurt Masur is műsorára tűzött. Az ezt megelőző, második látogatásra több mint fél évszázadot kellett várni: 1985 júniusában Zubin Mehta hozta el muzsikusait a magyar fővárosba. Ugyanott, az Erkel Színházban léptek föl, ahol Toscaniniék egykor. Legutóbb négy esztendeje, 2007 májusában hallhattuk őket Budapesten, a Müpában, Lorin Maazel vezényletével.

Alan Gilbert
Alan Gilbert

A Háry-szvitet Doráti Antal is dirigálta a New York-i Filharmonikusok élén: 1944 nyarán egy szabadtéri koncerten, a Lewisohn Stadionban, amely egyaránt szolgált amfiteátrumként és atlétikai versenyek helyszíneként. A többi nagyhírű magyar karmestert is gyakran meghívták New Yorkba. Reiner Frigyes - a Pittsburghi, később a Chicagói Szimfonikusok zeneigazgatója - például 1943 és 1949 között harmincszor, majd 1960 márciusában tíz nap alatt nyolcszor vezényelte a zenekart. Ormándy Jenő, a Philadelphiai Zenekar zeneigazgatója 1943 és 1947 között tíz alkalommal állt az együttes élén, Széll György, a Clevelandi Zenekar zeneigazgatója pedig 1943 és 1970 között mintegy százötvenszer. Kertész István, a kölni opera fő-zeneigazgatója 1969 decemberében két műsort vezényelt, összesen hét esten. Az első négy hangverseny második részében Bartók Kékszakállúját hallhatta a közönség, Judit szerepét Szőnyi Olga, a herceget Faragó András énekelte.

Az említett "nagyágyúkon" kívül olyan magyar karmesterek is felbukkantak a zenekar történetében, akiket a mai magyar zenebarátok talán kevésbé ismernek. A 2001-ben, 96 éves korában elhunyt Halász László, az 1943-ban alakult New York City Opera első zeneigazgatója - a harmincas években asszisztens karmester Széll György, majd Toscanini mellett - 1946 júliusában háromszor vezényelte a New York-i Filharmonikusokat a Lewisohn Stadionban: az első este többek között Kodály Psalmus hungaricusát, a másodikon Liszt Haláltáncát és Magyar fantáziáját Kilényi Ede szólójával, aki Budapesten tanítványa, Floridában tanártársa volt Dohnányi Ernőnek. 1954. július 2-án a Metropolitan Opera egyik karmestere, Kozma Tibor A denevér koncertszerű előadását dirigálta a stadionban, míg Rozsnyai Zoltán, a Philharmonia Hungarica alapító karmestere 1963. augusztus 3-án ugyanott magyar estet vezényelt. Varga László, aki 1951 és 1962 között az együttes csellószólamát vezette, 1961. április 5-én a zenekar tagjaiból általa alapított Virtuosi of New York kamarazenekart dirigálta a Filharmonikusok Baráti Köre számára a Metropolitan Múzeumban rendezett koncerten. Az ő vezetése idején három magyar ült a csellószólamban: rajta kívül Ormándy Jenő öccse, Márton (1929-től 36 éven át) és Fehér György (1948-tól 1974-ig). Az együttes centenáriumán, 1942-ben pedig négy magyar muzsikus játszott a zenekarban: a második hegedű szólam vezetője, Pogány Imre (1929 és 1958 között), Kürthy Zoltán, aki 1943-ig a brácsaszólamot vezette, a már említett Ormándy Márton, valamint az orgonista Antalffy-Zsíross Dezső. Fellépett a zenekarral több magyar zongorista is - Sándor György, Földes Andor, Anda Géza, Cziffra György, az utóbbi években Kocsis Zoltán és Schiff András -, a hegedűs Szigeti József, az énekesek közül Svéd Sándor, Várnay Asztrid, Szántó Enid és Stader Mária.

Alan Gilbert
Alan Gilbert

Végül még valakiről szót kell ejtenünk, aki noha nem magyar, annyi szállal kötődik hozzánk, hogy egy kicsit mégis a magunkénak érezzük. Leonard Bernstein a New York-i Filharmonikusok legnagyobb hatású és legnépszerűbb vezetője volt. 1958-tól tizenegy esztendőn át töltötte be a zeneigazgatói posztot - utána örökös tiszteletbeli karmesteri címet adományoztak neki -, de közös történetük jóval korábban kezdődött. Bernstein Reiner Frigyes legjobb növendékeként 1941-ben végzett a philadelphiai Curtis Intézetben, és 1943-ban már asszisztens karmesterként működött a New York-i Filharmonikusoknál. November 14-én, alig néhány órával a délutáni koncert kezdete előtt, a zenekar menedzsere felhívta, hogy neki kell helyettesítenie a megbetegedett Bruno Waltert. A műsorban szerepelt egy bemutató, az elsősorban filmzeneszerzőként híressé vált Rózsa Miklós op. 13-as darabja, a Téma, variációk és finale. A bravúros beugrást a rádióközvetítésnek köszönhetően a Carnegie Hall közönségén kívül is rengetegen kísérhették figyelemmel, s a huszonöt éves dirigenst kivételes teljesítménye egy csapásra ismertté tette. Néhány évvel később, 1948. május 20-án, a nálunk még akkor is szinte ismeretlen karmester a Székesfővárosi Zenekart vezényelte a budapesti Zeneakadémián. A hangverseny fél házzal indult, ám ezt is közvetítette a rádió, így a szünet után már a csilláron is lógtak, a koncert végén pedig hatalmas ünneplésben részesítették a fiatal amerikai karmestert. Az est egyik száma Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című műve volt, melyet Bernstein következő budapesti fellépésekor, 1983 novemberében is elvezényelt - akkor a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara élén. Leonard - vagy ahogy Amerikában szólították: Lenny - Bernstein fiataloknak szóló, műfajteremtő zenemagyarázó koncertjei sokunk számára meghatározó élményt jelentettek, hiszen annak idején jó néhányat itthon is láthattunk belőlük a televízióban.

Alan Gilbert és a New York-i Filharmonikusok

2011. május 18. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: Lisa Batiashvili (hegedű) 
Vez.: Alan Gilbert 

Bartók: Hegedűverseny 
Beethoven: III., Esz-dúr, "Eroica" szimfónia, op. 55